A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-09 / 32. szám
A nagy kaukázusi gerincen átkelő hegymászók körében népszerű a Nyugat-Kaukázus-hegyei között fekvő Guzeripl település turistaközpontja. Itt a régi hagyománynak megfelelően minden új csoportot ünnepi játékkal köszöntenek. Tréfás vetélkedőket rendeznek, mulatságos ceremóniával iktatják be az újonnan érkezetteket az üdülők közé, megválasztják „Guzeripl úrnőjét", mindenki egyéni öltözéket fabrikál magának. Határozat született a Kijevo-pecserszkaja lavra állami műemlékvédelmi területen levő Mária mennybemenetele székesegyház helyreállításáról. A XI. században épült templomot 1941-ben megrongálták, helyreállítására a háború utáni első években nem volt pénz, később pedig romosán akarták hagyni a fasiszta rombolás szembeszökő bizonyítékául. A kijevi városi hatóságok úgy döntöttek, hogy a katedrálist olyan formában kell helyreállítani, amilyen a háború előtt volt. Ez látható a maketten. Danny és Sophie elhatározta, hogy ideiglenesen elássa a csatabárdot, és kutyamacska hangversenyt rendez. A szokatlan mutatvány a béke mellett a konyhára is hoz valamit. NAGY LÁSZLÓ (1925-1978) RAPSZÓDIA Hófehér ingben állok a nyár közepén. Illatos földeken súlyos a kéve. Dicsérni termést magasról zuhan a fény, zümmög a táj és az idő zenéje. Ó, gyönyörűen húzza az ős zenekar, dallammá vált most az idő futása. Két fülem sírást hallani sose akar, csak azt, ha ezüstben zokog a nyárfa. Jelenkorát is, mely mint a szűz abroszon, rajtam vér s áldomás pírját ütötte érzékeimnek nem elég megosztanom, életem értelme így semmi lenne. Vágyak térképét olvasom — ez a parancs. S szívem a holnapok dalát megsejti. Vágy-tagadónak átok és szégyen-agancs vastagszik fejére, el sose ejti. Illat és fény és éltető nagy muzsika! Mindennél mohóbban issza az ember, így lesz részeg e küszködő bolygó fia s gyönyöre kurta, de fölsírni nem mer. Visznek a percek, zablátlan, erős fogat. Nekem a jelenkor nem puha fészek. Más lesz az élet, fejünkbe új titkokat súgnak a sejtek, tengerek, ércek. így vagyok én, a gondjaim fénysebesen beértek, köröttem kórusban állnak. Orkánt legyőző húrokon szólnak nekem, s tüneményt vesztve a szív belesápad. Közöttük búg a hitvesi hű szerelem, miért hogy mosolyom tagadom tőle ? mintha a fű közt sírna az egy gyerekem, sohasem emeltem kék levegőbe. Akár a tenger, mormol a nagyobb család, napommal, éjemmel követel engem. Nem elég már a múltbeli zivatarát ezerszer átélve magamba vennem. V. PŔIBYL FELVÉTELE Gondok kórusát nem lehet leinteni, zúgjon, csak búgjon, az erdők vajúdnak. Nehezül szívem, vaksors már nem viheti, mint a madárpe/yhet orrán a dúvad... Érzem, ott fenn a férfikor napja delel. Elpereg számból az ifjúság méze. Mégis a drága szerelem nem hamvad el, csupán komorabb lesz új csillagképe. Szülöttünk, hogyha sírásba meg nem szakad, felnő, talán élni játék lesz néki! zengő szférákba nyúlva, a hóna alatt régelmúlt apjának karját megérzi. 21
