A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-04-26 / 17. szám

A tornai vár és a szádelői völgy között húzódó karszt „kötényén" a régi időkben is termeltek szőlőt az itteni gazdák. Hogy milyen fajtákat, azt ma már nehéz volna megmondani, s azt is, hogy a megtermelt szőlőt, s a belőle készült bort hol és miként értékesítették. Ami viszont történelmi tény, az és annyi, hogy a múlt század végén ezeken a meszes lejtőkön is megtámadta a szőlőket a filoxéra, s gyakorlatilag kipusztította a telepítéseket. Mivel abban az időben a filoxérával szemben tehetetlenek voltak a termelők, a kipusztult szőlőket nem újították meg. Századunk első felében, amikor olyan vadalanyokat kezdtek behozni külföldről, amelyek ellenálltak a filoxérának, kezdték csak újratelepíteni a gazdák az egykori szőlőföldeket. Az akkori munkájukra azonban az óvatosság a jellemző: csak anynyit telepítettek az új, ellenálló fajtából, amennyi a saját szükségletüket kielégítette. Az újratelepített terület nagysága így meg sem közelítette az egykorit. Nyilvánvaló oka ennek az volt, hogy a szőlőtermelés költséges és gazdaságilag kockázatos vállakózásnak számított. Ma sincs ez másként. Ám ennek következménye az lett, hogy ezek a déli lankák elvadultak, parlaggá váltak. Mostanra azonban ismét széles szalagban húzódnak az újratelepített nemes szőlők a karszt lábánál.

A hosszúra nyúlt tél után, március közepén az újbódvai (Nová Bódva) Egyesült Szövetkezet szőlészetében Horváth Sándorral, az üzemrészleg vezetőjével beszélgettem, aki öt éve szőlésze-borásza a nevezett gazdaságnak.

— Körülbelül most van annyi szőlőnk — mondja —, mint amennyit a filoxéra pusztítása előtt müveitek az itteni gazdák. E területek újratelepítése a szövetHorváth Sándor

kezetek megalakulása után kezdődött. Hozzá kell tennem azt is, hogy nem valami nagy szakértelemmel történt ez a munka, holott abban az időben megvolt hozzá a megfelelő állami támogatás is. A szakszerűtlen telepítés következményeit, sajnos, ma is érezzük, mivel évente általában 10—15 ezer szőlőtövet kell pótolni. Ez természetesen a termésátlagra is kedvezőtlenül hat.

— Távolabbról nézve ez nem igen látszik. Az egész terület inkább a jól gondozott szőlők benyomását kelti az emberben.

— Ez nyilvánvaló. A hiányok csak közelről mutatják meg magukat. Igyekszünk pótolni a kipusztult töveket.

— Mekkora területen termelnek szőlőt?

— Nyolcvankét hektár az egész, de azt a területet fokozatosan telepítették be annak idején a szövetkezetek, így a szőlők kora különböző.

— Hány fajtát termesztenek?

— Jelenleg 15—16 fajta található itt, amelyek általában jól tűrik ezt a meszes talajt.

TÖBB MINT KEDVTELÉS

Mindenekelőtt egy minduntalan vissza-viszszatérő kérdést akartam tisztázni Szamaránszky Károllyal a Honvédelmi Szövetség Dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Járási Bizottsága mellett működő modellezők tanácsának elnökével és Vida Jánossal a városi klub vezetőjével. Mégpedig azt, hogy minek kell valójában tekintenünk a modellezést? Sportnak, vagy fiatalok, idősek egyaránt kedvelt időtöltésének, hobbijának?

— Lehet hogy néhány évvel ezelőtt még jogos lett volna a vita e kérdés körül — szegezte le egyértelműen a járási tanács elnöke — de ma, amikor a modellezők tevékenysége már szerves részét képezi a HSZ munkájának, így magának a honvédelmi nevelésnek is, sokkal többről van szó mint egyszerű közkedvelt időtöltésről. A modellezés előkelő helyet vívott ki magának a honvédelmi sportok egyre bővülő ágazatai között. A beavatottak azt is tudják, hogy a modellezők számára rendszeresen világbajnokságot is rendeznek, s ez már mindenképpen eldönti a vitát. Sport ez, méghozzá nagyon szép sport.

— Néhányakat talán az téveszt meg — tette hozzá Vida János — hogy a modellezők táborában a nyolc-tíz éves fiúcskák mellett meglett férfiakat, sőt a nyugdíjkorhatáron jóval túl lévöeket is megtaláljuk. De ez csak alátámasztja ennek a szép sportágnak a szinte korlátlan lehetőségeit.

Erre a kis „elméleti" fejtegetésre egy téli vasárnap délelőtt került sor a dunaszerdahelyi modellezők városi klubjában, ahol általában ezen a napon gyűlnek össze a — most már nevezzük egyértelműen — sportág kedvelői, hogy megvitassák legfontosabb teendőiket, de természetesen, ha az idejük engedi a hét bármelyik napján bejöhetnek a műhelyekbe az éppen készülő modelljeiken dolgozni.

— Milyen az érdeklődés a sportág iránt? — kérdeztem a járási tanács elnökétől.

— Körülbelül háromszáz modellezőt tartunk számon, akik járásunkban négy klubban tevékenykednek. De természetesen az egyes klubok mellett esetenként több kör is működik, amelyek elsősorban az ifjúságot igyekeznek bevonni a tevékenységbe. E célból szoros kapcsolataink vannak az iskolákkal, az ifjúsági szervezetekkel valamint a járási ifjúsági-és pionirházzal.

— Ezek a klubok, illetve körök szakosodnak?

— Igen. Járásunkban főleg a repülő-, rakéta-, hajó-, vasút- és az autómodellezés talált táptalajra. Itt a járási székhely klubjában a repülömodellezést sikerült eddig a legmagasabb szintre emelnünk, de igyekszünk a többi ágazatnak is „zöldet" biztosítani — mondotta Vida János.

— A tevékenység színvonalának mi a mércéje? A versenyeken elért eredmény?

— Ez nagyon fontos tényező, de mi az egyes klubok munkájának az értékelésekor sokkal több tényezőt veszünk figyelembe. A járási tanács általában négyszer-ötször ülésezik egy év alatt, amikor alapos boncolgatásnak veti alá egyes klubok és körök munkáját. Az értékeléskor figyelembe vesszük azt is, hogy milyen mértékben kapcsolódtak be az egyes társadalmi rendezvényekbe, teljesítik-e a Nemzeti Front választási programjának támogatására tett kötelezettségvállaláSZAMARÁNSZKY KÁROLY

saikat, milyen a kapcsolatuk az ifjúsági és más társadalmi szervezetekkel és ami talán a legfontosabb, hogy milyen eredményeket érnek el a honvédelmi nevelés feladatainak teljesítésében.

12