A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-19 / 3. szám
Tndománytechnika ROVAR A JÉG ALATT Egy japán expedíció új rovarfajt fedezett fel a Himalája Yala gleccserén, 5 100—5 600 rn magasságban. A Yala törmelékmentes magashegyi gleccser több vízszintes szakasszal. Felszínét 1 —3 m vastagon friss hó borítja, s nyáron a jég felszínén több, olvadó hóié által vájt csatornában mozgó vízfolyás alakul ki. A kutatók a napsütötte hó felszínén gyorsan mozgó rovarokat találtak, amelyeket begyűjtve és meghatározva kiderült, hogy a Diamesa (Chironomidae) nemzetséghez tartozó szárnyatlan árvaszúnyogfajt fedeztek föl. Bár az árvaszúnyogok híresek szélsőséges alkalmazkodóképességükről, e faj életmódja mégis egyedülálló az egész rovarvilágban. A lárvák az olvadékcsatomákban élnek, ahol a vízben szaporodó kék-zöld algákkal (Phormidium-fajok) táplálkoznak. Az átalakulás igen rövid bábállapoton keresztül történik, az imágók szeptember végén jelennek meg. A párzás a hó alatt megy végbe, a hímek röviddel ezután elpusztulnak, míg a megtermékenyített nőstények — amelyek hatalmas zsírtest alakjában jól el vannak látva tápanyagtartalékkal — kimásznak a hó felszínére és gyorsan mozognak mindig a nap irányába. Ha a napot felhők takarják el, a rovarok azonnal elbújnak a hó alá vagy mozdulatlanná merevednek, de egy zseblámpa fényével újra mozgásra bírhatok. A tél beálltával a nőstények lehúzódnak a jég-hó-határra, majd tavasszal — amikor újra kialakulnak a vízfolyások — lerakják petéiket és elpusztulnak. Az imágó alakban történő áttelelés is egyedülálló az árvaszúnyogok körében, de ebben a környezetben ez a megfelelő „túlélési stratégia”, mert a hólécsatornák évről évre máshol alakulnak ki. (Ismerünk olyan árvaszúnyogfajokat, amelyek sarkvidéki tavakban élik lárvaállapotukat, de ezek lárvaalakban, több hónapig tartó befagyást is elviselve telelnek át.) A himalájai árvaszúnyognak nemcsak a hidegtűrése, de a hőérzékenysége is rendkívüli. Ha a kutatók meztelen tenyerükre helyezték azokat, pár másodperces hiperaktivitás után megbénultak és perceken belül elpusztultak, hacsak le nem tették újra a hóra, ahol hamarosan magukhoz tértek a hideg hatására. A nálunk élő rovarfajoknál is kiváltható hasonló jelenség, csak közel félszáz fokkal magasabb hőmérséklettel. „LATHATO" HANG Nagyothallók számára olyan új készüléket fejlesztettek ki, amely a különböző hangjelzéseket — ajtócsengő, telefon, EURÓPA LEGRÖVIDEBB FOLYÓJA A felsö-olaszországi Garda-tó keleti partján, Malcesine közelében húzódik meg a Cassone nevű kis nyaralóhely. Különös nevezetessége, hogy itt ered Európa legrövidebb folyója: a csupán 84 méter hosszúságú Arii. A forrás és a torkolat között négy méteres jelentős magasságkülönbség van. Az Aril a hegyből bukkan elő: a Monte Baldo TÚLNYOMÁSOS VITAMINOK A Szovjet Tudományos Akadémia szerveskémiai intézetében végzett kísérletek szerint a nyomás növelése rendkívüli mértékben növeli a vegyi reakciók sebességét. Tizenöt kilobáros (1. kilobar = ezer atmoszféra) nyomás az ezerszeresére, gyakran a tízezer- vagy éppen a százezerszeresére gyorsítja fel a vegyi átalakulásokat. Nagy nyomáson gyereksirás stb. — villogó fényjelzésekké alakítja át. Érzékenységét a helyi hahgvíszonyokhoz jól hozzá lehet hangolni. A prototípus a londoni nagyothallók intézetének lakói számára készült. mélyén több víz alatti vízfolyásból meghökkentő vízmennyiség kerül napvilágra. A másodpercenkénti vízhozam 14 köbméter. A folyócska még a legforróbb nyáron sem szárad ki teljesen. Nagyon tiszta a vize; alig száz méteres hosszán nincs lehetőség a szennyezésre. Még rövid élete alatt is munkát végez: gabonamalmokat és olajsajtókat hajt. Ezenkívül áramot is fejleszt: hajtja a Garda-tó 1910-ben létesített első villamos erőművének turbináját. olyan vegyi reakciók is megvalósíthatók, amelyek normális körülmények között nem mennek végbe. A nagy nyomások alkalmazásával kapcsolatos kutatások immár a holnap vegyipari technológiáit jelzik. A szovjet intézetben jelentős sikereket értek el a vitaminok, gyógyszerek és más bioaktív anyagok nagy nyomású szintézisével. Az új eljárásokat már a közeljövőben átültetik a gyakorlatba. A képen: bioaktív anyagok szintézisét készítik elő ötezer atmoszférás nyomáson. A ROMAIAK SZUPER-CEMENTJE Az ókori római építőművészet sok mérnök, építész szemében a modern építészet bölcsője. A beton kifejlesztésével — annak idején opus caementitium-nak nevezték — új korszak kezdődött kereken kétezer évvel ezelőtt: a gigantikus boltívek és kupolák építése. Jó példa erre a Pantheon Rómában, a különleges szépségű és nagyságú antik templom. A legújabb vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a római beton tulajdonságai a korszerű betonszabványoknak is megfelelnek. Egyes próbák nyomószilárdsága a mai kitűnő betonéval is vetekszik, másoké kisebb. A Pantheon kupolájában például pontosan meghatározott nyerssürűséggel dolgoztak: felfelé haladva egyre könnyebb betonadalékot alkalmaztak. Csak a római beton bevezetése tette lehetővé az ismert nagyméretű térszerkezetek építését. A hidakat, kikötői berendezéseket és más nagyméretű objektumokat köböl is megépíthették volna, de jóval nagyobb ráfordítással, költséggel. A római cement minőségi bizonyítványa: számos építmény hosszú élettartama. AKTÍV VULKÁN-E AZ ELBRUSZ? Az 5 642 m magas, vulkanikus kőzetekből felépülő jég- és hósapkás Elbrusz az utóbbi időben nem mutatott „életjelenségeket". Működésének legutolsó időszaka kb. a 10. században lehetett. A hosszú csend ellenére a kutatóknak mégis okuk van feltételezni, hogy a vulkán gyökere még nincs teljes nyugalomban. 1903-ban pl. a hegy keleti csúcsán kénes gázkitöréseket észleltek. Mostanában ugyanezen a csúcson forró gázkiáramlások nyomai tűnték fel a hófelszínben támadt több méter mély lyukak formájában, a hóhatár környékén pedig 20°C-nál magasabb hőmérsékletű hévizek fakadnak. A szeizmikai adatok némi aktivitásra utaló anomáliákat tártak fel a hegy gyökérrégiójában (pl. kis sűrűség, magas hőmérséklet). Az ilyen típusú vulkánokkal ellentétben az Elbrusznak nincs kalderája. Ebből több kutató azt a következtetést vonja le, hogy a hegy még egy ún. kaldera előtti állapotban van. Időarányosan kiszámították a felszínre került kőzetanyag mennyiségét a pliocén elejétől a holocénig. Eszerint a működés intenzitása az idő múlásával nem csökkent. Az Elbruszt mint vulkánt tehát még nem lehet teljesen leírni. Sokáig hallgató tűzhányók váratlan kitörésére számtalan példa van a Földön, gondoljunk csak az El Chichón 1982-es újjáéledésére. (A kaldera beomlás következtében keletkezett katlanszerű bemélyedés a vulkánok kráterének helyén — a szerk. me9J>------------------------------------------------------16
