A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-03-15 / 11. szám

becsülettel végzett szakszervezeti munka ezért komoly odaadást és körültekintő figyel­met kíván. Azokon a munkahelyeken, ahol a szakszervezeti mozgalom különböző szintű képviselői szorosan együttműködnek a gaz­dasági vezetőkkel, ahol a munkának ponto­san körvonalazott céljai vannak, ahol forma­lizmus helyett konkrét tartalommal mérhető formákat ölt a szocialista versenymozgalom, ott jól működik a szakszervezet s ehhez kapcsolódóan a gazdasági eredmények is biztatóak. Ahol viszont nem így van, ott joggal szenved csorbát a szakszervezeti mozgalom tekintélye. — A szakszervezetek mennyiben tudnak hozzájárulni a dolgozók jövedelemgyarapító igényeinek kielégítéséhez? — A béreknek általában két alapvető funkciójuk van: az egyik a megtermelt javak elosztása, a másik pedig a jobb munkára való ösztönzés. Őszintén szólva, nálunk so­káig főként az elosztási funkció érvényesült, az ösztönzési sokkal kevésbé. Napjainkban viszont a mai gazdasági céloknak megfelelő­en alakul ezzel kapcsolatban a szakszerveze­tek véleménye is. Korábban az volt az állás­pontunk, hogy a dolgozók bérét a szakkép­zettség, a munkakörülmények és a munká­ban eltöltött idő határozza meg. Ma mindeh­hez hozzátesszük: nemcsak hogy fontos, hanem egyenesen meghatározó tényező a munka egyéni és kollektív eredményessége. Korábban azt mondtuk: ugyanabban az ipar­ágban, azonos körülmények között a hasonló A bátrabbak le is merészkednek rak kincse még ma is ott lapul a föld mélyében. A meredek lejtőn felkapaszkodva a tetőn teljesen lapos terület fogadja a látogatót. E több hektáros sík terület Óbást felöli pere­mén, ahol a felfelé vezető hegyoldal jóval lankásabb, mint máshol kelet—nyugati irány­ban, követve a hegytető rajzolatát, apró kö­veket hordtak össze, mely kísértetiesen ha­sonlít egy vastag kőkerítés vagy egy kőfal alapjaihoz. A pásztoremberek valamikor ismerték azt az ösvényt, ahol az állatokat fel lehetett hajtani a hegytetőre. Itt vagy a hegyoldal lankásabb részén legeltették a község jószá­gait. A pásztoremberek között ennek is meg­van a maga története. Egy öreg kondás legeltette a hegyen a falu disznait. Megéhezett, elővett egy darabka szalonnát és a tűz felett sütögetni kezdte. A lecsepegő zsírral megkente a kenyerét és szakképzettségű dolgozók bére legyen egyenlő. Ma — elsősorban a bérszabályozás szovjet, illetve a többi szocialista ország ez irányú tapasztalataiból kiindulva — ezt ki­egészítjük azzal: a keresetek összege na­gyon is különböző lehet, attól függően, hogy mekkora az egyéni és a kollektív teljesít­mény. Ha valaki az átlagosnál több és jobb munkával járul hozzá a javak megteremtésé­hez, akkor ezzel arányosan többletjövede­lemre kell szert tennie. Végeredményben mindez azt jelenti, hogy a szakszervezetek elfogadják és támogatják a teljesítményelv alkalmazását. Természetes kötelességünk, hogy ehhez kapcsolódóan foglalkozzunk a munkafegyelem, az anyagellátás és a gazda­sági vezetés munkahelyi szervezőképessége­inek kérdéseivel. — Ezzel, ha közvetett úton is, de a szabad­idő célszerű eltöltésének és az aktív közműve­lődésnek tárgyköréhez értünk. Ebben a tekin­tetben is szükség van a szakszervezetek fela­datainak újragondolására ? — Újragondolás helyett, inkább az FSZM közművelődési, kulturális és szociálpolitikai tevékenységének megfontoltabb tervezésé­ről, a meglevő berendezések céltudatosabb kihasználásáról beszélnek. Ismernünk kell az emberek befogadóképességét, ami egyben azt is jelenti, hogy lépésről lépésre kell haladnunk ez irányú törekvéseink valóra vál­tásában. A jövőben ezért sokat várunk az üzemi klubok és a művelődési otthonok. jóízüeket harapott belőle. Lakmározását egy apró zöld béka figyelte. A kondás észrevette, kenyeréből letört egy darabkát és a béka elé dobta. A béka erre emberi hangon megszólalt. — Látom, hogy jó szived van, ezért megju­talmazlak. Gyere utánam. A béka a kondást egy hatalmas sziklához vezette. — Ez a szikla minden évben egyszer, hús­­vétkor, amikor a templomban a passiót mondják, oldalra fordul. Ha akkor bemerész­kedsz az üregbe, gazdag ember leszel. Csak arra vigyázz, hogy a passió befejeztével a szikla visszazárul. Az öreg kondás nem hitt a békának, de azért húsvétkor kiment a sziklához. A béka igazat mondott, mert a szikla nagy robajjal oldalra fordult. Bebújt az üregbe és megpa­kolta a zsebeit kinccsel. Odahaza eldicseke­dett vele a feleségének. Egy év múlva mind a ketten kimentek a nagy sziklához. A szegény kondás hiába rimánkodott az asszonynak, hogy jöjjön már, elegendő lesz a kincs öreg napjaikra, az nem tudta otthagyni a sok drágaságot. A szikla visszazárult. Hiába ment ki a kondás amig élt minden évben húsvétkor, a szikla többé nem fordult oldalra. Örökre elzárta a kincset és a kondás kapzsi feleségét. Sokan igyekeztek már feltárni az egyes barlangok mélyét, eddig nem sok sikerrel. Kisebb kutatócsoport is járt a hegy­oldalban, de felszerelés híján egy napon belül továbbálltak. Meg kellett elégedni egy pár törött agyagedénnyel és csontmaradvá­nyokkal. (Ez a hatvanas években volt.) A kövekre vésett jelzéseket követve sem sikerült még eredményt elérni. Egyes kövek­re köröket, másikra pontokat véstek, de azt is vastagon benőtte már a moha. Talán ez az évszázados kudarc teszi annyira titokzatossá ezt a hegyet. FARKAS OTTÓ A szerző felvételei illetve a társadalmi és tömegszervezetek ru­galmasan kialakított együttműködésétől. — Gondolom, ez az elvárás a szakszervezeti mozgalom és a CSEMADOK összmunkájának fokozására is vonatkozik?... — Igen. A jövőben önálló keretszerződés fogja megkönnyíteni a szakszervezetek és a CSEMADOK együttműködését. Jómagam is szorgalmazom ennek létrejöttét, mert őszin­tén szólva szimpatizálok az amatör művé­szeti mozgalommal. Bratislavai főiskolásként tagja voltam például az Ifjú Szíveknek, ké­sőbb a Duna utcai gimnázium Forrás Irodal­mi Színpadának is; jelenleg pedig a CSEMA­DOK KB Elnökségének vagyok tagja. — Ne vegye hát zokon, ha befejezésül az irodalomkedvelő magánembert kérdem: van­­nak-e a polcán olyan könyvek, amelyeket mihamarabb el kellene olvasnia ? — Legyek őszinte? A legjobb lenne vala­mennyit mielőbb újraolvasni! A pplitikai iro­dalmat azért, mert tanulságosnak tartom, a szépirodalmat azért, mert kedvelem; a költé­szetért pedig egyenesen rajongok. A klasszi­kusok közül Petőfit és Vörösmartyt kedve­lem, mélyebb gondolatokat keresve pedig Radnótit lapozgatom a legszívesebben ... — Olvasóink nevében is köszönöm az inter­jút. MIKLÓSI PÉTER Gyökeres György felvétele Csak egy percre Farsangfarkán, azaz az idei farsang utolsó víkendjén bállal záruló fodrászversenyt tar­tottak Bratíslavában. Az ország különböző pontjairól összesereglett „hajszobrászok" szebbnél szebb frizurákat varázsoltak a höl­gyek fejére. És hogy a zsűri ítélete pártatlan legyen, hát az árgus szemekkel figyelő ver­senybíróság elnöke DÖMÉNY FERENC, fiatal budapesti mesterfodrász volt. — Miként értékelhetnéd a verseny színvo­nalát? — A fodrászat elsősorban látványművé­szet, ezért nehéz utólagosan beszélni róla, ha valaki nem látta a verseny során készült hajkölteményeket. Tény és való viszont, hogy Szlovákia fővárosában sok ügyeskezű női fodrászt ismertem meg, és a zsűrinek a sok ötletes frizura közül kellett kiválasztania a legeslegjobban sikerűiteket. Nem titkolom, hogy jómagam is tanultam néhány új ötletet a verseny során. — Egy női fodrásznak részint „munkada­rabjai" a nők, de manapság már a váltótársak és kollégák zöme is nő... — Tény, hogy szinte teljesen elnőiesedett szakma az enyém, ezen kár is morfondírozni. Számomra ennél sokkal lényegesebb, hogy a női szépség tulajdonképpen a kenyerem. Amolyan kifoghatatlan kenyér ez, hiszen amióta világ a világ, a nők szépek akarnak lenni, és mi, fodrászok, nagy örömmel segí­tünk nekik ebben. — Hány éve dolgozol a szakmában ? — Éppen két évtizede. Az eltelt húsz év alatt annyiféle arctípussal, hajminőséggel ta­lálkoztam, hogy meglehetős biztonsággal lá­tom: kinek mi illik a karakteréhez, korához, egyéniségéhez, egyszóval azt, hogy „kiből mit lehet kihozni". — Egy női fodrász munkájának vannak lélektani szempontjai is? — Lélektani és esztétikai! A fodrásznak meg kell találnia, az általa készített frizurá­nak pedig hangsúlyoznia kell a vendég ka­rakterét. — Mennyiben befolyásolja a fodrász mun­káját hogy újabb és újabb divatok jönnek? — Ez természetes velejárója a szakmának. A divatokon belül is számtalan a variáció. Egy fodrász munkájának a titka, hogy egy adott divathullámon belül is egyéniséghez illő frizurákat fésüljön. — Türelmes vagy? — Igen. Ha a frizura nem tetszik, átfésü­löm. Csak olyan esetben szoktam határozott lenni, amikor látom, hogy a vendég „merény­letet” tervez önmaga ellen. Volt már például olyan esetem, hogy egy markáns arcú, 35 év körüli hölgy fehér csíkozást kért. Amikor nem csináltam meg neki, megsértődött és elro­hant. Egy hét múlva bánatosan visszajött a melírozott hajjal, és ana kért, fessem őt vissza, mert tíz évvel öregebbnek látszik ... — Neked milyen hajszín tetszik ? — A szőke a zsánerem. A homokszőke, hamvasszöke, svédszöke a legtöbb nő szép­ségét kiemeli. Egy ápolt, csillogó szőke haj­nál nincs szebb a világon. Legalábbis szá­momra. — Milyennek látod a pillanatnyi frizuradi­vatot? — Manapság már a tornyos, lakkozott „nagy frizurák" ideje lejárt. A gondozott, tiszta, könnyen kezelhető hajviselet a divat. (mik-) 13

Next

/
Thumbnails
Contents