A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-19 / 16. szám
Hallottukolvastukláttuk egyszer a szó szoros értelmében is azzá kell lennie. Attól a perctől fogva válogat és... — Addig válogat, amíg rá nem fázik. — Én nem fáztam rá! — Nono ... És hát, jóravaló ember a tiéd ? — Nézz a tükörbe ... Nézték a sötétséget, és időnként megcsókolta a Lány arcát. A torka kiszáradt, le is ugrott a visszataszító, savanyú borért, de csak rövid időre frissítette fel. A Lány nem kínálta fel az ajkát. — Légy türelmes és jó hozzám — kérte akadozva. — Játszol vetem! Olyan vagy, mint a többi, macska vagy! — Nő vagyok. Se több, se kevesebb. Nő. aki nem akar prédává válni. Nem akar áldozatul esni... — Félsz? — dörögte az ejtőernyős kihívóan. — Ha macska lennék, most azt mondanám, hogy nem félek melletted semmitől. Csakhogy ez így nem lenne igaz. Nem ez a teljes valóság. Tudom például azt, hogy ameddig te itt vagy, nem kell nagyon félnem, te képes vagy engem megvédeni... Igen ezt biztosan tudom. — Akkor mástól félsz — szólt ismét kihívóan. — Tudom, hogy mire gondolsz. Tévedsz. Attól se félek, amire most gondoltál. És tudom, hogy egyszer ez is elkövetkezik ... — Micsoda? — Tudom, hogy egyszer megtörténik, de nem félek tőle. Még ha nem is szeretnél, vagy nem is kívánnál. A fiú nem hitt a fülének. — Oda tudnád adni magad nekem, még akkor is, ha nem szeretnélek? — Nem lehet hogy ne szeressél. Elég, ha megkívánsz, mint ahogy már megkívántál. A többi pedig már az én dolgom, olyannak lenni, hogy szeressél engem, hogy soha ne kívánjál meg más nőt. Olyan akarok lenni. Nem is szavakkal, hanem tettekkel... — Akkor pedig te olyan ... modern nő vagy, no ... — Ostobaság. A szüzességet a nő egyetlen ékszerének tekinteni képtelenség. És végtelenül fájdalmas képtelenség, mert a társadalom sárral dobálja meg azokat, akik nem akarnak ragaszkodni egy több ezer éves barbár hagyományhoz. Ha jól eladod a szüzességedet, bebiztosítottad magad egész életedre. Hát nem felháborító ez? — Kapsz egy férfit, aki meg fog becsülni! — Megvásárolok magamnak egy férfit, aki majd el fog tartani. Én pedig az ő kirakati bábuja lehetek, talán majd teleaggat ékszerekkel, hogy lássák, milyen jó vásárt csinált. — Minden nő így gondolkozna ... — Egyszer talán így is gondolkoznak majd. Ezért vagyunk mi most itt, ezért rettegek, vajon megérem-e mindezt én is, hiszen valakinek fizetni kell azért. — Az enyém leszel? — dadogta ügyetlenül, mert másként ezt ebben a percben nem tudta kimondani. — Már a tiéd vagyok, még ha testileg nem is. Több vagyok már, mint csak a tiéd. Már átalakultam a te lényedre, és amíg lélegzeni fogok, annak élek, hogy hozzám hasonulj. — Az enyém leszel — súgta rekedten az ejtőernyős, és megmarkolta a távcsövet. — Szeretni foglak ... — A tiéd leszek, és szeretni foglak ... Lent valami surranás hallatszott, de mindketten tudták, hogy ez csak Peter, a fülére illeszti a fülhallgatókat. Az ejtőernyős a világító számlapon látta, hogy már csaknem egy óra van. Úgy alszik ez a legény, akár egy vekker. — A karjaimban akarlak érezni és azt akarom, hogy megremegjél a tenyerem alatt. (Folytatjuk) KÖNYV Bella István: Az ég falára Bella István nevét először Simon Istvántól hallottam. A hatvanas évek közepén, a Kortárs akkori főszerkesztőjeként, gyanítom, ö volt az akkor húszegynéhány éves Bella fölfedezö-útnak indítója. Később, évek múltán, Bata Imrétől hallottam a nevét s ezzel a két fölfedezövel-méltatóval, gondolom, pontosan betájolható Bella helye a mai magyar költészetben. A skatulya neve, amibe beledugható: „mérsékelt avantgardizmus". Vagy ha jobban tetszik: népi avantgardizmus. Mindenesetre aligha véletlen, hogy a legújabb magyarországi költönemzedékek kísérletezéseit mostanában éppen Bella szokta a leggyakrabban (okkal vagy ok nélkül, ez most mellékes kérdés) megkérdőjelezni. Kicsoda hát Bella István ? S persze, nem az „irodalompolitikus'' Bella (akinek egyébként az Élet és Irodalom költészeti rovatvezetőjeként mindenképpen befolyása van a mai magyar líra arculatára), hanem „Az ég falára” címen megjelentetett válogatott verses’kötet szerzője? „Költői motívumait megőrizve, saját »hagyományait« tovább építve vált nyitottabbá, befogadóbbá. S feladatának érezte a »mindent magammá mondani« lírai magatartást. Tovább őrzi személyes sorsának és a magyar történelemnek örökségeit, de egyre gazdagabban telíti korunk valóságával, a jövővel". Az 1940-ben született Bella István, kortársaival, Buda Ferenccel, Ágh Istvánnal, Kiss Annával, Utassy Józseffel inkább a Nagy László-i vonulat folytatója mint a Juhász Ferenc-ié, ennek minden pozitívumával és negatívumával egyetemben. Pozitívumával, mert nem folytatja Juhásznak éppen az olvashatatlan szóömléseit, de negatívumával, mert a Nagy László i életműből is csak a „középutas" modernizmust vállalja és folytatja. Nagyon vázlatosan így határozható meg tehát Bella István helye a mai magyar költészetben, a válogatott kötet után is, s csak a következő évek-évtizedek termése mutatja meg, jó utat választott-e a költő. Pillanatnyilag (s ez is jellemző) legszebb verse még mindig a több mint tízéves „Sze-. retkezéseink": „Szeress, szeress, a meztelen havon/ tíz szablya szánt, tíz boldog fájdalom./ Csónak suhan hajamon, Jég etet/ vállamon hömpölygő mezötüzet". (cselényi) SZÍNHÁZ Katyerína Izmajlova Dmitrij Sosztakovics első zeneszerzői sikerét 1926-ban, még növendék korában aratta I. szimfóniájával. Sosztakovicsnak ezt a nagyszerű „zsengéjét" a világhírű Bruno Walter mutatta be Berlinben, s azóta is állandó repertoárdarabja a világ nagy zenekarainak. Igaz, zeneszerzői működésének súlypontja a szimfonikus zene területére esik, de Sosztakovics emellett szép számmal irt még oratóriumokat, baletteket, dalokat, kamarazenét, számos színpadi és film-kísérőzenét, valamint két operát. Expresszionista zenei jegyeket tartalmaz a szatirikus tárgyú, 1930-ban bemutatott „Az orr", négy esztendővel később pedig „A mcenszki járás Lady Macbethje" című operamüvével készült el. A leningrádi ősbemutatót mind a közönség, mind a kritika kevés megértéssel fogadta, sőt 1936-ban a szerzőt éles támadás érte miatta a Pravdában. Az 1960-ban átdolgozott mű, most már „Katyerina Izmajlova" címmel a szovjet színpadokon rövid idő alatt száznál több előadást ért meg. A hazánk felszabadulásának negyvenedik évfordulóját köszöntő színházi évadban a bratislavai Szlovák Nemzeti Színház operatársulata is műsorára tűzte Sosztakovicsnak ezt a négyfelvonásos művét. Az előadást Miroslav Fischer rendezte, aki a szerző eredeti szándékát tiszteletben tartva ügyelt arra, hogy az opera szatirikus jelenetei valóban meggyőzzék és karikírozóak legyenek, s a figurák is sajátos típusjegyeket viselő karakterekként elevenedjenek meg a színpadon. A dirigens: Tibor Frešo kiváló érzékkel hagyja érvényesülni Sosztakovics zenéjét. Ahol szükséges, ott ő is nagy együttest használ és a harsány effektusokkal sem takarékoskodik, ám ha valamelyik szereplő megszólal, a hangszerelés áttetszővé válik és sohasem fedi az énekszólamot. Az énekesi és színészi adottságok tekintetében egyaránt igényes címszerepet Magdaléna Blahušiaková s Marta Nitranová énekli, az opera többi kulcsszerepét pedig Sergej Kópiákra, Jozef Špačekre, Oswald Péterre, František Livorára, Galla Jánosra, Szűcs Róbertre, Juraj Hrubatra, Peter Mikulásra bízta a rendező. Miklósi Péter FILM Eltűntnek nyilvánítva E film kegyetlen szókimondása, politizáló elkötelezettsége magára vonta az Egyesült Államok külügyminisztériumának haragját: három oldalas kemény nyilatkozatban foglalkozott a filmmel. A görög származású francia filmrendező, Constantin Costa-Gavras olyan világhírű filmekkel alapozta meg a hírnevét, mint a Tökéletes bűntény, illetve a Z. vagy egy politikai gyilkosság anatómiája. Ez utóbbi szintén politikai témát, az ezredesek görögországi hatalomátvételének előzményeit örökíti meg. Az Eltűntnek nyilvánítva 1973 szeptemberében Chilében játszódik. Tudjuk, a dátum az Allende-kormány véres megdöntésének időpontját jelenti. Öt nappal az erőszakos katonai hatalomátvétel után eltűnik a Santiagóban élő amerikai újságíró, Charles Horman (John Shea). Felesége (Sissy Spacek) és apja (Jack Lemmon) elindulnak, hogy felkutassák hozzátartozójukat. Az amerikai (USA) nagykövetségen mindenki színlelt együttérzéssel, segitőkészséggel fogadja őket. Eljutnak azokra a helyekre, ahol eltűntnek nyilvánított személy csak „előfordulhat”: börtönökbe és hullakamrákba, kórházakba és elmegyógyintézetekbe. Közben vissza-visszatémek a még élő Horman „jelenetei"; apró értesülésekből, félreérthetetlen jelekből áll össze benne a kép: hogyan készítették elő a pucscsot, az Egyesült Államok „illetékesei", hogyan irányították a háttérből az eseményeket. A néző megtudja, miért kellett Charles Hormannak meghalnia. Megtalált holttestét hónapok múlva szállítják vissza az Egyesült Államokba. Ez a 122 percig pergő megdöbbentő vallomás az 1982. évi Cannes-i filmfesztivál nagydíját nyerte el Ylmez Güney YOL című filmjével megosztva. Jack Lemmon elnyerte a legjobb férfialakítás díját. Egyébként a színészi alakítások külön tanulmány tárgyát képezhetnék. Az Oscar-díjas Sissy Spacek meggyőző erejű alakítása maradandó élmény a film minden nézője számára. A film népes szereplőgárdát mozgat, de a rendező és a forgatókönyv írói (Costa-Gavras és Donald Stewart) lehetőséget kínálnak arra, hogy a film minden szereplője hitelesen nyilvánuljon meg a filmben. Vangelis zenéje és Ricardo Aronovich kamerája híven segíti e történelmi, politikai és egyéni tragédiákat hordozó filmet. Kiss Péntek József HANGLEMEZ Színészmúzeum — Csortos Gyula A XX. század első felének egyik legnagyobb magyar színészegyénisége volt az 1945 augusztusában elhunyt Csortos Gyula, akit a fiatalok már csak a Magyar Televízióban több alkalommal is bemutatott „Hyppolit, a lakáj" című, 1931-ben készült film címszerepének kitűnő alakítójaként ismernek. Pedig Csortos Gyula nemcsak filmekben, hanem színdarabokban, tragédiákban és vígjátékokban, operettekben és rádiójátékokban is maradandó értékű alakításokkal hívta fel magára a figyelmet. Négy évtizedes színészi pályája során 250 szerepet játszott és 68 hangosfilmben szerepelt. Legemlékezetesebb színpadi alakításai Molnár Ferenc „Liliom" című darabjának címszerepe, Clausen tanácsos figurája Gerhart Hauptmann „Naplemente előtt" című drámájában és Lucifer Madách „Az ember tragédiája" című színmüvében. Ezekről a kimagasló alakításairól — sajnos — nem maradtak fenn hangfelvételek. Nem tartozott a legfegyelmezettebb színészegyéniségek közé. Mogorva, durva embernek ismerték, pedig csak megjátszotta a gőgös és goromba embert. Lényegében sok szeretetre vágyó és igen jószívű ember volt, aki szeretett adakozni is, de csak névtelenül. Ami Csortos Gyulát, a színészt illeti, az a típusú színművész volt, aki egyéni varázsával, játékának és egyéniségének lenyűgöző bájával bűvölte el a közönséget. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat „Színészmúzeum" című sorozatában a Csortos Gyulát bemutató Hungaroton-hanglemeznek Cenner Mihály a szerkesztője. A lemez öszszeállitásakor nem volt könnyű a feladata. E nagy színész portréját azon hangfelvételek alapján kellett felvázolnia, melyek rendelkezésre álltak. így aztán találunk a lemezen négy filmrészletet (Hyppolit a lakáj; Vissza az úton; Az új földesúr; Szerelmi láz); Erdélyi Mihály „Zimberi-zombori szépasszony'' című színművében, melyet 1939-ben az Erzsébetvárosi Színház mutatott be, Csortos Gyulát Togyerszky Djokó szerepében hallhatjuk. Ezenkívül három hangjáték-részletben hallhatjuk még a nagy színészt a lemezen (0. Wilde: Flórenci tragédia — Simone kalmár szerepében; M. Maeterlinck: Monna Vanna — Guido Colonna szerepében; L Halévy: Constantin abbé — a címszerepben). Sági Tóth Tibor 15
