A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-04-12 / 15. szám

szokáshagyományok színpadra állítását vall­ja a magáénak, addig az Ifjú Szívek ebből az alapanyagból táplálkozik, de erősen stilizál. A két együttes szerkezeti felépítésében is különbözik, az Ifjú Szívek hármas tagoltságú (ének—zene—tánc), a Szőttes pedig csak táncközpontú. Nagyságát tekintve is külön­bözik a két együttes, a Szőttes lélekszáma kisebb az Ifjú Szívekénél, de szerintem ez a csoport előnye, mert mobilisabb, könnyeb­ben eljutnak a legkisebb faluba is, de azért nincsenek olyan kevesen, hogy ne állnak meg a helyüket a nagy színpadokon (Gom­­baszőg. Východná) is. így a beszélgetéseim során kiderül, hogy a Szőttes legfőbb erényének nem a kiforrott tánctechnikájukat, mégcsak nem is műsora­ik összhatását tartják, hanem azt, hogy ez az együttes a legtisztább néphagyományok fel­dolgozására és színpadra állítására összpon­tosít. Természetesen táncanyaggyüjtéssel többen is foglalkoznak, hiszen a CSEMADOK a megalakulásától kezdve hangsúlyt fektet a néprajzi gyűjtésekre, tíz éve pedig már nyári néprajzi szeminárium is működik, s néhány néprajzi szakértőnk évtizedek óta rendszere­zi a felgyújtott anyagot, de engem most nem ez, hanem az érdekel, hogy miben rejlik a Szőttes titka, miért épp ez a csoport tudja a legtisztább néptánc-tolmácsolás érzetét kel­teni az emberben. Munkamódszeréről, az együttes felkészíté­sének formájáról faggatom Varga Ervint, a Szőttes művészeti vezetőjét, aki 1983 júni­usában került a csoport élére. — Mennyiben befolyásolta a lehetősége­idet a megörökölt helyzet? Továbbvinni vagy újra kezdeni kellett a tánctanítást? — A Szőttesben is, mint a legtöbb cso­portban elég nagy a fluktuáció. Ez természe­tes, tehát számolunk vele. 1983 júniusától például a lányok 40 %-ban, a fiúk egy kivé­telével teljesen kicserélődtek. Kialakult egy teljesen új gárda, akik addig nem tudtak táncolni, így teljesen az alapoktól kezdtünk. Egy évig -csak az anyagtanulással foglalkoz­tunk, értem ezalatt a népi táncanyag megis­mertetését. Nehéz volt, mert képmagnónk — pedig nagy szükségünk lenne rá! — nincs, így 16 mm-es vetítőgéppel vetítettük a gyűj­tések során felvett anyagot. Az elméleti és gyakorlati ismeretek után jöhetett az új mű­sor bemutatása. Amint láthatod, nem arra törekedtem, hogy „felmondjuk a leckét", tudatos munkára akartam irányítani őket. így mára már elértük, hogy a táncosok képesek valamit mondani az embereknek, nemcsak a hangulatot emelni, hanem mélyebb emberi kapcsolatokról is vallanak. A tánc feladata szerintem, hogy a mozgásművészeten belül gondolatokat, érzelmeket váltson ki az em­berekből. — A néptánc alkalmas absztrakt gondola­tok kifejezésére? — Ez attól függ, hogy a táncos hogy adja vissza a koreográfus elképzelését, illetve hogy mennyiben alakult ki saját kifejezés­­módja. Nem tartom egészségesnek, hogy a UKMWi... ” m \ ■ lm EBk ' saját elképzeléseimet ráerőszakoljam a tán­cosokra — persze, van, amikor nem lehet kompromisszumot kötni —, véleményem szerint azonban úgy is a közösségen belül fogalmazódnak meg a gondolatok. Tehát a mondanivalót úgy viszem be a táncba, hogy a táncos maradhasson jóhangulatú, s lénye­gében önkifejezésre törekvő egyéniség a színpadon, az én mondanivalómat a terek, s a terek egymáshoz való viszonya fejezze ki. Nem szeretek konkrét cselekményt táncol­tatni, koreográfiáimban az emberek közötti viszonyt próbálom kihangsúlyozni. Műsorunk minden számában előfordulnak jelzések és utalások jó és rossz tulajdonságainkra. A táncokat azonban nem lehet elmondani, azt meg kell nézni, s utána ki-ki véleményt mondhat. — Mint művészeti vezető és koreográfus milyenné próbálod alakítani a csoportot? — Ez egy nagy közösségi munka, amit mi végzünk. A legtöbb amire törekedhetem, hogy a csoporton belül becsüljék és szeres­sék egymást. Jelenleg valóban az a helyzet, hogy kitűnő a csoportszellem, s jó a viszony a tánckar és a zenészek között is. Í983 óta állandó zenekara van a csoportnak, a Varsá­nyi László vezette zenekar valóban színvona­las és az igényeinket teljes mértékben kielé­gítő kíséretet biztosít. Sikereink részben az ö érdemük. , „A tehetség, a tudás és a meggyőződéssé kristályosodott erkölcsi normák váltakozó erőtérben ugyan, de ezek szabják meg az életpályák irányát." Úgy tűnik, ezzel a tétellel Varga Ervin teljesen tisztában van, mert tudatos munkájának a végkicsengése, hogy nemcsak a jelenre gondol, hanem mesz­­szebbre lát: lépni folyamatosan! CSANAKY ELEONÓRA Fotó: Gyökeres György 5

Next

/
Thumbnails
Contents