A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-25 / 4. szám

Fiatal család Ritkán állítja ki alkotásait. Nagyon igényes. Művészetében soha nem választja és nem is választotta az egyszerű utat. Ag­gályos saját munkájával szem­ben, legszebb képei közül (lega­lább is a számomra legszebbek közül) is átfestett néhányat, mert valami mást, más hangulatot, ér­zelmet akart kifejezni. Nemcsak a szépség, a kecsesség, a báj, nemcsak a lírai hangulat áll igye­kezetének előterében, képeinek csaknem mindig súlyos monda­nivalójuk van, ez teszi művésze­tét érdekessé, nem mindennapi­vá. — Ezúttal másodszor mutatják be alkotásaimat a költészet ott­honában, a Laco Novomesky ki­állítási teremben. Talán monda­nom sem kell, hogy nagyon örü­lök a megtiszteltetésnek, mert szeretem a költészetet, a verset, az irodalmat. Úgy érzem, a ver­sek és a prózai művek is azt a célt szolgálják, amit a képzőmű­vészeti alkotások: a szép, a jó, az igazság feltárását. Mindebből bőven akad Span­ner Edit érdemes művész alkotá­saiban. Erről tanúskodnak a tár­laton bemutatott képek. Körüljár­juk a termet, megcsodáljuk a sok szép alkotást, az utóbbi öt év termésének színe-javát, asszo­nyok, lányok portréját, a család lírai ábrázolását, anyát a gyerme­kével, a különleges szimbólumo­kat. A falakon a nagy olaj- és pasztellképeket, az asztalokon üveglapok alatt a képek kicsinyí­tett mását. Az alkotás sorrendje persze más, először a kicsi válto­zatot festi meg, aztán a nagy képet. Nehéz eldönteni, melyik tetszik jobban, a kis képeknek is megvan a különleges varázsuk! Az 1984-ben készült Napimádó kis vázlata ugyanúgy elbűvölő, mint a Remény. Szép képek az Álmodozó, a Ködben, az Új ta-Ősz vasz, az öregekről festett Ősz, az Alvó fa — ágain ülő madarakkal, az Emlékezés a nyárra és a Szo­­morkodás a nyár után; az 1983- ban készült Önarckép és a női portrék: a Színes fátyol, a Szőke szépség, a Gyengéd tündér, az Álmodozó, az Ingadozó és a Visszautasító is. Kifejező alkotá­sa a Kártyavár — előterében két egybefonódó kézzel, a háttérben kártyavár, amely gyakran össze­dől, s megszűnik a harmónia, az egyetértés. A családról festett képei tökéletesen zárt kompozí­ciók éppúgy, mint az anya és gyermeke különböző kidolgozás­ban. Ezekben csúcsosodik ki a lírai hangulat. A kiállítás megnyitásakor Lud­mila Peterajová beszédében el­sősorban azt emelte ki, hogy Spanner Edit érdemes művész a negyvenes évek közepén kért és kapott szót a szlovákiai festészet fejlődésében, mint a szlovák fes­tészet ama kevés női képzőmű­vészeinek egyike, aki önálló programmal jelentkezett, akinek szárnyalóan könnyű, érdekes színvilágé, finom rajzolatú fest­ményei már pályájának kezdetén felkeltették a figyelmet. Képei nagy tetszést arattak az 1984. évi budapesti kiállításon is, amelyen férjével, Julo Nemeik nemzeti művésszel együtt mutat­ta be alkotásainak javát, a buda­pesti csehszlovák kultúrközpont­­ban. A kiváló képzőművész-há­zaspárnak január 17-től az eper­jesi (Presov) galériában lesz kö­zös kiállítása, majd azt követően a Dunamenti Múzeum és — érte­sülésünk szerint — a komáromi kiállítás befejeztével a Csallóközi Múzeum is bemutatja a festőhá­zaspár képeit. MÉSZÁROS JÓZSEF (a szerző felvételei) Innen-onnan Asia Berkenova falusi tanítónőnek (Kazahsztán, Kusztanaj megye, na­­urzumszki járás) a győzelmével ért véget az idei köztársasági dalosver­seny. A négyévente megrendezett hagyományos verseny résztvevői­nek virtuóz módon kell játszani a dombrán és tökéletesen kell ismer­ni a népzenét. Trónfosztás ... (Keszeli Ferenc felvétele) Pávaketrec... (Prand! Sándor felvétele) 8

Next

/
Thumbnails
Contents