A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-19 / 3. szám
•• egyik kis presszójában. Kint csípős téli szél tépázza az embereket. Bent kellemes a meleg, tea gőzölög előttem. Az ablak mellett ülve hosszasan szemlélem az Óváros terét, házait. A házakat, amelyek évszázadosaknak tűnnek, de valójában csak harminc-negyven évesek. Nézem és eszembe jut Hel, Gdansk, Krakkó. Auschwitz ... Régi új városok mind. A lengyel nép újabb kori történelmének gyászos és dicső állomásai. A II. világháború, a német fasizmus szégyenei. És magam előtt látok néhány varsói utcai emléktáblát, kis mécsesekkel, virágokkal díszítve. Élő, még ma is fájó emlékek. Az egyik a varsói felkelésre, a másik a gettólázadásra, a harmadik a felszabadulásra emlékeztet. A Rynek Starego Miasta egyik sarkán hatalmas tábla emlékeztet 1945. január 17-re, Varsó felszabadulására és a tér közelében elesett hősökre. Az öt és fél év alatt — 1939. szeptember 1 -töl 1945. január 17-ig naponta gyászos és szégyenteljes események sorozatai játszódtak le Lengyelországban. Járjunk végig néhány helyszínt, amely nemcsak a lengyel nép, hanem egész Európa, a világ számára is sorsdöntő volt. WESTERPLATTEFÉLSZIGET Gdanskból helyi buszjárattal percek alatt elérem a Visztula hordalékából kialakult félsziget-nyúlványt. A túloldalon a gdanski Új kikötő világítótornya és sok-sok daru emelkedik az ég felé, a félszigeten meg egy szürke, különös formájú emlékmű, amelynek környéke az utóbbi évtizedek során a lengyelek zarándokhelye lett. Itt, a Westerplatte-félszigeten — és a gdanski lengyel posta épülete körül — dördültek el a II. világháború első lövései. 1939. szeptember elseje volt. Kora hajnal. A lőszerszállítmányok átrakodóhelyét őrző 182 lengyel katona az igazak álmát aludta. Csak az őrség néhány katonája teljesítette megszokott szolgálatát. Talán álmukban sem gondoltak arra, hogy a félsziget felé közeleg egy német „zsebcirkáló", a Schleswig—Holstein, mely tüzelni kezd. s hogy rövidesen kezdetét veszi az öt és fél évig tartó, ötven millió emberéletet követelő, az emberiség történelmének mindmáig legnagyobb háborúja. Bizonyára még akkor sem tudatosították a sorsdöntő pillanatok súlyát, amikor megkezdődött a lövöldözés, ami ugyan egyenlőtlen küzdelemnek bizonyult kezdettől fogva, mégis hét napig tartott. Hét napon keresztül hősiesen védekezett a 182 lengyel katona, és közel két hónapon keresztül védekezett a lengyel nép a kor legjobban felszerelt, mindenre elszánt, fanatikus hadserege ellen. Hosszasan ácsorgók az emlékmű mellett. Alig harminc éves fejjel is könnyű elképzelni, mi történhetett itt akkor, mi történhetett azokban az években Lengyelországban, a világban. Könnyű, hiszen az akkor szétlőtt házak, épületek romjai ma is emlékeztetnek a borzalmakra. Lengyelországban bárhol jár az ember, emlékeztetőt, emlékezőt bőven talál. Itt van például Gdansk. GDANSK 1939-ben Danzig — Gdansk — sajátos államjogi helyzetben volt. A közel kétezer négyzetkilométer területen lévő város 400 ezer lakója szabad városállamban élt. A németek ezt az ütközőközpontot választották a II. világháború kirobbantásának ürügyéül: megtámadták a félszigetet es a nemzetközi megállapodások értelmében lengyel postaként működő postahivatalt. Megállók a Podwale Staromiejskie Lengyel Posta saroképületénél. Az emléktábla előtt, amely a II. világháború kitörésére emlékeztet, meg arra az ötven lengyel postásra, akik kézifegyverekkel vették fel a harcot a német ágyúk és tankok ellen. Részben sikerrel, hiszen csak az épület felgyújtásával tudták megadásra kényszeríteni őket Hitler katonái. Harmincnyolc postás fogságukba esett, akiket bíróság elé állítottak és négy nap múlva kivégeztek. Persze, Gdansktól a háború még sokkal több áldozatot követelt. Ezreket és ezreket lőttek agyon, hurcoltak el. Ezrek és ezrek lettek a bombatámadások áldozatai. És maga a csodaszép város is. Egyetlen épülete sem maradt épségben. De a lengyelek szívósságát, egészséges lokálA Westerplatte-i emlékmű patriotizmusát dicséri, hogy azonnal a város felszabadítását — 1945 márciusát — követően megkezdődött az újjáépítés. És nem akárhogyan! Mindent abban a formában szerettek volna újra fölépíteni, helyreállítani, ahogyan az 1939. szeptember elseje előtt volt. Régi tervrajzok, metszetek, fényképek alapján fogtak hozzá a munkálatokhoz, hogy a házak homlokzatai, a díszítések egy-egy kapukilincs is pontos mása legyen a réginek. Jobbára sikerült a grandiózus terv megvalósítása. Hever még néhány ház, templom romokban, félig készen, de a munka legnagyobb része mögöttük van. Egy ország fogott össze annak érdekében, hogy Gdansk újra régi szépségében pompázzon. VARSÓ így volt ez Varsó esetében is. Varsót, a lengyel fővárost már a háború első napján érték bombatámadások. Huszonhét napig védekeztek a varsóiak, ám szeptember 27-én a túlerővel szemben kénytelen volt kapitulálni a város. De a varsóiak nem törődtek bele leigázott helyzetükbe. Nem törődtek bele abba. hogy a németek bezárják főiskoláikat, egyetemeiket, hogy megszüntessék a lengyel nyelvű oktatást, hogy a lengyeleket Hel. a mai halászfalu főutcája 20
