A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-26 / 17. szám
zol, gyúrod egybe, amit éltél és amit tanulsz. Mérlegelsz, összevetsz, történelmi távlattal szemlélődsz és a világ fényének előterébe verekszed magad, hogy lássák a felmutatott sorsokat és igazságokat, melyeket magadban és magaddal hurcolsz. Mert nem tehetsz mást, hordozod őket magaddal... Nemcsak emlékezetedben élnek, az életben is találkozol velük. Beszélgetni hívnak és fogadnak — olvasók. Kérdeznek és meghallgatnak, várnak tőled valamit. Bíztatást és tanácsot, feloldást a gondok alól, jó hírt és együttérzést várnak tőled, szövetkezeti dolgozók és olvasó anyák, középiskolások és tanáraik — a nemzetiség. Amikor szembe nézel velük és látod várakozó tekintetüket, ügy érzed, bíznak benned. Korszerűen — tehát ellátottan — élnek Dél-Szlovákia hoszszú határmenti földsávján, újjáépült falvakban és terjeszkedő vidéki városokban. Szövetkezetekben dolgoznak, tv-t néznek és fóliáznak, gyerekeiket anyanyelvre tanítják, halottaikat régi szokás szerint temetik el, kocsmáznak és olvasnak, a népművészeti seregszemléken összesereglenek, hogy jól érezzék magukat kultúrájuk melegében. A népem, mondod magadban, ha rájuk gondolsz ... Fábry Zoltán azt mondta egykor: Hazánk, Európa! A szocializmus világrendszer, a tv képernyőjén láttuk az embert, ahogy mulatságos szökkeléssel — mintha pajkosan ugrándozna, elragadtatásában —, lebegő könnyed léptekkel a Holdon jár. Az emberiség robbanásszerűen szaporodik, naponta harmincezer gyermek hal éhen és a filmeken látott csillagháborúk félelmetes szerkezetei egyszer talán a föld körül száguldanak. Az emberiség legfájóbb reménye, hogy — talán — nem pusztítja el önmagát! Az idő mérhetetlenül felgyorsult, fel sem fogjuk a perc értelmét s már elmúlt. Táv- és hírközlő eszközök, műholdak és videokészülékek, számítógépek és magnószalag archívumok növelik a világ egyidejűségét és zsugorítják méreteit. Egy emberöltővel ezelőtt apám két óra alatt vitt be szekérrel Lévába a gimnáziumba, ma repülőgépen Prágából Moszkvába alig két óra. Quo vadis, nemzetiségi író? Milyen szellemi programot választasz? Feloldódsz a felkínálkozó, parttalan térségben és szállsz a végtelen időben, vállalva a kötetlen lebegés könnyűségét ? Vagy még jobban ragaszkodsz a határmenti földsávhoz — szülőföldedhez — és országnyi környezetéhez, nemzetiségi közösségedhez és társadalmi közegéhez, tapadsz az indító „kicsinységhez" amely azonban — az írómunka természetéből következően — hasonlóan bírja a „nagyság" lehetőségét, ahogy a tengercseppben megtaláljuk az óceán ízeit. Fábryra hivatkozva: ő már akkor sem a „kis" hazát tagadta a nagyobb — Európa — kedvéért, hanem éppen a szülőföldet helyezte egyetemes távlatokba. A táguló világméretek korában ez a szemlélet egyre időszerűbb. Az ötvenes évek második felét az egyetemességre — az általánosra, tipikusra — való törekvés jellemezte s ez tartott évtizedekig. Ma újra előtérbe kerül a helyi, az egyedi, a sajátos, a világ úgy védekezik a jellegtelenség ellen, hogy a a részletek felé fordítja figyelmét és ismét a cseppben keresi a tengert. Tér és idő végtelenében szemlélődünk. A célkitűzés nem könnyű, bátorság kell hozzá, hogy ne lássuk magunk jelentéktelen parányoknak. Bátorság, és hit önmagunkban. DUBA GYULA Fotó: PrandI Sándor A SZÁGULDÓ O RIPORTER így hívták Egon Erwin Kischt, a világ egyik legismertebb, legegyénibb hangú, az igaz ügyért síkraszálló, kommunista újságírót. Mindig ott találjuk öt, ahol történt valami. Sose késett le a világ nagy eseményeiről. A születésének 100. évfordulójára kiadott cseh nyelvű képes emlékkönyv címlapján egy nagyon is találó karikatúrát láthatunk róla. Ül a földgömb tetején, kezében jegyzetfüzet és toll, szájában az elmaradhatatlan cigaretta, fürkésző szemekkel tekint a messzeségbe. A száguldó riporter megtisztelő elnevezést a két világháború között egy Berlinben megjelenő könyvének címe után kapta. Ö maga azonban sokáig tiltakozott ellene. Igaz ugyan, hogy négy földrészen is élt, sokat utazott, de rendkívül alaposan, pontosan dolgozott, soha nem kapkodott el semmit. „Az én tempóm inkább a postakocsiéhoz hasonlít, mint az expresszvonatéhoz" — írta önmagáról. Olykor hetekig, hónapokig dolgozott egy-egy riporton. Azt vallotta, hogy a gyorsaság lehetetlenné teszi, hogy egy-egy témába alaposabban elmélyüljön, utánajárjon a tényeknek. Pedig a jó, érdekes riport alapja a tények, a részletek pontos ismerete. És persze kell hozzá bizonyos rendkívüli megérzés, adottság is, amilyen Egon Erwin Kischnél sohasem hiányzott. Száz évvel ezelőtt (1885. április 29.) Prágában született. Öten voltak testvérek. Mind fiú. Apja jómódú német kereskedő volt. Kisch már diákkorában írogatott. Első riportjai a prágai alvilág érdekes alakjairól, a lumpenproletárok életéről, bűnügyi eseményekről, ezeknek társadalmi hátteréről szóltak. Politikai hitvallása csak a munkásmozgalommal való szoros kapcsolata után válik egyre határozottabbá. Társadalomkritikája is elmélyültebb lesz. Részt vesz az első világháborúban. Hatszor megsebesül. Bécsben 1918 őszén a Vörös Gárda vezetője, majd az osztrák és a német kommunista párt tagja. A húszas évek elején Németországban sokoldalú aktív harcot folytat az egyre erősödő fasizmus veszélye ellen. 1933-ban a nácik letartóztatják, de a haladó cseh értelmiség a munkásság tiltakozására szabadon engedik. Az elsők között rajzolt igaz, őszinte képet a sok nehézséggel küszködő fiatal Szovjetunió életéről. Párizsban a forradalmi proletár írók szövetségének elnökévé választják, de ugyanakkor aktív tagja a Háború és fasizmus elleni világszövetségnek is. Nem akar lemaradni egyetlen egy háború ellenes konferenciáról sem. Mint a Háború és fasizmus elleni szövetség küldötte 1934-ben Ausztráliába hajózik, de a hivatali hatóságok megtiltják, hogy az ország földjére lépjen. Kisch gondol egy merészet és a kikötőben leugrik az óceánjáró hajóról a kikötő partjára. Az ugrás következtében a lábát töri. E bátor tettéért Ausztrália haladó népe rendkívüli fogadtatásban részesíti. Erről később színes riportkötetben számol be (Kiszállás Ausztráliába, 1937). A kultúra védelmére összehívott nemzetközi kongresszuson Párizsban (1935) előadást tart A riport mint a művészet és a harc egyik tonnája címmel. Ahogy a művész nem lehet közömbös a körülötte levő világgal szemben, úgy az újságíró riportja se születhet téren és időn kívül — hangoztatta Egon Erwin Kisch. Csehszlovákiában a két világháború között Kisch többször is tartott élménybeszámolókat és ezek mindig fontos politikai eseménynek számítottak. Az egyik irodalmi estjére a prágai Lucernában ötezer ember volt kíván-Ebben a prágai házban született Egon Erwin Kisch Egon Erwin Kisch jobb kezének gipszöntvénye esi. Bratislavában az akkori városháza tükörtermében a rendőröknek kellett közbeavatkozniuk, hogy az autogramokért ostromlókat fékentartsák. A ruhatár, a folyosó és a lépcsöház is megtelt a kíváncsiak százaival. Nemegyszer azonban kényszerű hallgatás volt a sorsa. Elsők között volt, aki megjárta Hitler börtönét, az amerikai hivatal háromszor megtagadta tőle a beutazási vízumot, az osztrák állam nem adott neki tartózkodási engedélyt, Ausztrália hat hónapi börtönbüntetéssel sújtotta, és sorolhatnám tovább, de Kisch soha nem adta fel a harcot. A fasizmus elöl 1939-ben Amerikába, majd Mexikóba emigrált és ott élt egészen a felszabadulásig. Riportkötetet készített a mexikói nép és az ország életéről (Felfedezések Mexikóban). Két bátyja és rokonai a koncentrációs táborban pusztultak el. Prágai szülőházát a németek kifosztották és a több mint négyezer kötetes értékes könyvtárát szétdúlták. Egon Erwin Kisch 1946 tavaszán tért viszsza Csehszlovákiába. — Nem azért jöttem végleg haza, hogy tétlenül nézzem az eseményeket, szeretnék még valamivel hozzájárulni az ország újjáépítéséhez — nyilatkozta az újságíróknak. Már az ezévi szabad, május elsejéről riportot készít, Egon Erwon Kischhez illő eredeti módon, repülőgépről, amely ott köröz a zászlódíszbe öltözött napfényes Prága felett. A Rudé právoban ilyen címmel jelenik meg a riport: Május elseje az égből nézve. „Azt hiszem, most mindenki a menynyországban érezheti magát a boldogságtól, ha arra gondol, micsoda poklokon ment keresztül tavaly és hol van most." Egon Erwin Kisch most is megtalálja a magához illő, érdekes riporttémákat. Marx Károly Kartové Vary-i tartózkodásáról ír egy riportsorozatot, majd a zlíni (ma Gottwaldov) cipőgyárról és felejthetetlen az Egy nap Peter Bezručcsal című irodalmi értékű írása is. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom harmincadik évfordulójára irt megemlékezésében szinte élete politikai krédóját összegezve fogalmazza meg: „Minden becsületes ember kötelessége, hogy az igazság oldalán álljon!" 1948. március 31-én halt meg. Temetésén a CSKP KB nevében Antonin Zápotocký mondott beszédet. Így értékelte Egon Erwin Kisch érdemeit: „Mindenhol ott volt, ahol a haladó munkásmozgalom szövetsége kibontakozóban volt. .. Mindig a munkásság odaadó, pontos, megbízható tudósítója volt." Egon Erwin Kischre ma világszerte emlékeznek. Éles megfigyelöképessége, publicisztikai igényessége, eszmei elkötelezettsége a szocialista riport egyik megteremtőjévé és nemzetközi jelentőségű képviselőjévé avatták. OZSVALD ÁRPÁD 11
