A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-23 / 34. szám

csak 4,5) és négy sertése volt, (a sellei náhijében 8, a nyitraiban 3,7).

Mutatóba egy falu részletes adóösszeírását mellékelem:

„ímö, falu, tartozik Komaránhoz.

Kosa István, Hegyös Márton, Takács György, Rúzsa Petör, Patyi János, fia Jancsi legény. Balog István, Pinke Mihál, Göre Márton, fia Miska legény, Jónás András, Madari János, „Vendige" Istók, Madár István, Kun János, Göre Ferenc, „Vendige" Petör, Verös Gáspár, Szili András, Hibás Ferenc, Csintalan Mihál, Beke János, testvére Máté legény. Csintalan István, Kámón (Kálmán) János, Szabó Miklós, fia Istók legény, fia András legény, fia Benedik legény. Rigó Mátyás, Pinke János. Kosa János, fia András legény, Bánki Mihál, Pinke Pál, fia János legény, fia István legény, Bebek István, Takács Gergői, Bebek Pál, Bebek Ferenc, Kovás (Kovács) András, Takács Mihál, Lenge János, Kis István, fia Jancsi legény, Mónár János, „Vendige" János, Göre János, fia Istók Legény, Kún Márton, Kun Ferenc, Vermes Istók, Szabó Cseh János, Varga Márton, Csordás János, Árva András legény.

58 fejadófizető személy.

Bevétel a tizedekből és adókból:

45 háztartás, egyenként 50,

összege...................................................... 2 250

búza tized, 253 kila, összege ... 5 060

kétszeres tized, 198 tized, összege 1 980

méhkas tized, összege........................ 825

csőszdíj és legeltetési adó, összege 675

fa- és szénadó, összege ..................... 880

menyasszonyadó és hordóadó,

összege...................................................... 270

bírságok és földhasználati adó,

összege...................................................... 250

sertésadó, összege.............................. 280

összesen........................... 12 470

A sokezernyi konkrét adat, amelyet az érsekújvárí defterek tartalmaznak, plasztikusan megvilágítja a leigázott terület népének életét és munkáját. Rekonstruálhatjuk belőlük a falusi jobbágyság mindennapi életének objektív képét. Jóllátható, mennyi fáradságos munkájába került élete fenntartása, a tizedek és adók előteremtése. De hát mit tehetett a falusi szegény nép? Bele kellett törődnie sorsába és a súlyos feltételek mellett meg kellett próbálnia „túlélni" ezt a nehéz korszakot.

A túlélés megkönnyítéséhez egy lehetőség kínálkozott: a győztesekkel való dialógus és a kompromisszum. A falusi bírák, akik a közvetítő szerepét játszották, ennek teljes tudatában voltak. Néha életük kockáztatásával bocsátkoztak alkudozásokba az oszmán hatóságokkal és földesurakkal az -adók és tizedek nagyságának megállapítása alkalmával. Az ilyen alkudozásokra nagyon sok példát találunk az egykorú török és magyar történelmi okiratokban.

Mindkét fél számára előnyösnek mutatkozott az évi átalányösszegben való megegyezés. A „szegény ráják", ahogy a török okiratokban nevezték a jobbágyokat, ezáltal bizonyos könnyítéseket érhettek el, mert a paušál összege többnyire alacsonyabb volt, mintha tételként állapították volna meg az adó és beszolgáltatandó termékek értékét. Sajnos, a kor társadalmi fejlődése még nem érte el azt a fokot, hogy a kompromisszum elve elfogadott lehetett volna. Sok esetben engedni kellett az erőszaknak, ami súlyosbította a jobbágyság helyzetét, de a hatalmon levőknek sem hozott tartós előnyöket.

Dr. BLASKOVICS JÓZSEF ny. egyetemi tanár, kandidátus

Gy. Szabó Béla

Gyulafehérvár szülötte, 1905. augusztus 26-án látta meg a napvilágot. Szülei háromszéki eredetűek. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte. Itt kezdett rajzolni, festeni. Szerencsére Reithofer Jenő személyében kiváló rajztanárra akadt. Matematikusnak készült, gépészmérnöki diplomát szerzett. A budapesti műegyetem elvégzése után 1928-ban hazaköltözött szüleihez. A nagy gazdasági válság éveiben az oklevelét a fiókba tehette, miután a kolozsvári energia villamossági gépgyár megszűnt, így ö állás nélkül maradt. Matematika és fizika órákat adott.

Küzdött a sorssal, hogy a művészetnek szentelhesse életét. 1932-ben történt Kolozsváron — írja Muridián Jenő a róla szóló legátfogóbb könyv szerzője: — „Zuzmarás téli napon két ember jön beszélgetve a Kossuth Lajos utcán. Kós Károly és az első képeivel jelentkező Gy. Szabó Béla. Kós váratlan ötlettel fordul hozzá. Fiatalember miért nem mászik fára? Úgy értettem, hogy miért nem veti rá magát a fametszésre? Azután ott helyben magyarázni kezdte hogyan készül a metszet, mi szükséges a metszéshez".

Több mint öt évtized telt el az oly sokszor emlegetett epizód óta. A kezdetleges vésőkkel készült Koldusok című első metszete óta 1 345 fametszetet alkotott.

„Olyan sorozatok, metszetkönyvek és önálló lapok, melyek ismeretében méltán tekinthetjük öt a fametszés XX. századi megújítójának. Grafikai munkálkodása is mintegy 15 ezer tusrajzot, ceruza- és szénrajzot sorakoztat még a metszetek mellé. Pasztell- és olajképei pedig — a grafikusi erényeken túl — a színekre érzékeny festőt ismertetik meg velünk".

1935-ben készítette el a Liber Miserorumot, amelyben a szegények, az elesettek szenvedéseit ábrázolja megrázó erővel. Dsida Jenő véleménye szerint „Ez a könyv a legszebb mindazok között, amelyek Erdélyben valaha is megjelentek." 1936—1939 között a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán Varga Nándor Lajos tanítványaként fejleszti tudását. 1936 után kezdi meg művészetére nagy hatást tett utazásait Olaszországban, Görögországban és Bulgáriában. E tanulmányutak legközvetlenebb eredménye az 1939-ben kiadott Barangolókönyv. Az ötven kisméretű metszet az alföldi puszták, a tenger, az erdő summázó szinte filozofikus megjelenítését adja.

Gy. Szabó Béla művészetében nagy jelentőségű a dokumentumérték is. Egyes lapjain megörökítette a ma már lebontott házak, utcák képét. Erdélyi kiválóságokról készült portréi (Apáczai Csere Jánosról, Körösi Csorna Sándorról, Mikes Kelemenről, Kós Károlyról, Kelemen Lajosról. Nagy Istvánról) művelődéstörténeti szempontból is jelentősek. Irodalmi témájú metszetei közül pl. Petőfit és a hozzá tartozó erdélyi emlékeket említhetnénk. Munkára ihlette a székelykeresztúri körtefa, a koltói somfa stb. Illusztrátort tevékenységéből is említsünk meg néhányat. Ő illusztrálta Csokonai Lilla-dalait, a Haja, haja virágom című népdalgyűjteményt (Szabó T. Attila gondozásában jelent meg). Száz szerelmes szonettet. Dante Divina Commediája ihletésében 20 db nagyméretű fametszetsorozatot készít, megrázó és felemelő szépségű lakokkal. Legújabb, nagyarányú, sok fantáziát igénylő munkája a Jelené-Tibeti sapkás önarckép (fametszet, 1957) — a képzőművész ajánlásával

Fekete fenyő (fametszet, 1949)

sek könyve. Az egyik — a mának szóló — legszebb lapja az Apokalipszis lovon vágtató ítélethozóit, haláifejes atomfelhőn ábrázolja. Megrendítő hatású sorozat.

Gy. Szabó Béla a tolinak is avatott .mestere. Ezt bizonyítják a Kínai útivázlatok és a Mexikói tél cimü kötetei, számos cikke és nyilatkozata. Gy. Szabó Béla érthető, világos, kifejező megjelenítéssel ábrázolja a természet és a világ gazdag színességét. Hogy ezt hogyan lehet fekete-fehér lapokon ? Erre — a művész — fényözönben tündöklő tavakat, folydogáló patakokat, örvénylő folyókat, ringó fákat, hulló faleveleket, röpködő lepkéket, szitakötőket ábrázoló lapjai adnak választ és

nem utolsósorban a Hónapok című metszetekbe foglalt tájköltészete. A természetet szerető és elmélyülten figyelő Gy. Szabó Béla „Nem csinál semmit, csak dolgozik", ahogy ö maga mondta egyik látogatójának. Persze egy pillanatra sem szabad elfelejtenünk, hogy olyan erős belső motiváció készteti alkotásra, amelyhez hasonlót sem sokat ismerünk.

Gy. Szabó Béla adakozó művész. A metszetei a világ számos múzeumában megtalálhatók. Általában ott, ahol kiállítása is volt. így pl. Budapest, Bukarest, Bécs, Leningrád, Peking, New York, Róma, Liege.

Hosszú évtizedes szokása év elején kézi levonatos, aláírt metszetet küldeni barátainak és ismerőseinek.

Számos kitüntetés birtokosa; Állami díj. Munkaérdemrend, hogy csak néhányat említsünk.

Festményei, grafikái, rajzai, legfőképpen azonban csodálatos fametszetei révén világszerte ismert mester lett.

Munkásságának terjedelme óriási, élete

példa valamennyiünk számára és példa lehetne mindig, a mindenkor indulóknak.

E rövid köszöntő sok mindenről nem tudott érdeme szerint szólni: a lényéből sugárzó nemes egyszerűségéről, kedélyéről, közösségben gondolkodó s az elgondolásait tettekben is realizálni szándékozó ember nagyságáról és példájáról — a jövője mellett hitet tevő emberről és művészről.

Most, mikor nyolcvan évvel a vállán köszöntjük, és üdvözöljük őt, erőt, jó egészséget kívánva úgy hajiunk meg előtte, mint akinek mindig helyén volt a szive, s aki a legnagyobb reménytelenségben is mindig példaadóan tudott cselekedni, és olyan életművet hozott létre, amely az egész emberiséghez szóló üzenetét rögzíti.

OLÁH GYÖRGY

11