A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-19 / 16. szám
Emlékek-vallomások A Hét szerkesztősége Csehszlovákia felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából új sorozatot indít, amelyben szeretné bemutatni, emberközelbe hozni a csehszlovákiai magyar irodalom képviselőit. Levélben fordultunk a csehszlovákiai magyar írókhoz és megkértük őket, hogy az alábbi témajavaslatokból mindenki válassza ki a maga számára a legmegfelelőbbet és önvallomásszerűen (rövid életrajzot is mellékelve) írja meg. Mit ér az írór ha csehszlovákiai és magyar ? (Párbeszéd — önmagámmal) — Csehszlovákiai magyar író vagy, ez lett a sorsod. Elégedett vagy vele? — Azt hiszem, ajándékot kaptam a sorstól — a lehető legellenörizhetöbb cselekvési teret: egy félmilliónál is nagyobb létszámú nemzetiség szolgálatába állhattam úgy, hogy írásaim hasznát — vagy hiábavalóságát — nyomban megtapasztalhatom. A csehszlovákiai magyar író — francia, orosz vagy amerikai kortársával ellentétben — szinte személyes közelségbe kerülhet olvasótáborával, elég, ha háromszor körbeutazza Dél- Szlovákiát. Én több, mint félezer író-olvasó találkozón vettem részt, de járom az országot az újságírók futballcsapatával, s szerkesztőként is. — Miért olyan fontos számodra az országjárás? — Egyrészt érdekel, át tudtam-e adni valamit az én világomból az olvasónak, másrészt éppen ezek a találkozások, utazások ösztönöznek a további munkára. Élmény számomra például, hogy ismerhetem a diszkoszvetés világbajnokát, a Csallóközkürtröl származó Bugár Imrét, ezt az östehetséget, akinek személyét, s általa a Csallóköz tündérvilágát — mesekönyvben szeretném bemutatni a legkisebb olvasóknak. Öröm számomra, hogy Bugár Imre közülünk való, erősíti az öntudatomat, pályafutásának eredményessége lelkesítőleg hat rám. De említhetném a tizenkilenc éves kassai Balázs Györgyöt is, ezt az ifjú matematikust, aki a Témajavaslataink a következők voltak: 1. Hogyan emlékszem a béke első napjára ? 2. Mit jelent számomra a béke? 3. Hogyan tükröződik müveimben a mai élet valósága? 4. Kapcsolataim a szlovák, a cseh irodalommal és alkotóival. 5. Kapcsolataim a CSEMADOK hegimnazisták tavalyi olimpiáján — harminckét ország indított versenyzőt — világmásodik lett, s mint ilyen, természetesen felvételi vizsga nélkül jutott be a Károly Egyetemre, Prágába. Ö készülő portrékönyvemben szerepel majd. A fejlődést, a haladást az alkotó fantáziával megáldott, építő egyéniségek viszik előbbre: hitet ad írói munkámhoz a tudat, hogy a mi falvaink, kisvárosaink is megtermik őket. De az országjárás ihletforrás is számomra: ismerkedés a tájjal. Gyönyörű dombokon, síkságokon, folyópartokon élünk! — A táj, mint múzsa? Lássunk néhány példát! — Gömörböl származom, de mintha a szülőföldemmé vált volna egész Dél-Szlovákia, ez a Bratislavától Tiszacsernyőig. Nagyszelmencig terjedő, kifliszerűen görbülő földrajzi vonulat. A legszebb hazai táj számomra a kisgéresi pincesor, májusban: a füvei benőtt dombok zöldje, a tufába vájt borpincék szürkésfeketéje fölött ilyenkor fürtösen fehérük az akác virága, méhek zsonganak, bódító illatok gomolyognak. Otthon érzem magam a Kis-Duna partján is, a víz csendes áramlását figyelve, miközben, pár lépésre tőlem, dáliák kerekét pörgeti a nyár, és elkarikázik. Körülbugyolál a hó a szilicei fennsíkon, hűséges kutyaként nyaldossa lábfejem a stószi Fábry-ház előtti Bódva-patak. — Hogyan hat rád Fábry Zoltán munkássága, erkölcsi magatartásának példája? — Fábry Zoltán számomra a legszilárdabb pont, annak bizonyossága, hogy a nemzetiségi írónak ugyanolyan fontos feladatai vannak az emberi hang, az emberi igazság hirdetésében, mint bárki másnak a világon. Fábry a lehető legpontosabban felmérte helyzetünket, ugyanakkor — ebben volt egyetemes — megbízhatóan körvonalazta az erőszak és a szelídség közötti határvonalakat, meghatározta a kultúra szerepét az emberi történelemben. Tizenöt évvel a halála 1943-ban születtem Rimaszombatban. Gyermekkoromat Rimaszécsen és Tornaiján éltem. Két érettségit tettem: 1959-ben a tornaijai gimnáziumban, 1961-ben a kassai ipariskolában. 1966-ban elvégeztem a Nyitrai Pedagógiai Főiskola magyar-szlovák szakát. Újságírói pályámat 1966 őszén az Új Ifjúságban kezdtem, 1976 óta a Kis Építő főszerkesztője vagyok. Jártam a Szovjetunióban, az Egyesült Államokban, számos európai országban, 1972-ben a müncheni olimpián. Könyveim: Virágot nyit a puskacső. Testamentum, Huszadik világháború — versek, Tizenöt sportriport — próza. Színműveim. Kakastánc {1978), Töklámpás (1980), A fürjtojás (1985). A Töklámpást 1981-ben bemutatta — a MA TESZ mellett — a Budapesti Gyermekszinház is. 1975-ben verseimből félórás összeállítást sugárzott a Magyar Televízió. Vadlibák c. hangjátékomat a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adása tűzte 1982- ben műsorára. Lefordítottam Ján So/ovič és Osvald Záhradník egy-egy drámáját szlovákból. Ezeket a MA TESZ Thá/ia Színpada játszotta. Két gyermekem van. után tovább fényeseden írói példája; az én életemben olyan az ö jelenléte, mint az urániumé, valósággal besugároz. Részben neki köszönhetem, hogy a szlovák—magyar FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Weiner Leó (1885-1960) Weiner Leó. a XX. századi magyar zene egyik jelentős egyénisége 100 esztendővel ezelőtt. 1885. április 16-án született Budapesten. Bár korán megnyilvánult zenei tehetsége, eleinte nem részesült rendszeres zenei képzésben, s tulajdonképpen autodidakta módon ismerkedett meg a muzsikálás alapjaival. Tizenhat évesen merész lépésre szánta el magát: jelentkezett a Zeneakadémiára, a zeneszerzési szakra. Koess/er János lett a tanára; Weiner mellett olyan kiválóságok jártak ebbe az osztályba mint Kodály Zoltán, Szirmai Albert. Jacobi Viktor. 1906 októberében a Zeneakadémia igazgatósága ünnepi hangversenyt rendezett a végzett zeneszerző-növendékek műveiből. A korabeli kritika így írt Weinerről: „Hat új embert termelt a Zeneakadémia erre az esztendőre (...) A hat között van egy kiemelkedő tehetség: Weiner Leó, egy húszéves fiú, aki két hóditóan friss darabbal szerepelt a műsoron: egy szerenáddal és egy scherzóval. Nagyszerűen tudja a technikát a zenekara tele van színnel és ötlettel és ömlik belőle a melódia, az érzés, a költészet és a humor. Még magyaros motívumokra is akadunk benne; és sok-sok mondanivalója van, készebb és mégis fejlődésre képesebb tehetségünk csak nagyon kevés akad. "A fiatal Weiner beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Még huszonöt éves sem volt de már Európa-szerte jegyezték a nevét Op. 3-as szerenádjának finnországi bemutatója után a következőket irta róla a kiváló finn zenekritikus, Floddin: „Weiner Leó Magyaroszág Bizet-je egyenesen a magyar népdalból meríti inspirációját. Át meg átjárja a magyar hangulat és ritmus úgy, hogy ha eredeti dallamot teremt is, olyan ritmus- és melódiafordulatokat használ, amelyeket csak a magyar népzene mutathat fel." A finn zenekritikus már ebben a korai Weiner-műben jól felismerte azokat a vonásokat és stílusjegyeket, amelyek az egész weineri életműre jellemzőek. Weiner Leó számára a három bécsi klasszikus: Haydn, Mozart és Beethoven, valamint Liszt Ferenc és Georges Bizet művészete adott útmutatást, az ő nyomdokaikon haladva építette fel a maga egyéni, senkivel össze nem téveszthető zenei világát Weiner Leó művei közül különösen jelentőtalálkozások lyi szervezeteivel és az öntevékeny kulturális mozgalommal. 6. Az író-olvasó találkozók haszna és lehetősége 7. Ars poeticám 8. Találkozásaim az olvasóval Levelünk, kérésünk visszhangra talált és a válaszokat, vallomásokat a beérkezés sorrendjében közöljük. közeledés egyik tudatos képviselője lettem publicisztikánkban és irodalmunkban. Ezért is írom például a Tátráról szóló könyvemet. — Mi a célod vele? — Úgy gondolom, a kultúrák közelítését már alapfokon — tehát a legkisebbeknél — el kell kezdeni. A Magas Tátra különlegesség-számba megy a mi, javarészt síkságokon élő gyerekeink számára. Bemutatása felkeltheti érdeklődésüket, ugyanakkor azonban nemcsak a táj, hanem a benne élő hegyi ember ábrázolása is célom, felmutatása egy sajátos, jellegzetesen szlovák világnak, mindennapos emberpróbáló valóságával, és költőiségével együtt. — Véleményed szerint milyen az írók helyzete a mai, „atom-", vagy „ürkorszak"-nak is nevezett, századvégi világunkban? — Nehéz, mert az írott szó információ-terjesztő szerepének egyeduralma megszűnt, a kép és a hang rendkívül szívós versenytárs. Ugyanakkor a versnek, regénynek, drámának is megmaradt a sajátos, műfaji varázsa, ez azonban csakis akkor érvényesül, ha eredeti gondolatokat hordoz, új összefüggéseket tár fel, megfelelő művészi színvonalon, persze. Talán ez is okozza — én legalábbis így látom — eltűnt a nemzetiségi és nemzeti alkotók közötti különbség. Az szerzi meg magának az olvasót, aki valóban nagyszerűt alkot. — Mit ér hát az író, ha csehszlovákiai és magyar? — Ha úgy sikerül a világot ábrázolnia, hogy azt a legkisebb faluban is megértik és élvezik, de ugyanakkor alkalmasnak tartják a világ bármely pontján élők szórakoztatására és okítására, felnőtt feladatához, pótolhatatlan szolgálatot végzett félmilliónál is több sorstársa számára. Személyes vonzerejét, hatását, írói hitelét erkölcsi magatartása csak fokozhatja. Ez a mérték a mi irodalmunkban eleve adott: fábryzoltáni. BATTA GYÖRGY sek zongora- és hegedűszonátái, vonószenekarra irt alkotásai (Lés II. Divertimento. Pastorale), zenekari művei (UL, IV. és V. Divertimento, Préludium, Notturno e Scherzo diabolico, L és II. Hegedűverseny), a Csongor és Tünde kísérőzene, illetve szvit, a Toldi c. szimfonikus költemény, valamint a Totdi-szvit Közkedveltek Weiner Leó népdalfeldolgozásai és a gyermekek számára írt zongoradarabjai is. Weiner Leó szerzeményei gyakran felcsendülnek a világ hangversenytermeiben is. Sokat tett Weiner megismertetéséért Reiner Frigyes magyar származású karmester, aki Amerikában szinte valamennyi zenekari művét bemutatta. dt) 11
