A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-19 / 16. szám
Tudomány-Azóta, hogy csaknem ötszáz éwel ezelőtt, a 16. század első éveiben az élelmes Taxis (Tassis) család megszervezte az első rendszeres postajáratot Németalföld—Németország— Franciaország és Spanyolország között, történt egy s más a posta háza táján. Napjainkban az egész világra kiterjedő, jól szervezett hálózattá vált: autók, hajók, repülők, vonatok ezrei szállítják a küldeményeket, a lényeg azonban alig változott, hiszen a feladó által küldött levelet egy elosztó és futárszolgálat közreműködésével kapja meg a címzett. A Taxis család rövid és hosszúlejáratú jutalmát magkapta nagyszerű ötletéért, a posta feltalálásáért: a francia király nemesi, majd hercegi címet ajándékoz neki, dúsgazdagokká válnak, míg az utókor a nevüket is fenntartotta: valamennyi világrészen a személy- és teherszállító bérautók, a taxik rájuk emlékeztetnek. (Már a Taxis család tulajdonában levő kocsik is annak idején meghatározott összegért vállalták a szállítást, ezt később róluk taxának nevezték el. A múlt század végén, amikor Párizs utcáin megjelentek az első bérautók, azt taxaméteres automobilnak hívták, míg az ötletes párizsiak át nem keresztelték a jóval rövidebb taxira.) A küldemények automatikus továbbítására elsőként a múlt században vállalkoztak, szintén Párizsban, ahol Jean Baptiste Berlier 1882-ben helyezte üzembe az első csőpostát. Ez a ma már kevéssé elterjedt módszer sűrített levegő felhasználásával egy kis fémhüvelyben továbbította az írásos küldeményeket. Tekintve, hogy meglehetősen költséges és műszakilag igényes berendezésről van szó, elsősorban posták és bankok közötti irattovábbításra használták. A telefon és a távíró kissé ugyan háttérbe szorította a csőpostát, legfőbb előnyével azonban egyik sem bírt: hiteles információk (okiratok) továbbítására alkalmatlanok voltak. A huszadik században végül is a telex volt az, amely ezt a problémát részben megoldotta, mivel nemzetközileg előírt szabályai szerint csak hitelesített (aláírással ellátott) szöveg továbbítását lehet vele végezni, miközben valamennyi kapcsolatfelvételnél a hivó fél kódszáma megjelenik a hívott telex sornyomtatóján, így utólag könnyű azonosítani, ezért a telexszel továbbított szöveg hitelesnek tekintendő. A telex voltaképpen az írógép, a telefon és a távíró összeházasításából született, mivel a szöveget írógép klaviatúrán ütik be, papíron jelenik meg a hívó és a hívott félnél egyaránt, az adatok továbbítása azonos a távíróval, míg a hívott fél kiválasztása tárcsázás útján történik, akárcsak a telefon esetében. A továbbítandó szöveget először lyukszalagra másolják, majd innen leolvasva az írógépszerű szerkezet az összeköttetés megteremtése után kiírja a vevő és az adó oldalon. Az elektronika fejlődése az utóbbi két évtized folyamán, különösen az integrált-áramkör gyártás területén olyan nagymértékű volt, ami eddig elképzelhetetlen távlatokat nyitott meg egy sor ágazat előtt, ezek között elsősorban az informatorikában játszódott le lényeges változás. Különösen a nagy integráltságé áramkörök megjelenése gyorsította meg a fejlődést. A számítástechnika mindig elsőként használta fel az elektronika legújabb eredményeit, ennek következtében egyre kisebb méretűek lettek a nagy teljesítményű gépek, időközben egész számítógép-rendszerek alakultak ki, ahol az egyes „tagokat" közönséges telefonvonalon kapcsolták egymáshoz. Ehhez hasonló folyamat játszódott le a hetvenes évek folyamán az irodagépiparban is. Annyivei könnyebb volt ezen a téren az áttörés, hogy már a hatvanas évektől kezdve egyre nagyobb teret hódítottak az elektromos írógépek, amelyeket rendkívül egyszerű volt „okosabbá" tenni, memóriákkal, kiegészítő áramkörökkel ellátni. Ennek a fejlődésnek a következtében jelentek meg a mágneskártyás, majd a hajlékony mágneslemezes (floppy disc) írógépek, amelyek újabban már nem papírra írnak, hanem folyadékkristályos vagy képernyős kijelzőn jelenítik meg a leírt szöveget. Ennek fő előnye, hogy a szövegen utólag is bármikor végezhető javítás, így akár egy egész regény is megírható a mágneslemezre. E gépek fő előnye, hogy a már kijavított szöveget az adapterrel ellátott villanyírógép automatikusan és hibátlanul írja le az irodagéppapírra, sőt „szedőgép" is működik, vagyis a szóközöket olyan szélesre hagyja, hogy valamennyi sor egyforma hosszúságú legyen, akárcsak a nyomtatott kiadványoknál. Az ilyen elektronikus memóriával és mágneslemezes tárolóval ellátott elektromos írógépek jelentették a jövő levéltovábbításának, az elektronikus postának a csíráját. A digitális formában (impulzuskombinációk alakjában) tárolt szöveg ugyanis játszi Fotó: PRANDL SÁNDOR A POSTÁS NEM CSENGET könnyedséggel továbbítható kábelen, telefon- vagy telexvonalon. Első lépésként megszületett az elektronikus iroda, ahol a papír feleslegessé válik. A gépírónő beüti az elektronikus írógépbe a szöveget, amit gombnyomással, kábelen továbbít főnöke leolvasó berendezésébe (folyadékkristályos, képernyős terminál stb. ). Amennyiben a levelet hibátlannak találja, így , „aláírja", ellátja azonosságjelző kódjával (ami az aláírást helyettesíti). Az elektronikus levél „eredetije" az a mágneslemez, amelyre a szöveget eredetileg felvették. Amennyiben szükség lenne a levél kinyomtatására, ezt könynyű megtenni, de ez elsősorban szokás kérdése, egy-két évtized múltán minden bizonnyal olyan ritka lesz a papír az irodában, akár a fehér holló. Az elektronikus levél egyszerűen, gyorsan továbbítható: elég csupán telefonvonalon felhívni a címzettet, szemvillanásnyi idő alatt megjelenik a terminálján a szöveg. Ez esetben a feladó mágneslemezén levő „levél" egyben „eredeti" és „másolat" is, hiszen a címzett elektronikus technika termináljához kapcsolt memóriaegység azonnal mágneslemezre veszi az „eredeti" levelet. A módszer fő előnye a gyors információtovábbítás, hiszen több tízezer kilométer távolságra is azonnal továbbítja a levelet a postai elosztás és szállítás folyamatának kiiktatásával. Persze a posta sem jár rosszul, hiszen szerte a világon egyre nehezebben birkózik meg a küldemények, levelek milliárdjaival; ezáltal terhelése csökken, miközben a továbbításhoz szükséges műszaki hálózatot, a telefonvonalakat továbbra is ő biztosítja, ezzel anyagi számítását is megtalálja. Sőt 1982 óta az Egyesült Államok 25 városában maga a posta vezette be az elektronikus levéltovábbítási rendszert. Az első évben mintegy tizenöt millió levelet továbbítottak ilyen módon, az idén, várhatóan, csaknem száz millió lesz az elektronikus úton továbbított levelek száma. Felvetődhet a kérdés, hogy az elektronikus levéltovábbítás mennyiben jelent előrelépést a telexszel szemben. Míg minden vállalat általában egy-két telexvonallal rendelkezik, addig az elektronikus levéltovábbítás könnyen megoldható ennél sokkal több vonalon egyszerre, ennek csupán a telefonkészülékek száma szab határt. Emellett belső kábelhálózat segítségével minden iroda összekapcsolható egymással (sőt, ehhez még a telefon mellékállomások is elegendőek), így az üzemen belüli információtovábbítás gyorssá, egyszerűvé, olcsóbbá válik. Mint minden új eszközzel, az elektronikus irattárral és -továbbítással szemben is megnyilvánulhatnak a megszokásból, beidegződöttségből eredő előítéletek. Sok vállalatnál még ma is nagy gondot jelent az elektronikus számítógépekkel szembeni idegenkedés. Persze nem azok megvásárlásáról van szó — az „sikk", sőt kisebb üzemeknél akár a státusszimbólum rangjára is emelkedhet, mivel a korszerűséget egyre inkább azonosítják ezzel a hasznos masinával —, hanem azok alkalmazási területéről és a géppel való munkáról. Különösen a raktárkészlet, az anyagmozgás, forgóeszközkezelés nyilvántartását illetően akadnak (sajnos) szép számmal gazdasági vezetők, akik a sornyomtatóról lekerülő információnak nem hisznek, mondván, hogy a „buta" gépbe mindenki azt táplál be, amit akar, ezzel fennáll a csalás, a visszaélés lehetősége. Ennek a következménye az a bizarr helyzet, hogy nem egy helyen párhuzamosan kézi és gépi adatfeldolgozást is alkalmaznak. Flasonló érvek természetesen hangoztathatók az elektronikus postával szemben is. Az idegenkedés csak abban az esetben lenne teljesen indokolt, ha a papír belepirulna, amikor valótlan adatokat vetnek rá, hiszen ha a papíron folyó elszámolás, adatfeldolgozás mentes lenne a visszaélésektől, akkor a csalás, sikkasztás, okirat hamisítás kategóriáját nem is ismernék a törvénykönyvek. Nem kell túl nagy pesszimizmus annak feltételezéséhez, hogy még sokáig kell számolni ilyen és hasonló bűntényekkel, csupán a módszer változik meg az új technikai lehetőségek megjelenésével. Ez azonban nem lehet érv a fejlődés útjában. Sokan a mágneslemezen tárolt információt jóval sérülékenyebbnek tartják a leírt szónál, de ez csak részben igaz. Elég arra gondolni, hogy a papír mennyire érzékeny a nedvességre, valamint a hőhatásokra: rendkívül könnyen meggyullad és elég. A mágneslemez ugyan szintén érzékeny mindkettőre, de nem olyan nagy mértékben, mind azt általában feltételezik, a hőre egyrészt a hordozóanyagtól függően érzékeny, a felmelegíthetöségnek ezenkívül határt szab az ún. Curie-pont, az a hőmérséklet, amelyen a mágneses információ eltűnik (a ferromágnes paramágnessé alakul). Az elektronika további fejlődésének következtében egyre szélesebb körben kerülnek alkalmazásra a legmodernebb kutatási eredmények. A tömeges gyártás eredményeként a legszélesebb körben hozzáférhetővé, alkalmazhatóvá válnak a korszerű termékek. Természetesen mindez vonatkozik az elektronikus levéltovábbításra is, ahol a folyamatosan csökkenő árak a jövőben gyorsuló ütemben biztosítják e módszer elterjedését. Ennek következtében nemcsak az irodai munka jellege fog gyökeresen megváltozni a közeljövőben, hanem a mai levéltovábbítás is fokozatosan kimegy a divatból. Az persze még a jövő zenéje, hogy a magánlevelezést is érintse ez a folyamat, de ez már nem műszaki kérdés — hanem tömeggyártási és árképzési probléma. így aztán eljön az idő, amikor már a postás nem fog az ajtónkon csengetni, leveleinket kis házi számítógépünk vagy elektronikus Írógépünk megjelenítőjén kapjuk „kézhez". OZOGÁNY ERNŐ 16
