A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-25 / 4. szám
Hallottuk olvastuk láttuk 55 éves a moszkvai planetárium, a Szovjetunióban jelenleg működő 70 közül a legrégibb. A csillagteremben egyedülálíó berendezés működik, egy nagy programvezérlésű Zeiss-planetárium, amelynek segítségével be lehet mutatni a nézőknek, hogy például milyennek látják a világűrt a föld körüli pályán keringő űrhajósok, vagy az űrhajók összekapcsolását. lások vittek rossz utakra engem, i/agy Vihar után ... (ámos Gábor felvétele) KÖNYV Sárándi József: Útszéli történetek „Cserepezés, palázás közben arról álmodoztam, hogy egyszer majd híres ember leszek, aki után „futnak a lányok". Költő szerettem volna lenni, és boldog." így kezdődik a könyv bevezetője, aztán középtájon újra elolvashatjuk. Költő és boldog ... Összeférhetetlennek tűnő vágyak, egymást agyonverni kész küzdők. Sárándi József költő lett, méghozzá jó költő. Hogy boldog-e? Verseit olvasva, inkább az ellenkezője sejlik igaznak. A kiadó által lírai önvallomásnak titulált mű nem lírai önvallomás még akkor sem, ha részleteiben arra utal. Történetekbe finoman beágyazott kor- és társadalomrajz. Majdhogynem mellékessé válik a tetőfedő inas kamaszgyerek kálváriajárása az egyetemig. Csinytevései, így-úgy sikerült első szerelmei, dacoskodása és igazságkeresése valójában csak keret s lehetőség a társadalomrajz pontosításához. Sárándi rafinált módszert alkalmaz, hiszen a lendületes és olvasmányos történetek olvasásakor alig van érkezésünk az elmélyülésre, pedig megéri az odafigyelő olvasást, mert komoly dolgokat közöl velünk a szerző élcelödve, derűtkeltön, anekdótázva, zokogón. Végtelenül optimista, szomorú könyv ez az egyén érvényesüléséről, az akarásról, valamint a tömeges meghasonulásról. A hősök zöme egykor szakmájára büszke mesterember, most alamuszi, pojáca. Mitől ez a tudathasadás, ez az öncsonkítás, ez a tudat-devalválódás? Sárándi nem keresi a választ, hiszen pontosan tudja; lehet, ezért menekül a szakmától a mesterség felé. „A szégyen döbbentett rá, hogy a munkamegosztásban elfoglalt helyem mennyire meghatároz." Úgy vélem, az eddigi verseskötetek s a most bemutatott próza is igazolják Sárándi pálfordulásának a megalapozott igazát. A József Attila-díjas költő prózai bemutatkozása mindenképpen figyelemreméltó. —soóky— SZÍNHÁZ IV. HENRIK A IV. Henrik már Shakespeare korában is rendkívül népszerű színmű volt; s egy, az 1600-as évek derekáról fennmaradt írásbeli utalás szerint még az inasok is abbahagyták a munkát, amikor e királydráma főszereplőinek egyike: Falstaff megjelent a színpadon. Részint Shakespeare írói nagyságát, részint történelmi drámájának örök időszerűségét igazolja, hogy ez a mű a későbbi századok során is világszerte a sikerdarabok közé tartozott. Például Szigligeti Ede — írói, dramaturgiai és színházigazgatói tapasztalatait összegezve — azt vallotta, hogy Shakespeare és királydrámái közül főként a II. Richárd, illetve a IV. Henrik a színészek legjobb tanácsadói. Azt pedig már a mai kritikus teszi hozzá mindehhez, hogy kulcsszerepet kapni a Shakespeare-drámák bármelyikében, az felér egy jutalomjátékkal. Biztos vagyok benne, hogy ha esztendők múlva a bratislavai Hviezdoslav Színház 1984 őszén bemutatott IV. Henrik előadását idézgetem majd magamban, akkor a címszereplő Ladislav Chudík játéka mellett, különösképpen Leopold Havert Falstaffja ugrik be tudatomba. Nem mintha a Milos Pietor rendezte előadásban csak ök ketten nyújtottak volna élményt adó, izgalmas művészi teljesítményt — elég ha csupán Dusán Jamrich walesi hercegét. Július Pántik Henry Percy grófját említjük —, ám ennek az estének Falstaff az igazi hőse. E hordóhasú, csavargóvá züllött lovagnak, a fogadók reneszánsz életörömet árasztó fejedelmének, Leopold Haveri borotvaélen táncoló, leleplező, mélyen emberi alakításának (is) köszönhető, hogy a közönség lépést tud tartani Shakespeare e sokszálú történelmi-politikai drámájának szövevényes cselekményével. Haveri szerepértelmezésének egyik legfőbb erénye, hogy egyhamar kiderül: e forróvérű, minden morális meggondolást elutasító lovagnak nem a története, hanem a jelleme, környezetét irritáló és lenyűgöző sugárzása az érdekes : az a metsző irónia, amellyel leleplezi és az a mély bölcsesség, amellyel felmenti a figurát. Miklósi Péter HANGVERSENY Búcsú a cseh zenei évtől Libor Pesek, aki ma már kétségtelenül az ország egyik vezető karmestere, s aki a bratislavai zenekedvelők örömére ebben az idényben is kapcsolatot tart a Szlovák Filharmónia Zenekarával, minden hangversenyre tartogat valami meglepetést. így a cseh zenei évet búcsúztató koncerten sem a népszerűséghez vezető könnyebbik utat választotta: nem Smetana: Hazám című sorozatának valamelyik darabját vagy Dvorák sűrűn játszott késői szimfóniáinak, versenyműveinek valamelyikét tűzte műsorra, hanem két Dvorák-tanítvány nálunk ritkábban játszott remekét, bizonyítva a cseh zeneművészet magasrendűségének folytonosságát az említett klasszikusoktól kezdve Janáceken és Martinún át a kortárs-szerzőkig. Emellett a hangversenyen szereplő zenemüvek közös jellemzője: kötődésük Szlovákia földjéhez. Vítézslav Novák: A Tátrában című szimfonikus költeményének inspirációját a szerző szlovákiai barangolásai, túristaútjai alatt szerezte. A karmester és a zenekar kibontotta a természeti erők küzdelmének csodáit, melyet Novák e monotematikus programzenéjébe sűrített. Novák nemcsak a szlovákiai tájhoz vonzódott, de tanítómestere — sőt mondhatjuk atyai jóbarátja volt annak a szlovákiai zeneszerző nemzedéknek, mely később helyet biztosított a szlovák zeneművészetnek az európai muzsika kontextusában. Közéjük tartozott a közelmúltban elhúnyt Alexander Moyzes nemzeti művész is, ezért egyik korai, részben nováki hatásokra komponált müve; a Ladislav Novomesky költeményeire írt Út című dalciklusa szervesen beleillett az est műsorába. Ismét élvezhette a közönség Magdaléna Hajóssyová meleg hangjának szépségét, érett zenekultúráját, formaérzékét. A műsor befejező számaként Josef Suk: Mese című műve hangzott el. Suk — bár Novák kortársa volt, egészen más úton haladt. Rá nem hatott a századforduló francia impresszionizmusa, inkább apósának Antonín Dvoráknak nyomdokait követte, és ő is bőven merített a nép dalkincséből. Eredetileg Julius Zeyer dramatizált szlovák népmeséjéhez komponált kísérőzenét, amit később négytételes szvit formájában dolgozott fel. Ebben a formában is remekül érzékelteti a mese mondanivalóját: a megpróbáltatásokkal teli, hűséges szerelem erejét. Kitűnő volt az összhang a zenekar és karmester között, akinek minden porcikájából sugárzott a muzsika átélése, a szenvedély. Delmár Gábor HANGLEMEZ Buday Dénes dalai Buday Dénes (1890—1963) a harmincas és negyvenes évek magyar könnyű muzsikájának egyik kimagasló egyénisége. Bár századunk első felében a magyar könnyűzene egyik koronázatlan királya volt, érdekes, hogy mégsem a könnyű muzsikával kezdte pályafutását. A budapesti Zeneakadémián folytatott tanulmányokat, ahol Hubay Jenő és Koessler János tanítványa volt. Zenei tanulmányait később Bécsben folytatta. 29 éves volt, amikor ott bemutatták Loreley című egyfelvonásos vígoperáját. Buday Dénes azonban mindig is úgy érezte, hogy az opérettmuzsika, a filmzene, a táncdal és a sanzon az ő igazi műfajai. Egyike azoknak a zeneszerzőknek, akiknek dalai megalkotásuk után azonnal slágerekké váltak és az örökzöld dallamok kincsestárát gazdagítják. A húszas és harmincas években Bécsben és Berlinben dolgozott mint sokat foglalkoztatott filmzeneszerző. Ugyanezekben az években azonban operetteket is komponált és magyar filmekhez is készített muzsikát. Operettjei tanúsítják, hogy ebben a műfajban a magyar operett legjobb hagyományainak folytatója. A Csárdás, Diákszerelem, Erdélyi diákok, Fityfiritty. Egy boldog pesti nyár című operettjeinek dalai napjainkig is a magyar könnyűzene örökzöld melódiái közé tartoznak. Az ötvenes években neves hazai és külföldi költők verseihez írt zenét, és így az értékes irodalmi sanzonok egész sorát alkotta meg. Sajnálatos, hogy ezek közül egyetlen egyet sem tartalmaz az a Qualitonlemez, amely a közelmúltban jelent meg „Én ezzel a kis dallal üzenem" címmel, és Nemes András szerkesztésében olyan archív felvételekből válogat, melyek Buday Dénes film-, operett- és táncdalait tartalmazzák. Sági Tóth Tibor / 9
