A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-24 / 21. szám
Tudomány-technika „Mi lesz veled gólyamadár?" Az ősi ösztön parancsára újra hazatértek a gólyáink. Fészküket tatarozzák, hogy teljesítsék a szaporodás fontos feladatát. A gólyák évszázadok óta emberi lakóhelyek közelében fészkelnek, de korántsincsenek könnyű helyzetben. Hol vannak a régi nád- és szalmatetős házak, pajták, istállók és gazdasági épületek? Új idők járnak, a régi életvitel megszűnt. Községeinkben szebbnél szebb lakóházak sorakoznak, az istállóból garázs lett. Sajnos kivágták az ősi szederfát is — rajta a gólyafészekkel —, hisz a racionális elgondolás ma inkább a fóliának kedvez. Megváltozott határ, intenzív vegyszeres mezőgazdálkodás lecsapolt rétek, mocsarak, sokfelé szennyezett kanálisok, árokpartok, folyószakaszok várják a táplálékszerzésre induló gólyamadarat. A gólya egyike a legismertebb és legkedveltebb madarainknak, óvjuk, védjük őt, puskát nem fogunk rá, sőt nemegyszer fészkelésében is segítjük. Számuk mégis évről-évre fogyatkozik. A tavalyi gólyaszámlálási adatok szerint a Szlovák Szocialista Köztársaság területén 1 018 gólyapár fészkelt. Ha ezt a számot összehasonlítjuk az ötven éve — 1934-ben — felvett szlovákiai gólyakataszter adataival, kitűnik, hoy gólyáink száma az elmúlt fél évszázadban 54 %-kal csökkent. Tavaly hazánk 752 helységében költött gólya. Až állomány 77 %-a síkságon, 23 %-a a folyók völgyében és a tágasabb völgykatlanokban 300—900 m tengerszint feletti magasságig költött. A legtöbb gólyafészket a tőketerebesi (Trebišov) és nagymihályi (Michalovce) járásokból jelentették, de sok gólya fészkelt a kassai (Košice) és a rimaszombati (Rim. Sobota) járásban is. Ötven évvel ezelőtt — főleg a keleti végeken — szép számmal voltak úgynevezett „gólyafat Csicseren még régi pajtákon költ a gólya „Mi lesz veled gólyamadár?" Sellyén mű fészekalj felszerelésével segítik a gólyák megmaradását luk", ahol egy-egy községben tucatjával fészkeltek e kedves madarak. Az elmúlt év felmérései alapján — ma már egyetlen gólyafalut tartunk számon: Hardicsát (Zempl. Hradište), ahol 14 — többnyire villanyoszlopokra rakott — fészek található. A gólya valamikor a szalma- és nádfedésé épületeken, oldalnyílású kéményeken, és elhagyott gyárkéményeken fészkelt. Erre ma már nincs lehetőség. 1984-ben gólyaállományunk 38 %-a villanyoszlopon költött. Ez a fészkelési mód sajnos évről-évre emelkedik. A leggyakoribb a dél-szlovákiai járásokban. Amikor 1958-ban két helyről hírt kaptunk villanyoszlopon készült gólyafészekröl nem is sejtettük, hogy 1968-ban gólyáink 4,4 %-a, 1974-ben pedig 14,6 %-a választja ezt a költési módot. Gólyáink ilyen irányú alkalmazkodása nem mondható szerencsésnek. A fészkek zavarják az áramszolgáltatást, s nem egy esetben lettek a gólyák áramütés áldozatai. Számos helyen a lakosság fészektartó állványt, illetve más alkalmatosságot készít. Ezeket madaraink rendszerint elfoglalják és így költésük zavartalanná válik. Mivel a gólyák ragaszkodnak régi megszokott fészkelőhelyükhöz, a természetvédelmi hatóságok a villanyszolgáltató, illetve karbantartó vállalat közreműködésével mű fészekaljak felszerelését vette tervbe azokon a villanyoszlopokon, ahol erre feltétlenül szükség van. E munkálatokat szeptember-március hónapokban végzik el, nehogy a fészkelést zavarják. A gólya segíti az embert a mezőgazdasági kártevők elleni harcban. A közfelfogás szerint „a gólya tisztítja a határt mindenféle féregtől". Érdekünk tehát, hogy védelmükre megfelelő intézkedéseket tegyünk. Természetesen ehhez nem elég a természetvédelmi rendelet. A lakosság összefogására is számítunk! STOLLMANN ANDRÁS OLTSUNK VAGY NE OLTSUNK? A közelmúltban philadelphiai orvosok a bárányhimlő elleni oltóanyaggal végzett kísérletek sikereiről számoltak be. Ismételten felvetődött azonban a dilemma: a meglehetősen gyakori gyermekbetegség elkerülése érdekében tett lépések esetleg sokkal súlyosabb következményekkel járhatnak, mint a betegség maga. Robert Weibel (University of Pennsylvania), valamint az amerikai Merck Sharp and Dohme gyógyszertár tudósai 914 fős, 1—14 éves gyermekekből álló csoportnak a felét Japánban kitenyésztett, legyengített ocatörzsbéli bárányhimlő-vírussal, a másik felét pedig placebóval oltották be. A következő kilenc hónap során a csoportból 39 gyerek kapta el a bárányhimlöt, ezek valamennyien placebóinjekciót kaptak. Az oltóanyag százszázalékos védelmet nyújtott, a beoltott gyerekek közül azonban 20-nál enyhe bőrkiütés jelentkezett. Igen fontosnak tartják annak a kiderítését, hogy az oltást követően mennyi ideig tart az immunizáció, mivel a pusztán rövid távú immunizáció még súlyosabb következményekkel járhat, mintha a szervezet egyáltalán nem is tesz szert erre. Ha a gyerekkorban kialakult immunitás a későbbiek során csökken, az ifjúkorban esetlegesen kitörő betegség már lényegesen több veszélyt rejt magában. így pl. a bárányhimlő szövődményeként jelentkezhet tüdőgyulladás és agyvelőgyulladás is. A bárányhimlö-vakcinával kapcsolatban felmerül az övsömör kérdése. E betegség vírusa a bárányhimlő lezajlását követően tovább él az idegekben, s általában az ötvenéves kor környékén — mikor csökken a szervezet ellenállása — övsömörként tör újra elő. Kérdés, vajon a beoltott embereknél nem nagyobb-e az övsömör előfordulási valószínűsége, mint a betegségen átesett embereknél. Érdekes tanulságot szolgáltat a mumpsz elleni oltóanyag is, melyet általánosan használnak az Egyesült Államokban, ugyanakkor Angliában nem vezették be. Az Egyesült Államokban a mumpsz elleni védőoltás bevezetése, 1968 óta valamennyi korcsoportban csökkent a megbetegedések száma, mivel azonban fennáll annak a valószínűsége, hogy egyeseknél nem fogant meg, így félő, hogy ők idősebb korukban megkapják ezt a betegséget. Angliában jelentős mértékben csökkent a megbetegedések súlyossága, mivel a gyermekek igen nagy valószínűséggel korán átesnek ezen a betegségen. KÜZDELEM AZ ÖRÖK FAGGYAL A Bajkál—Amur vasútvonal építése a szó szoros értelmében rendkívüli feladatok elé állította a mérnököket. Hét hegyláncot, több száz folyót kellett áthidalni kilenc hosszú alagúttal, 126 nagy híddal; 700 millió m3 földet mozgattak meg, s mindezt hol —40 °C-os hidegben, hol +40 °C-os melegben. A legnagyobb gondot a tervezés során a földrengések és az örök fagy okozták. Kelet- Szibériának ezen a részén évene több mint ezer földrengés pattan ki, az örök fagy pedig 1 500 m mélységig terjed. Még a kisebb rengések is megrepesztik az örök fagy felszíni burkát és különösen nyáron nagy mennyiségű víz szivárog a mélybe, rogyásokat, besüllyedéseket hozva létre. A hatvanas években azon a részen, ahol a vasút az Oljokma folyót keresztezi, három olyan földrengést is regisztráltak, amelynek erőssége elérte a Richter-skála szerinti 9-es fokozatot. A szeizmológusok munkáját nehezítette, hogy régebbi földrengésekről semmiféle adataik nem voltak. Ezért a geológiai szerkezetek deformációi alapján készítették el a vidék szeizmológiai térképét, amelynek alapján a vasút nyomvonalát kijelöíték. Az örök fagy furcsa módon még segítségére is volt az építőknek, de csak addig, ameddig fel nem engedett. Ez az eset pedig minden nyáron bekövetkezik a felszíni rétegekben. A legnagyobb veszélyt az jelentette, hogy az építmények, így a vágányok alatt is a terhelésre és a földmunkák hatására megolvad a talaj. A házakat a legtöbb helyen cölöpökre építették, de ahol nem, mint pl. Jakutszk egyes részein, az épületek furcsa szögben megdőltek. A vágányokat persze 2 000 km hosszan nem lehetett cölöpökre fektetni. Ezért a legtöbb helyen a síneket egy 4 m mély árokba tették, amelynek kővel borított rézsűi visszaverték a napsugarakat. A hidakat is nagyon mélyre kellett alapozni a sziklaágyba, mert a folyók nyáron megáradnak, a kőzetek nagy mélységig felengednek. A legsúlyosabb probléma egy alagút fúrásakor jelentkezett. 1979-ben az építők egy eltemetett folyómedret kereszteztek, s a kiáramló víz, homok valósággal kisöpörte a fúrópajzsot az alagútból. Egy időre le is kellett állni a munkával. A fölösleges víz elvezetése után a kőzetek megfagyasztását tervezik, hogy tovább tudjanak haladni a hegylánc belsejében. Hogy a vasút mégis üzemel, annak köszönhető, hogy a 15 km-es alagút helyett ideiglenesen egy 53 km hosz•szú kerülőt építettek. 16
