A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-16 / 33. szám
A Csemadok életéből A kép jobb oldalán Pribojszky Mátyás citeramüvész És íme. így kell játszani MESSZE HANGZIK A CITERASZÓ Citerások találkozójára hozott meghívót a posta. Igaz, még tavasszal, de a rendezvény egyedi és tartós értékű, ezért pár hónap távlatából is aktuális. Házigazdája a Csemadok Galántai Járási Bizottsága. Mézes Rudolftól, a járási bizottság titkárától kérdezem, hogyan jutott az eszükbe citerás találkozót szervezni? — Az élet igényelte. Az egész abból indult ki, hogy meghirdették a Tavaszi szél... versenyt. A szólóénekesek, az éneklőcsoportok szakmai segítsége már megoldott. A karmester többnyire zeneszakos pedagógus. De a citerások ugyan kitől tanuljanak? Legfeljebb egymástól, esetleg Pribojszky Mátyás citeramüvész hanglemezeiről, ha hozzájutottak. 1975-ben már rendeztünk egy tapasztalatcsere jellegű találkozót a „Röpülj páva!” győzteseivel, a sándorfalvi citerásokkal és Budai Sándor neves citerakószítövel. Később ugyanezt a találkozót megismételtük a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járással közösen. de azóta semmit sem tettünk a citerások szakmai fejlesztéséért. A diószegiek (Sládkovičovo), mivelhogy fejlődésképes citerazenekaruk van, már egyszer összehívták a járás citerásait, és akkor Pribojszky Mátyás is velük töltött egy napot. Az eredmény? Messze jobbak, mint a többi citerazenekar! Most már látjuk, milyen óriási lehetőségek állnak előttünk. Ezért szeretnénk félévenként. tavasszal és ősszel megismételni a tanfolyamot, hiszen rengeteg a fiatal, a citerások nagy része az elmúlt években kicserélődött. Háromnaposra terveztük a rendezvényt. Kellemesen meglepődtünk, amikor az egész Nyugat-szlovákiai kerületből jöttek citerások. Majdnem százan lettünk, tanulni, fejlődni vágyó emberek. Tudásunk jelenlegi szintjét a peredi (Tešedíkovo) művelődési házban mutattuk be, ott láthatta neves oktatónk, hol tartunk, miből induljon ki, mire építsen. A citerás találkozó résztvevői ezenkívül még Sókszelőcén (Selice) és AJsószeliben (Dolné Saliby) léptek közönség elé. A résztvevők közül nyolcvanan itt, a deáki fürdőben töltik mindhárom napot, itt folyik a tanfolyam. Már az első este a késő éjszakai órákig együtt, egymásnak muzsikáltak. Másnap reggel töretlen kedvvel álltak ismét a hangszerek mellé. Ugyan mi hajtja őket? A választ a megyercsi (Čaiovec) citerásoktól kapom: — Valamikor énekkara is volt a falunak. Most már csak ez a kis citerazenekar van. Nehéz az utánpótlás megszervezése, mert az iskolánk csak négyosztályos, elmennek a gyerekek más faluba, ott is felismerik a tehetségüket és foglalkoztatják őket, nem érnek rá a falujukban is tevékenykedni. Aki pedig már középiskolás, az csak a hétvégét tölti otthon, gondolom így van ez másutt is. — Mit ad ez a találkozó Önöknek? Lesz továbblépés? — Nagyon nehéz a dolgunk. Járási szinten kevés a fellépési lehetőség, pedig az az igazi hajtóerő. Szeretjük a citerazenét, de keveset értünk hozzá. Minden hétfőn este hattól fél kilencig tart a próba. Most kilencen vagyunk, ebből öten fiatalok. Vigyázunk rájuk, hogy a szülőket megnyugtassuk, megszerveztük a hazakísérésüket. Örülünk, ha együtt muzsikálhatunk. A helyi magnemesitö állomás karolta fel az együttest, a munkahelyi kulturális aktivitás révén jutottunk el tavaly Valašské Meziŕičibe, a folklórfesztiválra. — Mik a további terveik? — Elsősorban a csoport állandósításán dolgozunk, azután jöhet a szakmai továbblépés. Egyetlen vágyunk, hogy aki jobban dolgozik, annak hangosabban köszönjék meg azt, amit tesz. A nyárasdi fTopoľníky) citerások képviseletében Juhos Jutkával beszélgettem. — Mi gátolja a nyárasdi citerásokat a továbblépésben? — A mozgalom hazai színvonalát tekintve, a haladók közé sorolom együttesünket. Mi már Brahmsot akartunk játszani. Ezt a csornai (Magyarország) citerásoktól hallottuk. Ma még csak doromb, ritmusverö fa, kanál közbeiktatásával tesszük érdekesebbé az összhangzást. Fejlődésünket semmi sem gátolja, a művelődési ház zenekara vagyunk, igy mindig van hol megtartani a próbát, hetente kétszer is összejövünk. Rajkovics Alfréd a vezetőnk. A Csemadok helyi szervezetének erkölcsi és anyagi támogatását élvezzük, szép új ruhánk ennek legjobb bizonyítéka, a csornai kapcsolatot is nekik köszönhetjük. Máron József, a felsővámosi (Horné Mýto) citerások nevében elmondta, hogy számukra ez a tanfolyam a nagy tapasztalatszerzés lehetősége. — Sok újat tanultam meg a citeráról, a pengetős hangszerekről, a hangfogásokról. A művész új dolgokat mutatott, olyasmit, amiről eddig nem is hallottam. Csak ösztönösen zenéltünk, a hangolással is bajunk volt, most már megtanultuk azt is. A faluban férfi és női éneklöcsoport tevékenykedik, ezentúl összehangoljuk a műsorunkat. Nemcsak csoportok, egyének is érkeztek a találkozóra, méghozzá messzi vidékről. Fazekas István egészen Nagykaposró! (Veľké Kapušany) utazott idáig, hogy valami újat tanuljon. A galántai járási bizottság alapos szervezőmunkát végzett, még napilapban is hírül adta a rendezvényt. Lám, akadt ember, aki felfigyelt. Fazekas István nyolcéves korától citerázik, de még van mit tanulnia. Három évig a Bodrogközi Táncegyüttesben táncolt, a szívéhez nőtt a népzene. Még nem tudja, hol fogja kamatoztatni a tudását, most került Nagykaposra, folyik a beilleszkedés, az otthonkeresés. — Majd valakikhez társulok, majd valakik befogadnak — mondta bizakodva. — A lényeg, hogy önmagamat továbbfejlesszem. Gútára (Kolárovo) Fülöp József és Seregül István viszi haza a tapasztalatokat. Őket főleg a dalcsokorképzés tudománya érdekelte, az átmenetek, a tudatos kapcsolások hogyanja, mikéntje. Patócs Lajos bácsi, a hodosi (Vydrany) citerások vezetője is eljött hogy tanuljon. Örömmel újságolta, hogy Skalicában, a nyugat-szlovákiai népzenei versenyen második díjat nyertek. A járási nemzeti bizottság és a földműves-szövetkezet támogatásával új hangszert és új ruhát kaptak. Továbblépésükhöz csak a szakmai ismeretek bővítése hiányzott. Ahogy ez a röpke véleménykutatás is bizonyítja, a tudásszomj óriási. Kielégítését Pribojszky Mátyás citeramüvész, a magyarországi Citerabarátok Klubja főtitkára vállalta. Vajon hogyan látja ő citerásmozgalmunk helyzetét? — Szerintem a zenei kultúra alapjainak lerakása, építése, szilárdítása folyik itt. A játék alapszintű, de tegnap este Pereden jónéhány olyan együttest hallottam, amelyet gondos, nem is megerőltető munkával élvonalbeli, példás együttessé lehetne nevelni. — Konkrét példát kérek ... — A diószegi együttes olyan úton indult el, amely az egész mozgalom számára döntő lehet. A fiatal emberektől, például a peredi lányoktól, akik tanultak zenét, a színvonal emelését várom. Az idősektől a hagyományőrzést. A mozgalom ketté fog nyílni, nem elszakadni! Az egyik a hagyományőrzés, ez a legfontosabb, a másik a művészi értelemben vett koncert igényű hangversenyművészet lesz. A diószegiek elindultak ezen az úton. A peredi lányokat, akiknek a játékkészsége színvonalon felüli, is ide lehet sorolni. A mostani találkozó, mivel alapozó, zenetörténeti jelentőségű, ezért támogatja a citerabarátok klubja. Nemrég megjelent hiánypótló — kiadványunkból — Népdalcsokor citerára — remélem jut ide is. Ha a citerások kívánják, örömmel leszek a patrónusuk. A klubban most egy érdekes dolgot kezdeményeztünk. Müsorbankot hoztunk létre. A jó együttesek szakzsűri által elfogadott műsorukat felveszik kazettára, beküldik nekünk. Mi tartalomjegyzékbe vesszük, amit kérésre bárkinél^ elküldünk. A kiválasztott műsort azután átjátsszuk, utánvéttel továbbítjuk. A tanítás egyéb útja is járható. A citerásvilág nem kottaolvasó, ezt jól tudjuk. De ha megkérnek, akár csak levélben, hogy állítsak össze az ő vidékükről való népdalcsokrot, akkor eleget teszek a kérésüknek, csak küldjenek egy magnókazettát. Arra feljátszom a zenét, rámondom az útmutató szöveget és a többi már csak gyakorlás és kitartás kérdése. A Citerabarátok Klubja könnyen megtalálható Budapesten (1106 a postai irányítószám) a Porcelán utca 4-ben a Móricz Zsigmond Művelődési Ház az otthonunk. A citeramozgalom a fejlődés útjára lépett. Most már nagy izgalommal várom a Tavaszi szél... elődöntőit és döntőjét, mert látni akarom az eredményt. FISTER MAGDA Kontár Gyula felvételei 7
