A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-29 / 13. szám
IFolytatás a 2. oldalról) tavacskát, avagy a Csorba-tót, onnan pedig próbálják megmászni a Szoliszkót... A Tátra akkoriban kapta azt a reklámszerüen használt becenevet, hogy a világ legkisebb óriáshegysége! Manapság viszont már inkább csökkenteni kéne a látogatottságot, elvégre évente kereken ötmillió ember érkezik a Magas-Tátrába. Csoda hát, ha zsúfoltak a turistaösvények, ha néhanapján városi korzóra emlékeztetnek a hágók, a vízesések, a völgykatlanok körül kanyargó utacskák. Ilyen körülmények között tulajdonképpen az sem csoda, ha évente több száz alkalommal kell akcióba lépnünk. Fontosnak tartom ezért elmondani, hogy a magas-tátrai hegyi mentőszolgálat központja Starý Smokovecben van, a telefonszámunk pedig: 28—20. Ezt érdemes megjegyezni, itt állandó ügyelet van és veszélyhívás esetén szinte pillanatok alatt riasztani lehet a mentőszolgálat tagjait. A főidényben készenléti csoportjaink is járják a terepet. — Hazánk déli fekvésű járásaiból is elég sokan látogatnak el a Tátrába. Nem hiszem, hogy legtöbbjüknek eszébe jutna szakember tanácsát kérni utazás, vagy komolyabb túra előtt. Szolgálna néhány hasznos útmutatással? — Elsősorban arra emlékeztetnék mindenkit — válaszolja Andrej Mlynár —, hogy a Magas-Tátra „száraz" csúcsai ellenére az alpesi hegyekhez tartozik. Ezért akinek a szíve vagy a vérnyomása nincs rendben, feltétlenül tartózkodjon a veszélyesebb vállalkozásoktól. Ezt okkal mondom, mert évről évre több esetben is előfordul szívbetegség miatti halál a Tátrában. Kevesen tudatosítják például, hogy az ide áramló erős déli szél rendkívül nagy légnyomásváltozással jár, ami nagy fizikai megterhelést okoz és könnyen bajba sodorhatja az embert. Nem szólva arról, hogy az időjárás szinte percenként változhat. Másik tanácsom: a hegyekbe utazók gondoskodjanak megfelelő lábbeliről és semmiképpen se jöjjenek csak sima talpú félcipőben! Továbbá, a legmelegebb nyári napokban is vigyenek magukkal meleg pulóvert és valamilyen esököpenyt. Táska helyett pedig hátizsákot, hogy mindkét kezüket szabadon használhassák. Vannak helyek a magaslatokon, ahol nyáron is megmarad a hó. Ezek csábító, ám veszélyes helyek. Megközelítésük, úgy tűnik, nagy attrakció, de óvakodjunk tőle. Amit lentről látunk, az ugyanis nem hó, hanem jobbára jég, amin könnyű megcsúszni. S ilyenkor a sziklák nagyon kegyetlenek, különösen ha az ember fejjel lefelé csúszik, mint az ilyen eséseknél gyakorta. Nagyon veszélyes a magas hegyekben a köd is, amely olykor a Magas-Tátrát jól ismerő embert is félrevezeti. A lényeg: a turista soha ne térjen le a kijelölt útról, ne szegje meg az előírásokat és a különböző tilalmakat jelző táblákat! Ha mégis bajba kerül valaki, próbáljon azonnal segítséget hivni. Itt jegyzem meg: a hegyekben bajba jutottak bármilyen nyelven és hangon hívhatnak segítséget. A fontos az, hogy ugyanazt és ütemesen ismételje 1 perc alatt hatszor. A válasz erre 3 jeladás, szintén 1 perc alatt. Ezért is fontos, hogy a turisták, lényegében önmagukról megfeledkezve, lehetőleg ne zavarják a hegyek csendjét, mert ezzel megtéveszthetik a hegyi mentőket, akiket egyébként egyszerű felismerni öltözékükről: piros szélkabát, piros pulóver, azon pedig fehér mezövei határolt jelvényben vörös kereszt. — Kutyákat is használ a mentőszolgálat? — Velük lehet a leghamarabb megtalálni a lavina által eltemetett embereket. A többi mentési akcióban azonban, rossz időjárási viszonyok esetén, szinte kizárólag az emberben bízhatunk. Az alpesi mentökészletek: a drótkötél, a kis kézi lift, az úgynevezett mentöjáróka, a kanadai szánkó, vagy akár a hójáró motor jó segítséget nyújt ugyan, de a hegyi mentőknek elsősorban a saját erejükre, tudásukra, gyakorlatukra kell támaszkodniuk. A Magas-Tátrában akadnak családok, amelyekben már a második-harmadik, esetenként annál is többedik generáció foglalkozik hegyi mentéssel. A piros pulóvereseknek egyszerűen vérükbe ivódott az emberek óvása-féltése. Számukra ezért az a legjobb befejezés egy-egy riasztás után, ha egy korsó sört, vagy egy kupica rumot ihatnak a megmentett emberrel. És annál jobban bántja őket, ha egy-egy mentési akció tragikusan, tehát nem sörivással végződik ... Kérdem Andrej Mlynártól: milyennek kell lennie a jó hegyi mentőnek? A Hegyi Mentőszolgálat Magas-Tátrai Körzetének parancsnoka először tűnődik el hosszabban, mielőtt felelne; de azután szinte tételszerűen leszögezi: — Szüksége van jó kondícióra, legyen tökéletes síző, kitűnő alpinista, ismerje alaposan a terepet. Rendelkezzék az elsősegélynyújtáshoz szükséges orvosi ismeretekkel, s természetesen értsen a technikai eszközök kezeléséhez is. Az emberszeretetnél azonban nincs fontosabb ebben a szolgálatban! MIKLÓSI PÉTER Ladislav Janiga felvételei Edward Blore, Anglia középkori építészetének nagy tudója, a Tudor-stílus legkiválóbb tervezőépítésze akkor is jeleset alkotott, amikor Voroncov gróf megrendelésére elkészítette az Alupkai-palota nagyvonalú, szakmai körökben nagy feltűnést keltő terveit. Nincs az az angol nyelvű lexikon, architektonikái enciklopédia, ahol Blore neve mellett ne említenék meg egyik fő művét az Alupkai palotát. Ö tervezte a Buckingham-palotát is. Említésre méltó az a párbeszéd, ami M. S. Voroncov gróf, a megrendelő -— a Krím-félsziget kulturális, tudományos életének fellendítője — és Blore között hangzott el az épület átadásának ünnepségén: „Mondja, építész úr! Hogyan volt képes egy üyan gyönyörűséget megtervezni?" Blore válasza egyszerű, de nagyon találó volt: ..Ilyen csodás környezetbe csakis egy pazar, gyönyörű épület illik." S ha már az építészet legendás hírű alakja szólt a palota környezetéről, nézzük meg, hol is épült fel a késő gótika egyik híres épülete! A Fekete-tenger partjának magaslataira épült Alupka utcácskáit róva jót mulatunk azon, hogy egy angol turista — mellőzve a viccet — teljes komolysággal megjegyezte: „Harry, ha megcsúsznánk a lejtőn, a tengerparton találkozunk." A fehérfalú, hullámcseréppel borított házikók külön-külön is megcsodálandók, hiszen egy-egy sziklaperemen, kanyargós utacskák között épültek. A rengeteg pálma- és fügefának itt küldetése van: a szubtrópikus éghajlatú, a tenger felől forró szellőkkel simogatott vidéken a nyarakat csakis árnyékban lehet „átvészelni". Maguk a házak is a közel-keleti „aranyszabályok" szerint épültek, hiszen itt ismeretlen a dupla szárnyú ablak, a vastag fal. Kollégám — Szinferopol körzeti lapjának szerkesztője — említette: „Ha az Alupkai-palotát kívánod megnézni, akkor azt a hozzá tartozó parkon keresztül közelítsd meg. Ez ugyanis a világ egyik csodája." Tanácsa szerint cselekedtem. Az Aj-Petri hegy lábánál meghúzódó, a 19. század elején létesített park valóban egy olyan létesítmény, melyet az UNESCO nagy tekintélynek örvendő közlönye is a világ legszebb parkjai közé sorol. A park mintegy negyven hektáron terül el. több mint 200 fajta fa és díszcserje található itt. Voroncov parktelepítő szándékát így fogalmazta meg: „Azt szeretném, hogy ebben az édenkertben a világ bármilyen tájáról érkező vendég jól érezze magát." A német kertészmérnöknek Kebachnak feladták a leckét, ám ő nagy tudója volt a mesterségének. A hatalmas arborétumnak van angolparkja, de van itt törökös függőkért, holland pázsit, és az európaiak számára oly ismerős hattyúkkal betelepített tavacska. Platánfák, ciprusok, pálmák árnyékában érkezünk el a másik alupkai csodához, a palotához. Ez közel-keleti motívumokkal díszített „hátát" mutatta meg először. Az épületet Wiliam Hunt vezetésével 1828- ban kezdték el építeni és 1848-ban fejezték be. A palota északi részén van a kerti bejárat, melynek kőből faragott homlokfala középkorban épült angol kastélyhoz hasonlít. Az épületet uraló pillérek, a védőbástyákhoz hasonló attika azt a benyo-20
