A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-23 / 34. szám
A TÖRÖK KOR VEGRAPMm (Érsekújvár az oszmán-török uralom idején) II. AZ ADÓÖSSZEÍRÁSOK (DEFTEREK) Az oszmán hatóságok a meghódított területeken igyekeztek minél előbb kiépíteni saját közigazgatási rendszerüket abból a célból, hogy az állam jövedelmét képező törvényes adókat, tizedeket és illetékeket kivethessék. Ezért elrendelték az egész terület minden jövedelemforrásának, ingó és ingatlan vagyonának és a fejadóköteles lakosságnak részletes összeírását. Ezt az összeírást már 1664 nyarán végrehajtották. Az egész területet felosztották nyolc náhijére (kerületre): Újvár, Nyárhíd, Bars, Komarán, Hont, Nyitra, Zsabokrek és Seile. A falvakban aztán összeírták a szükséges adatokat, és egy füzetben (defter) összesítették. Öt érsekújvári deftert ismerünk, amelyek a Török Köztársaság Miniszterelnökségének levéltárában vannak elhelyezve. A legfontosabb közülük az ún. „Részletes defter", amelynek jelzete: Tapu Defterleri No. 115 = 698. A többi deftert lényegében ennek az alapján állították össze. Ez a Részletes defter számunkra roppant értékes történelmi forrás, mert több tízezernyi konkrét adatot tartalmaz, amely betekintést nyújt a 17. század lakosságának életébe. 837 földrajzi nevet, 14 404 háztartást és 20 183 személynevet őriz. A konkrét termelési adatok száma is meghaladja a 15 ezret. Ez a konkrét adatoknak olyan tárháza, amilyent más forrásokból ebben a korban nem ismerünk. A települések (városok és falvak) összeírása három részre tagolódik: Az első részben fel van tüntetve a település neve, a náhije, amelybe tartozik és kinek a javadalmi birtokát képezi, pl. Anyala, falu, Komarán náhijébe tartozik, esztergomi javadalmi birtok, vagy: Velcsice, falu Nyitra náhijébe tartozik: Kap faluja, más néven Górná Vés, nyitrai náhije, stb. A települések összeírásának második részében a fejadóköteles férfiak neve van felsorolva. Fejadóköteles volt minden tizenöt éven felüli férfi, aki az akkori törvények szerint nagykorúnak számított. A férfiak neve mellett fel van jegyezve, hogy nős-e. vagy nőtlen az illető. Erre a megkülönböztetésre azért volt szükség, mert a nőtlenek és azok a házas családtagok és szolgák, akik a családfővel egy háztartásban éltek, nem fizettek házadót, hanem csak állami fejadót (dzsizjét). Például Kürtön (Strekov) 123 férfi felnőtt férfi van összeírva, de ezek közül 29 legény és 5 házas családtag, akik egy háztartásban éltek szüleikkel. A dzsizje adót 123 személy fizette, de a házadót csak 89. (mert 123 — 29 — 5 = 89). A fejadó (dzsizje) 50 akcsa volt személyenként, a házadó szintén 50 akcsa volt háztartásonként. (Akcsa, oszmán ezüstpénz, árfolyama 100 dénár = 1 forint = 66 akcsa). A Részletes összeirás harmadik része az egyes adóegységeket tartalmazza. Az első adat a házadó, amelyet minden egyes háztartás után vetettek ki. A további tételek a tizedeket és különféle adókat tartalmazzák. A termésből tizedet adóztak, ami a termésnek egytized részét tette ki, és amit pontosan betartottak. (A Balkánon a „tized" néha a termés egyharmadát jelentette.). A tizedet búzából, kétszeresből (kevert gabonából), kölesből, árpából, zabból, lencséből, borsóból, babból, zöldségből, gyümölcsből, sáfrányból, lenből és kenderből, méhkasokból, sőt halászatból is fizették. A mezőgazdasági termények tizedeinek az árát is feltüntették, mert az oszmán földesurak a dézsmát legtöbbször, pénzben (akcsában) számolták el. Egy-egy kejl (vagy kila, oszmán súlymérték = 12,83 kg) búza ára 20 akcsa volt. ugyanennyi a lencséé, borsóé és babé; a kétszeresé, kölesé, zabé és árpáé 10—10 akcsa. A mustot pinttei mérték, amely az újvári ejálet - ben 1,563 literrel volt egyenlő. Egy pint must ára 5 akcsa volt. Az adók közül a legfontosabbak voltak: a fa- és szénadó. a legeltetési adó és csőszpénz, juhadó, sertésadó, menyasszony- és hordóadó (azaz a házassági engedélyért és a lakodalomban elfogyasztott borért fizetett adó, vigalmi adó), telekhasználati illeték, stb. Az összes adófajtákat megszabott, illetve kialkudott évi átalányban fizették. Külön adó volt a földhasználati adó, amelyet a földesúrnak fizettek, aki ennek fejében megengedte nekik, hogy javadalmi birtokán lakhassanak és műveljék a földet. Ezt az adót is évi átalányban fizették, mégpedig az ún. bádihavával (bírságpénzekkel) egy adótételben, amely személyenként átlag négy akcsát tett ki. A kincstári jövedelem fö forrása a fejadó (dzsizje) volt. Ezenkívül a muszlimok is fizettek a háztartás számára juttatott földterületekért (kert, gyümölcsös) ún. dönümadót, ami dönümönként négy akcsát tett ki. (A dönüm oszmán területmérték = 919 négyzetméternyi terület). AZ ÚJVÁRI EJÁLET KITERJEDÉSE ÉS HATÁRAI A Részletes defterben felsorolt helységekből tudható meg pontosan, hogy mekkora volt az újvári ejálet kiterjedése és hol voltak a határai. Ezek a határok az oszmán hatóságok által adózásra kényszeritett helységeket foglalták magukba. Ez a határ azonban csak „adóhatár" volt és nem fedte a politikai határt az oszmán és királyi területek között. Sok falu kétfelé is adózott (kondomínium), a királyi hatóságoknak és az oszmánoknak is, sőt több falu messze bent a királyi területeken feküdt, mint egy sziget, de az oszmánok ezeket is „saját" birtokuknak tekintették és adófizetésre kötelezték. Az ejálet déli határát a Vág torkolatától az Ipoly torkolatáig a Duna alkotta. Innen a határ észak felé fordult és Ipolydamásd, Peröcsény és Kemence falvakat magába foglalva Hont pusztánál elérte az Ipolyt. Innen az Ipoly mentén a Korpona patak torkolatáig húzódott, majd észak felé a Korpona mentén folytatódva magába ölelte Rokonca (Rykynčice) és Unot (Úňatín) falvakat. Innen nyugat felé haladt, magába foglalva Szebelléb (Sebechleby), Magaspart (Brehy), Rudno, Klaszita (Klastava), Alsó Bagyán (Badart), Bakabánya (Pukanec) és Garamrév (Voznica) falvakat. Oromfalvától (Orovnica) északra fordult és magába zárta Nagylehotát (Veľká Lehota), Pálosnagymezőt (Veľké Pole) és Alsókamenecet (Kamenec nad Vtáčnikom). Innen nyugat felé haladva Nyítraszeg (Chalmová), Navojóc (Navojovce), Rongyossztrice (Otrhané Ostratice) és Nyitraperjés (Prašice) falvakat átölelve észak felé fordult. Az oszmán határokon belülre került Modró (Modravá), Temetvény (Hrádok) a Vág mentén. Innen dél felé fordult és a Vág mentén folytatódott a határ és az Oszmán birodalomhoz csatolta Galgócot (Hlohovec) is, továbbá Farkashidat (Farkasín), Majtényt (Majcichov). Diószeget (Sládkovičovo) és Nagyfődémest (Veľké Úľany), majd a Kis-Duna mentén ismét elérte a Vágót és lefutott Komáromig. A Csallóközből csupán Vásárát (Trhové Mýto), Vámosfalu (Horné Mýto), Nyárasd (Topoľniky), Szitás (Brestovec) és Gúta (Kolárovo) kerültek oszmán uralom alá. A részletes defterben felsorolt települések és az összes többi földrajzi egységek száma 837. Ez a szám a következőképpen oszlott meg: 1 erőd (Érsekújvár), 1 palánk (Parkani Dzsigerdelen), 30 város, 536 falu, 48 bastyina (nemesi birtok, udvarház, major). 206 puszta, 3 sziget (a Dunán), 2 halastó és 10 kisebb földbirtok, (köztük egy kolostor). A lakott és dzsizjeköteles települések száma az egész ejáletben 470 volt. Ez a szám az egyes náhijékben a következőképpen oszlott meg: Nyárhid 16, Bars 118, Komarán 33. Hont 66. Nyitra 194, Zsabokrek 8 és Seile 35. A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS ÉS NÁHUÉNTI ELOSZLÁSA A városok és falvak lakosságának főfoglalkozása és fö jövedelmi forrása a mezőgazdaság és állattenyésztés volt. Mivel az össztermelés a tizedeknek tízszerese, ki lehet számítani mennyi jutott egy-egy háztartásra, illetve egy adófizető személyre. A legfontosabb termény a búza és kétszeres gabona volt, melyet az egész ejálet területén mindenütt termeltek. Kölest csak néhány faluban termesztettek. A legtöbbet az újvári határban (3 500 kilát), a nyárhídi náhijében és Hontban. Árpát csak Nagy Fegyvemeken (Zbrojníky), Letkésen, Nagybosányban (Bošany) és Komjáton (Komjatice) termesztettek jelentősebb mennyiségben. Zabot pedig csak egy faluban (Bojnán) termeltek. Szőlőt az egész ejálet területén müveitek, de nem minden faluban, hanem csak azokban, ahol a talaj- és éghajlati viszonyok kedvezőek voltak, pl. a nyárhídi náhije 24 települése közül csak 13-ban, Bars 149 falva közül 51-ben, a komáromi 34 közül csak 11 -ben, a honti 72 közül 54-ben, stb. A búza után ez volt a legfontosabb és legértékesebb mezőgazdasági termény. Egy pint must ára 5 akcsa volt. Lencsét, babot, borsót csak a nyárhídi náhijében, a komáromiban és Barsban termesztettek aránylag kisebb mennyiségben. Gyümölcsöt jelentősebb mennyiségben Szent Györgyön, Paton (Patince), Nagy Peszeken (Sikenica), Helembán (Chľaba) és Rád ványban (Radvaň nad Dunajom) termesztettek. A defterben nincs megadva a len- és kendertermelés mennyisége, ámbár termesztésük sok faluban folyt, főleg Nyárhíd és Bars náhijékben. Sáfrányt csak egy faluban (Ivanovcén) termesztettek jelentős mennyiségben. A sáfrány-tized 1 400 akcsát tett ki! A törvényes előírás (kánunnáme) szerint minden háztartás köteles volt egy-egy kocsi szénát és egy-egy kocsi tűzifát beszolgáltatni földesurának. Egy kocsi széna ára 12 akcsa volt. A méhkas tizedet mézben fizették. Egy pint méz ára 50 akcsa vöt. A szarvasmarhákat és igáslovakat az oszmán hatóságok nem tartották számon. Ezek után legelöhasználati adót és csőszilletéket fizettek. Ezen a címen minden háztartás fél pint vajat volt köteles beszolgáltatni földesurának. Egy pint vaj ára 30 akcsa volt, de Nyárhidon 33, Hontban 28. A juhadó két juh után egy akcsa, a sertésadó pedig minden egy évnél öregebb sertés .után 2 akcsa volt. Minden családnak átlag hat juha, (a sellei náhijében 17, de Hontban .'.i3ÚV,ľĹi'.i í ,*•".> • 1 Lva AfV iu 10
