A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-19 / 16. szám
A m m téli időjárási szélsőségek után kicsit elbizonytalanodik a három-négy héttel előre dolgozó újság író: vajon április elején már tavasz lesz, vagy még mindig tél? Időszerű lesz-e a cím? Beköszönt-e végre az igen kemény, az országot próbára tevő tél után végre valahára a tavasz? A szakemberek sem tudnak bizonyosat, így aztán március közepén — amikor e sorok íródnak — csak találgatunk, reménykedhetünk: talán! Talán tavasz lesz végre! Hogy az legyen, várják már nagyon — akárcsak másutt — Marcelházán (Marcelová) is. A szövetkezetében van az ország egyik legnagyobb üvegház- és fóliakertészete. Abban is a legek közé tartozik a falu, hogy itt van a legtöbb kistermelő. A több ezer lakosú faluban alig találni olyan portát, amelynek végében ne díszelegne kisebb, de inkább nagyobb fóliasátor. A kertészetben Marikovec Lajos, az üvegházkertészet vezetője fogad. Sok a gond-baj ilyenkor, drága minden, tétlenül eltöltött perc a kertész számára. A 2,5 hektár területnyi üvegház alatt és környékén akad munka bőven, hát még akkor, ha munkaerőből is hiány van. — Várjuk már nagyon a tavaszt, a napos meleg időt — mondja Marikovec Lajos. — Pakurával fűtünk, s bizony dupla annyi fűtőanyagot tüzeltünk el, mint tavaly. Ez a 3,50 koronás pakura árnál már jelentős tétel. De még igy is sikerült elérnünk, hogy március 12-én kivághattuk az első fej salátát. Azóta pedig már folyamatosan szállítunk. A rákövetkező két napon húszezer fej salátát adtunk le, fejenként hat koronáért. Összesen 50 ezer salátánk van, s a legtöbbjét még ezen a magas áron szeretnénk értékesíteni. Persze, a saláta mellett az üvegházakban van bőven tulipán, szegfű és különféle palánta is, mert a legjobb üzlet a virág lenne, ha ... — Ha az elmúlt évek során nem hanyagolták volna el a virágkertészetet — mondja a kertész, aki egy éve vezeti a kertészetet. — Tíz éve nem volt itt földcsere, fertőtlenítés. Különféle betegségek ütötték fel a fejüket. Az idén ezzel a problémával is meg kell birkóznunk. A tavasz, az új év nem lesz könnyű Marcelházán. Az idei kemény tél rengeteg problémát hagyott hátra, ám az egyik leglényegesebb mégsem a télnek róható föl, nem újkeletű. A szövetkezet, de főleg a kertészet, munkaerőgondokkal küzd. 2 250 hektár szántóterületen gazdálkodnak — ennek nyolcvan százaléka öntözhető —, s a tagság létszáma mindössze 610. A 64 milliós tervezett teljesítményből 37 milliót a növénytermesztés tesz ki, ennek a bevételnek felét a zöldségtermesztés adja. Hogy ez megvalósuljon, kemény munkára lesz szükség. Közben megérkezik Dobrocsányi László, az Efsz pártalapszervezetének elnöke, termelési alelnök, aki a gondok ellenére is bizakodó: — Tavaly március tizedikén már elvetettük az árpát, az idén pedig még a föld előkészítését sem kezdtük meg. Puha a föld, gépet nem lehet ráengedni. Bár még mindig kevés csapadék került a földbe, azért mégis nagyon jó lenne, ha végre rajtolhatnánk, ha már vége lenne a téli tétlenségnek. Bár a gépekre van elegendő munkaerő, annál roszszabb a helyzet a kertészetben. A nők inkább elmennek az iparba dolgozni. Könnyebb munkával több pénzt keresnek, mint mondjuk nálunk, nyári harminc-negyven fokos hőségben a fólia alatt. Két éve még 20 hektár fóliánk volt, de idén a munkaerőgondok miatt csökkenteni kellett. A nyári idénymunkákat is brigádosokkal kell lebonyolítanunk. Pedig a tervek magasak. Csak bízhatunk, hogy megbirkózunk a feladatokkal. Marikovec Lajos is csak bizakodhat, hogy már vége a kemény télnek, hogy nem jön olyan szélvihar, amely fóliasátrakat borít föl, megpróbálja az üvegházakat, mint ahogy az januárban történt. 120 ezer karfiolpalánta fölül vitte el a 12
