A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-12 / 15. szám
déka munkál bennem, ugyanakkor tudomásul kell vennem, hogy az illető az orvostudomány mai állapota szerint szinte menthetetlen. Pedig talán élete delén, pályája csúcsán áll és tervei vannak. A halállal egyébként orvosként sem lehet megbarátkozni. Mindig szörnyű, mert a jó orvos hozzátartozójaként kezeli betegét, beszélget a pácienssel és fokozatosan őszinte emberi kapcsolat alakul ki közöttünk; de néha hiába a rengeteg műszer, az óriási igyekezet, elérkezhet a pillanat, amikor tehetetlenek vagyunk . .. Sokan úgy vélik, hogy az operáció elöbb utóbb rutindologgá válik, a valóságban azonban minden műtét személyre szabott. A sebészet sokszor valóban kötélidegeket igénylő munka. Arra biztatom a főorvost: mondaná el egy napját! Bastrnák doktor feszes testtartása föloldódik, homlokán magasabbra szaladnak a ráncok. — Nehéz kérdés ... Régi sebészszabály ugyanis, hogy az ember ne nagyon tervezgessen előre, mert sohasem tudhatja, mikor szólítja őt műtőbe a kötelesség. De ha nincs semmi különös az osztályon, akkor reggelente először az örzőszoba betegeit nézem meg, utána jön a napi értekezlet, majd a vizit; a további programom pedig attól függően alakul, hogy operálok-e aznap. — Gyakran áll műtőasztalhoz? — Ha tehetem, úgy minden nap. Operálok vagy asszisztálok, mindig a helyzettől függően. Délutánonként is addig maradok itt a kórházban, amíg az szükségesnek mutatkozik. — És ha már hazament innen? Aznap nem gondol többet az osztályra? Csodálkozó, már-már feddő pillantást vet rám. — Erre képtelen lennék. Esténként általában betelefonálok az ügyeletnek, hogy nem történt-e közben valami, hiszen nemcsak a műtőben, hanem az örzőszobában is eldőlhet egy-egy páciens gyógyulásának sorsa. Ha szükséges, természetesen éjszaka is bejövök . .. Egy sebésznek mindig két otthona van: a lakása és a kórház. — Pályafutása során rengeteg operáci ót hajtott végre. Ennyi praxissal a tarsolyában is érez néha feszültséget, ha szikével a kezében odaáll a műtőasztal mellé? — A vérbeli sebész minden operáció előtt feszültséget érez — válaszolja szigorú arccal, de aztán feloldódnak vonásai. — És ha sikerül a műtét, akkor az oldódás perceinek örömét is újra meg újra átéli. Ezek a nap legemlékezetesebb pillanatai. Hirtelen csönd ereszkedik közénk, a főorvos is, a riporter is befejezettnek érzi a témát. Dr. Bastrnák Ferenc int, hogy kövessem öt a műtők felé. Az operációs teremben most is világos van: egy közlekedési baleset fejsérültjét mütik éppen. Később, amikor már helyére került az ércsipesz, a sebésztű, a szike, az ügyeletvezető orvostól azt kérdezem: vajon nem fáradt-e, hiszen reggel óta ez már a hatodik műtét volt... Szerinte közepes erősségű ügyelet ez a mai, és aztán higgadt arccal az örzőszoba felé indul. A járási kórház sebészeti osztályán huszonnégy órás szolgálat van. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György 13
