A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-19 / 16. szám
Gyermekeknek Innen-onnan ^-^ÖLFEL A MADÁR ÉS A PIROSKABÁTOS GYEREK A madár egy játszótér melletti fán fészkelt, a játszótéren pedig egy gyerek játszott mindig, egy piros kabátos kisgyerek. A gyerek minden áldott reggel kenyérrel vendégelte meg a madarat, s a madár csöppet sem félt tőle. Egyszer aztán nagyon messzire szállt el a madár, magasan repült el a város felett. Most mindent a magasból, madártávlatból látott: a tetőket, a tornyokat, a kéményeket, az embereket, az autókat és a vonatokat. És a folyót a hajókkal. A madár figyelmesen megszemlélt mindent. Majd elfáradván, vissza akart repülni fészkére, a játszótér melletti fára. De nem találta a játszóteret, hiszen annyi fákkal beültetett tere volt a városnak, és a magasból mind egyformának tűnt. így hát folyton-folyvást körözött a madár. Szárnyai már elnehezedtek, s még mindig nem látta meg a játszóteret. Ekkor a gyermek megpillantotta a magasban köröző madarat. Mindkét karjával integetni kezdett neki, és a madár egyszeriben megismerte a piros kabátos gyermeket. Most már tudta, hol áll a fája! A játszótérre repült. Barátja, a piros kabátos, kenyérrel kínálta. Örült a madár, és örült a gyerek is. DÉNES GYÖRGY Megérett a csicsóka Ardó, Kécső, Borzova, torzon borz a borz koma. Hát az egerek ? Hányják a cigánykereket. Megérett a csicsóka, tyúkot lopott a róka. Nézd csak, ott oson, túl a bokroson, makkoson. MARTTI HAAVIO Jég ház — rőzseház Egyszer tél idején így szólt a nyúl a rókához: — Hallod-e róka koma, hideg van, építsünk házat: neked jégből, nekem rőzséből. — Igazad van, — felelte a róka — bizony, építsünk. Nekifogtak, felépítették, szépen be is rendezték. A nyúl meglátogatta a rókát. így dicsekedett a róka: — Nézd nyuszikám, nézd, milyen pompás lefelé csúszni a jégházamról. Te biztosan leesnél a tiedről. — De mi lesz, ha tavasszal elolvad a házad, — kérdezte a nyúl. Úgy is volt. Jött a tavasz, a jégház elolvadt. A róka lakás nélkül búsongott, végül elment könyörögni a nyúlhoz. — Nyuszikám, beengedsz a házadba? — Miért ne, jöjj csak be, elférsz nálam. Be is ment. Később azt kérdezte a nyúltól, hogy a kemence mellé fekhet-e. A nyúl azt is megengedte. De akkor már a szemtelen róka megfogta a védtelen nyulat és kidobta a házból. Az meg csak pityergett, makogott a ház előtt. Arra járt és meghallotta ezt a farkas, de nem segített a nyúl baján. A nyúl meg csak tovább pityergett, makogott. Arra jött a kakas. Megkérdezte, hogy miért sír. — Sírok, mert a róka kiűzött a házamból. — No, majd én rendbe hozom. Azzal bement a házba, felugrott a kemence tetejére, és harsányan elkukorította magát: — Takarodj, mert a csőrömmel összecsípem a fejed! Kukoríkú! Erre szörnyen megijedt a róka, kifutott az udvarra, udvarról az erdőbe. Talán még most is fut, ha meg nem állt. ford.: SZABÓ ZOLTÁN Anton Stepa fafaragómester az ukrajnai Szvaricsevka faluban él Csernyigov megyében. A Szovjet Képzőművészek Szövetségének tagja; hangszereket készít, orosz és ukrán népmesefigurákat, falusi és városi életképeket farag. A divat hóbortossága nem ismer határokat. A divatirányzatok általában visszavissza térnek, ezúttal azonban valóban sikerült olyat kitalálni, ami évszázadokkal ezelőtt még biztosan nem volt divat , az elegáns manekenek fürdőszobai szerelvényeket hordanak ruhájukon. Készül vízcsap alakú nyaklánc és fülönfüggő, de olyan ruhamodellt is bemutattak már, amelyen flitterekből varrták ki a vízcsapot és a belőle „kifolyó" vízsugarat. I % # .J \ * 1 TJ., 1* F~ 1 fi Újabbkori galambdúc ... (Krascsenits Géza felvétele). 20
