A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-16 / 33. szám

A fehér bot helyett... Ligeti Károly nyugalmazott mérnök, szepsi (Moldava n/BodVou) lakos, számos újítás és szabadalom tulajdonosa egy szenzációs ta­lálmánnyal lepte meg a szakembereket és főképp az arra rászorultakat. Találmányát szabadalmazás céljából megküldte a prágai szabadalmi hivatalhoz (Úrad pre vynálezy a objavy), amely azt PV-3201-85 szám alatt regisztrálta. Egy vakvezető botról van szó, amely lénye­gesen nagyobb biztonságot nyújt a rosszul látó vagy világtalan embereknek, mint az eddig ismert fehér botok. Ezt a botot menet közben nem szükséges állandóan emelgetni mint a hagyományos fehér botot, ami nemcsak fárasztó, de a bot emelgetése közben gyakran kisebb akadá­lyokat nem is érzékel. Az új típusú bot, a járdát vagy az utat kopírozza, emelgetni nem kell, használója 35—50 fokos szögben maga előtt tolja a járdán és a legkisebb akadályt is érzékelheti a segítségével: a bot időben figyelmeztet az akadályra, a veszélyre, elegendő idő marad az akadály kitapasztalására. Lépcsőházak­ban, főképp lefelé haladva szinte felbecsül­hetetlen segítséget jelenthet a rászorulók­nak. Eső után gyakran keletkeznek a járdán nagyobb tócsák. Erre az akadályra is figyel­meztet a bot, felső részében egy parányi vizet érzékelő elektronikus berendezés van elhelyezve, melynek elektródái a bot végén lévő gumipapucsba vannak beágyazva. A készülék csipogó hanggal jelzi a vizet. Mivel a bot a használója előtt 50—80 cm távol­ságban halad, időben jelzi az akadályt. A bot használója addig próbálkozik, míg a készülék elhallgat, s ez azt jelenti, hogy szabad az út. (A berendezés csak akkor jelez, ha a víz magassága meghaladja a 4—5 millimétert.) A bot sima előre haladását egy tengellyel ellátott gömb lehetővé teszi, mely egyébként a bot belső részében található és egy kioldó szerkezettel van összekötve. Ilyen rejtett ál­lapotban a gömbnek nincs még funkciója. Ebben a helyzetben a bot úgy használható mint a többi bot, vagyis támaszkodásra. Ha a kioldó szerkezet nyomógombját, amely a bot felső részén van elhelyezve, megnyomjuk, a bot alsó végén a gumipapucsból kiugrik a szóban forgó gömb, megfelelő távolságra a papucstól. A tengellyel ellátott gömb a jár­dán (úton) előre és hátra irányuló gördülő mozgást végez. Azok a világtalanok, akik többnyire csak otthon közlekednek, lakásukon kívül is teljes biztonsággal használhatják, mégpedig úgy, hogy a botot 90 fokkal balra elfordítva, 35—50 fokos szög alatt tartják, s nem tolják maguk előtt, hanem a test szélességénél valamivel nagyobb ívben legyező mozgást végezve haladnak előre. Ebben a helyzetben a gömb csak jobbra és balra irányuló forgást végez, és letapogatja az előtte levő akadá­lyokat. Abban az esetben, ha már nincs szükség az út kopírozására, függőlegesen tartva a botot a gömb visszatér az eredeti helyzeté­be, vagyis a bot újból támasztó bottá válik. A bot használata egyébként egy-két nap alatt tökéletesen elsajátítható. id. STIBRÁNYI GUSZTÁV Tudomány-technika AZ ÉLET VÉDELMÉBEN Néhány évtizeddel ezelőtt még alig jutott valakinek az eszébe, hogy a tudomány ki­emelkedő eredményei, a robbanásszerűen fejlődő ipari termelés hamarosan a környe­zetszennyezés világméretű problémájához vezetnek. Nem csoda: olyan optimista han­gulat uralkodott, hogy a természet erőforrá­sai gyakorlatilag kimeríthetetlenek, a tudo­mány lehetőségei korlátlanok, tehát nincs mitől tartani, hiszen elöbb-utóbb minden problémára megtalálják a megfelelő megol­dást. A tudósok egy része mértéktartásra intett, látva, hogy a környezetbe való beavat­kozás egyre nagyobb méretű, meghaladja a levegő, a talaj, a vizek öntisztító képességét. Tekintve, hogy kezdetben az egyensúly meg­billenése épphogy csak érzékelhető volt, nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget az előrejelzéseknek. A hatvanas évek folyamán derült ki a jóslatok valódisága. A hatás elsősorban Nyu­­gat-Európában és Észak-Amerikában volt elementáris: egész folyók élővilága halt ki, a levegő szennyezettsége túllépte az elviselhe­­tőség határát, egyre gyakrabban kellett szmogriadót elrendelni, a levegőbe került sokezer tonna kén-dioxid hatására víz he­lyett kénessav esett az égből, ami a növény­zet, elsősorban az erdők nagymértékű pusz­tulásához vezetett. Mindezt tetézte a hetve­nes évek folyamán az olajárrobbanás okozta megrázkódtatás, amikor is kiderült, hogy az energia- és nyersanyagftjrrások nagyon is végesek, így a szinte kizárólag kőolajszárma­zék-műanyagokkal is csak ideiglenesen lehet helyettesíteni a természetes anyagokat, to­vábbá, hogy nemcsak a természet egy-egy kis darabja forog veszélyben, hanem az egész bioszféra sivataggá válhat a szennye­zések következtében. Egymást érték ugyanis a nagy tankhajó-katasztrófák, a tenger alatti forrásokból kiömlő kőolajszennyezések, ami drámai módon jelezte: egykönnyen „holt"­­tengerré válhatnak az óceánok. E felismerés vezetett a környezetvédelem egyre tudato­sabb vállalásához szerte a világon, indított el egész mozgalmakat. Bár a szocialista országokban sokkal kö­rültekintőbben jártak el az üzemek tervezé­sénél és építésénél, a környezetszennyezé­sért kirótt bírságok egyre növekvő nagysága jelezte, hogy szükség van az ipari tevékeny­ség környezetet károsító hatásának vissza­szorítására, hogy utódaink is maradéktalanul élvezhessék a földi életet, a tiszta levegő, víz, föld, zöldellö növényzet vegye őket körül, ami hathatós intézkedések meghozatalát tette szükségessé. Ennek következtében szerte a világon, természetesen a szocialista államokban is sorra születtek vagy állnak hatályba lépés előtt a környezetvédelmi tör­vények, amelyek célja a bioszféra védelme. A környezetvédelem rendkívül fontos se­gédeszközei azok a műszerek, berendezé­sek, amelyekkel gyorsan, egyszerűen, olcsón elvégezhetők a szükséges vizsgálatok. A vá­sárokon, kiállításokon egyre inkább a figye­lem középpontjába kerülnek a környezetvé­delmet szolgáló műszerek. így volt ez az idei bratislavai Incheba kiállításon is, ahol több ilyen jellegű berendezést tekinthettek meg a látogatók. Aránylag nagy „forgalom” bonyolódott le a budapesti Metrimpex Külkereskedelmi Vál­lalat standja körül, ahol több műszaki érde­kességgel ismerkedhettek meg a szakembe­rek és a látogatók. OP 268, mikroprocesszoros pH-mérő szivattyúval ellátott berendezés egyre fino­mabb szűrőkön vezeti a mintaként beszívott levegőt, így egyszerű módon megállapítható a por mennyisége, de annak nagysága sze­rinti összetétele is. A szűrőkön felfogott porrészecskék aztán további laboratóriumi vizsgálatnak vethetők alá. Az ún. imissziós mérőműszer a kéménytől nagyobb távolságban (akár 40—50 km-re) azoknak a porrészecskéknek a mérésére szolgál, amelyek a levegő belélegzésénél a tüdőben fennakadnak, tehát hosszabb távon szilikózist és egyéb légúti megbetegedést okozhatnak. A mérőműszerek által megálla­pított adatok fontos kiindulópontul szolgál­nak a pormentesítő berendezések tervezésé­nél, a szakemberek ezeknek az adatoknak a birtokában tudnak megfelelő porelválasztó berendezéseket gyártani. Mivel a levegőbe vízben oldódó részecs­kék is kerülnek, szükség van a vizes oldatok környezetvédelmi vizsgálatára is. A víz egyik legfontosabb jellemzője a kémhatás. A telje­sen tiszta víz semleges kémhatású. A savak és a lúgok kis koncentrációja is kimutatható már a hordozható, elemes pH-mérőmüszer­­rel. A modern, digitális kijelzésű, folyadék­­kristályos berendezéseket Herczeg György mérnök, a Radelkis, az Elektrokémiai Mű­szergyártó Szövetkezet szakembere mutatta be. Az OP 110 jelzésű, zsebrádió méretű műszert a mintavevő tégelyekkel, üvegcsék­kel együtt egy irattartó táskában hozzák forgalomba. A minta közvetlenül a helyszí­nen elemezhető, pl. halastavak, folyók part­ján, ami meglehetősen leegyszerűsíti, meg­gyorsítja a szennyezettségi „térkép" elkészí­tését. Hasonlóképpen a környezetvédők ha­tékony segítőtársa az OP 113 pX-méter, amely a vizes oldat egyéb szennyezettségé­nek koncentrációját méri, pl. klorid, nátrium, fémek, stb. jelenlétének kimutatására szol­gál. Bonyolultabb laboratóriumi műszer az OP 268 mikroprocesszoros pH-mérő, amelyet automatikus mintavevő (unicell OP 848) egészít ki. Mivel ez utóbbi műszer már 80 ml anyagmintából is nagy pontosságú adatok­kal szolgál, rendkívül jól felhasználható orvo­si, kórházi laboratóriumokban is a vizsgála­tok elvégzésére (vér, vizelet stb.). Mivel a készülékek digitális kimenettel rendelkeznek, számítógéphez kapcsolva adatai egyszerű­en, gyorsan feldolgozhatók, akár sornyomta­tón kinyomtathatók vagy magnószalagon tá­rolhatók. A berendezéseket az OH 827 jelzé­sű recorder egészíti ki, amely az adatok (pl. titrálási görbe stb.) grafikai ábrázolására szolgál. Az ember környezetének, egészségének védelme elsőrendű fontosságú feladat, hi­szen döntő mértékben befolyásolja mai, hol­napi életünket, de utódaink életét is. Ezért teljesen érthető az a növekedő érdeklődés, amely ezeket az értékeket védő, meghatáro­zó műszerek iránt megnyilvánul. Alkalmazá­sukkal elérhető a megbomlott biológiai egyensúly helyreállítása, hogy életünk nem­csak egyszerűbb, kényelmesebb legyen, de magunk is minél kevesebb káros környezeti hatásnak legyünk kitéve. OZOGÁNY ERNŐ Az ipari szennyezés egyik fő forrása az erőművekből, gyárakból, kohókból a levegő­be kerülő porszemcsék. Ezek mennyiségé­nek és összetételének meghatározására szolgálnak a pormintavevő készülékek. A budapesti Vegyipari Kutatóintézet ötletes műszerének működési elvével Nyerges Gá­bor okleveles gépészmérnök ismertetett meg. A berendezés egyaránt alkalmas a kéményből kiáramló porrészecskék, valamint a nagyobb távolságban már szétterült, leve­gőben lebegő szilárd halmazállapotú szeny­­nyezettség megállapítására. Az előbbi, az ún. emissziós pormintavevö szondáját köz­vetlenül a gyárkéménybe vezetik. A vákuum­0H-61J\-Cfí immissziós pormintavevö 16

Next

/
Thumbnails
Contents