A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-28 / 26. szám
mindig visszajönnék ... Mondjuk a bácskai Lajos bácsi portáján álló facsonkokhoz erősített, lécekkel aládúcolt fészekbe. Oda. ahol a tipegő öregember tavasszal létrát támaszt a koronátlan fához, felmászik a fészekhez s megigazgatja azt. Lenyesi a fészek köré kinőtt hajtásokat, kijavítgatja a tél- és széltépázta otthont, dróttal körülfonja az ágakat, hogy a viszszaérkező madár biztonságos fészket találjon. Mert a fészek — a fészkek — ilyenkor mindig elég rozogák. Lajos bácsi, bár szédül, nem rest kockáztatni. Várja a szeretett, családtagnak számító madarakat. Igaz. az ő háza még sokkal rozogább, ám annyi ereje már valóban nincs, hogy ezt is kijavítsa. Ami erő még összegyűlik benne, azt a gólya fészkének rendben tartására tartogatja. Az mindennél fontosabb. Mert. mondogatja, ha gyenge madár létemre megtettem olyan irgalmatlanul hosszú utat, ha Afrikából elindulva átrepültem sivatagokon, tenger és hegyek fölött, ha kiálltam az utazás minden próbáját, elmondhatatlanul sok viszontagságát és végre megérkezett — otthont, rendben tartott fészket találjak. Hogy megérkezve egy kicsit pihenhessek. Ne pedig azonnal a fészek javításával, esetleg f • ' Í9 1 , £.•£, > f 1 / g ■■ f J ' w f / / J ki n v /i/ 11/ íímhÁ í i\AÍUh'j Jtlí j i / II fi f
