A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-04-12 / 15. szám

A GYŐZELEM ÚTJÁN

Folytatás a 2. oldalról

Március 10-én megkezdődött a 4. ukrán front ostravai hadművelete. Kezdettől fogva rendkívül heves harcok bontakoztak ki valamennyi előrenyomulási irányon. A főirányon Český Téšín és Ostrava felé Moszkalenko vezérezredes 38. hadserege és Grecsko vezérezredes 1. gárdahadserege támadott. A szovjet csapatok csak nehezen tudták kikényszeríteni az előrenyomulást, amelynek mértéke nem volt nagy, naponta mindössze 1—2 kilométert tett ki. Az ellenfél nagyon gyakran tartalékainak bevetésével ellencsapásokkal próbálkozott, így aztán a támadás üteme lelassult s az eredeti célkitűzéseket nem sikerült elérni.

A kisegítő csapás irányában támadó 18. hadsereg is hasonló helyzetben volt. Lengyel területről Orava irányába Medvegyev vezérőrnagy 17. gárdalövészhadtestje és Vinogradov ezredes 159. dandárja próbált előretörni Námestovo és Trstená felé, de előrenyomulásuk szintén lelassult.

Tekintettel arra, hogy a 4. ukrán front egyes hadseregeinek csak kisebb mélységben sikerült az ellenfél védelmébe betörniük, Petrov hadseregtábornok (akit március 26-án Jeremenko hadseregtábomok váltott föl a frontparancsnoki funkcióban) március

17-én leállította a támadást, s ezzel véget ért az ostravai hadművelet első szakasza. Az elkövetkező harcok következetes előkészítését és nagyszabású eröösszpontosítást tettek szükségessé.

Egyhetes szünet után a hadművelet második szakasza azzal a céllal kezdődött, hogy a 4. ukrán front csapatai kihasználják az 1. ukrán front Felső-Sziléziában elért sikereit. Ennek értelmében a 4. ukrán front parancsnoka megváltoztatva a föcsapás irányát, átkaroló csapást tervezett északnyugati irányból előbb Zory és Wodzislaw városok felé, majd később Opava irányában. Ez a feladat a 38. hadseregre hárult, amelynek kötelékébe tartozott az 1. csehszlovák páncélosdandár is. A támadás megindítása után rendkívül heves harcokban sikerült áttörni az ellenséges védelmet, majd Tworkow lengyel városka mel-Štefan Vajda százados temetése a felszabadított Ostraván

lett a szovjet csapatok a csehszlovák páncélosegységekkel együttműködve az Oderán hídfőt létesítettek, amelyért rendkívül nehéz harcokat kellett vívniuk. Ebben a heroikus küzdelemben halt hősi halált Štefan Vajda százados, akit halála után a Szovjetunió Hőse címmel tüntettek ki. A fanatikus német ellenállás miatt a nehéz, kimerítő harcokban elért 36 kilométeres előrenyomulás után a támadás itt is elakadt.

Március végén mozgásba lendült a 18. hadsereg frontszakasza is. A szovjet és csehszlovák csapatok április 4-én felszabadították Liptovský Mikulášt, másnap Ružomberokot majd a Nagy-Fátrán túljutva április 11 -én felszabadították Vrútkyt és Martint. A Žilina felé irányuló előrenyomulás a Kis-Fátra hegyeiben elakadt, s a hegység birtoklásáért hosszan tartó heves harcok bonatkoztak ki. A 4. ukrán front további előrenyomulásának tehát útját állta a már említett nagy mélységű német védelem további sávja, amely a Karviná—Český Téšín—Čadca vonalon egészen Žilináig húzódott. Ennek a védelemnek része volt a Kis-Fátra védelme is.

Április 15-én megkezdődött az ostravai hadművelet harmadik szakasza. Az ostravai iparvidéket körömszakadtáig védő német csapatok ellenállásának leküzdése még ekkor sem volt könnyű, bár az 4. ukrán front alárendeltségébe helyezték az előzőleg az 1. ukrán front kötelékében harcoló 60. hadsereget, amelynek parancsnoka Kurocskin vezérezredes volt. A támadásnak ebben a szakaszában a 38. és 60. hadseregnek át kellett volna hatolniuk Opava térségén és elvágni a hitlerista csapatok visszavonulási útvonalait. Ezekben a harcokban részt vett már a csehszlovák páncélosokon kívül az 1. csehszlovák repülőhadosztály is. Nehéz harcok után április 22-én a 60. hadsereg több irányból is megközelítette Opavát és drámai utcai harcok után a várost felszabadította.

Ugyanebben az időben az 1. gárdahadsereg Hlučin térségében harcolt a 38. hadsereg pedig észak, északnyugat és délnyugat felől Ostrava felé hatolt előre. A felszabadító csapatok előretörését ekkor már az erődítmények sem állíthatták meg. Április 30-án a 38. hadsereg és az 1. gárdahadsereg együttes, támadása meghozta a sikert: a város felszabadult. Az ellenség gyors kiűzésével sikerült megmenteni a város ipari üzemeit, bányáit.

A 18. hadsereg támadási sávjában is nehéz harcokat vívtak a felszabadító csapatok. Hosszú és megfeszítő harcok után sikerült egyrészt túljutniuk a Kis-Fátra hegyein, másrészt behatolniuk Orava területére. Április 30-án felszabadult Žilina és Kysucké Nové Mesto, május 1 -én pedig Čadca is. Északnyugat-Szlovákia felszabadítása után május elején a 18. hadsereg csapatai is Morvaország területére léptek.

Ostrava felszabadításával a hadművelet még nem ért véget, bár ez volt legfontosabb célja. Május 3-án sikerült felszabadítani Trinecet és megmenteni az ottani vasmű berendezését, valamint sikerült letörni a hitlerista csapatok ellenállását Český Téšínben. Május 5-én a 4. ukrán front valamennyi egysége tovább nyomult előre s elérte a Štemberk—Fülnek—Mistek—Rožňov pod Radhoštém—Vsetín vonalat s ezzel véget ért az ostravai hadművelet.

Az 57 napig tartó hadművelet legnagyobb eredménye Ostrava felszabadítása volt. Ezekben a harcokban a felszabadító csapatok szétzúzták a Közép hadseregcsoport főerőit és megteremtették a feltételeket ahhoz, hogy a prágai hadműveletben a 4. ukrán front csapatai is támadást indíthassanak Prága felé.

CSÉFALVAY FERENC

Archívumi felvételek

„ ... ifjú magyar révész,/ vígy át a nagy vizen!" — csendül fel kristálytisztán a gyönyörű népdal, s a szöveg és dallam egyaránt arra kényszerít, hogy a szemem, fülem radarként figyelje a színpadot. Képek, asszociációk sora indul meg bennem, s a feszültségteremtö kezdés után magasra szökkennek az elvárásaim: a táncosoktól is az énekeséhez hasonló magas színvonalat várok, amit — mint később kiderül — meg is kapok. Pedig ez még nem is igazi előadás!

Új műsorának első színpadi összpróbájára a dióspatonyi (Orechová Potôň) művelődési házat bérelte ki a CSEMADOK KB Szőttes Népművészeti Csoportja. Itt lehetek a nézője, s ezáltal részese a folyamatnak, ahogy a jórészt már kész mü még csiszolódik s végső formát kap. Az adott esetben ez nemcsak a lépésekre, terekre és formákra vonatkozik, hanem elsősorban az öltözetekre. Hosszú idő után ismét új ruhákat kaptak az együttes tagjai, s a Méry Margit tervezte stilushű viseleteket, kosztümöket fel kell próbálni, be kell futtatni, hogy az igazi fellépésen nehogy lógjon az alsószoknya, félrecsússzon a kötény! Mert bemutatóra készülnek! Április 13-án szombaton a bratislavai Új Színpadon (Nová scéna) 19.00 órai kezdettel a Szőttes Hej révész, révész ... című műsorát nézhetik meg az érdeklődők! Noha ez idő tájt még majdnem egy hónap választja el őket e nagy próbatételtől, műsoruk máris kiforrott, erőteljes, a táncosok kitűnően táncolnak csak a színpadi fegyelemmel vannak még bajok. De a munkát komolyan veszik, hiszen, mint mindig, a Szőttes most is bizonyítani akar. A felkészültségük és a műsor megkomponálása sikert jósoltat velem.

Az 1969-ben alakult csoport teljesítményéről eddig is csupa elismerő értékelés jelent meg, s hadd tegyem hozzá: nem ok nélkül! Az eltelt tizenhat évben több új müsorbemutatót tartottak, mint hasonló idő

alatt egy-egy hivatásos együttes. Fellépéseik mennyiségét és minőségét tekintve szintén a „profik" közé sorolhatók, pedig a hivatalos státuszuk szerint nem azok.

— A Szőttesnek olyan anyagi feltételei vannak mint az élenjáró amatőr együtteseknek, de semmi esetre sem olyanok, mint a profi vagy félprofi együtteseknek — mondja Neszméri Sándor, a CSEMADOK KB titkára, a Szőttes kinevezett igazgatója, akit az amatőr együtteseknél egyáltalán nem szokványos — s lényegében csak névleges — tisztségbe a csoport tagsága választott meg. A csoport ügyeinek az intézésével hivatalból egyébként csak ketten foglalkoznak. A gyakodati problémák elintézője a szervező titkár, az alkotómunka felvállalója a művészeti vezető.

Neszméri Sándortól azt is megtudom, hogy a nehéz anyagi helyzet ellenére sem mond le se a Szőttes, se a CSEMADOK KB arról, hogy a legkisebb faluba is elvigyék a csoport által képviselt tiszta népművészetet, hogy ily módon is befolyásolják a kisebb együttesek műsorpolitikáját. — Szükség van-e két olyan hasonló célkitűzésű együttes munkájára, mint az Ifjú Szivek és a Szőttes? — teszem fel a költői kérdést, s Neszméri Sándor adatokkal válaszol:

— Mindkét együttes tánckara évente átlagban 50—50 fellépést szervez. A CSEMADOK-nak 519 helyi szervezete van. Nem nehéz kiszámítani, hogy Így is alig ötévenként juthatnak el egy-egy faluba. Pedig, mint a művészetek minden ágára, a néptánckultúrára is érvényes, hogy minél több stílus hat rá, annál erősebb lesz. Ezenkívül mindkét együttesnek van anynyira önálló profilja, ami lehetővé teszi, hogy ki-ki az igénye szerint választhasson csoportot.

A feltett kérdéshez Takács András, a CSEMADOK KB dolgozója, néptánc-szakértő lévén, szintén hozzászól:

— Míg a Szőttes eredeti néptáncok és

4