A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-15 / 11. szám
Gyakori, hogy egy sivár vidékhez gazdag rege- és mondavilág kapcsolódik, így életre kelti, megszínesíti azt. A regék, mondák általában apáról fiúra szálltak, közben formálódtak az egyszerű nép ajkán. A hosszú téli estéken mindig a legjobb mesélő mesélte a fosztóban, a fonóban a történeteket, a hézagokat saját elképzelése szerint töltötte ki, csiszolódott, formálódott a történet, néha át is alakult. Kár, hogy ezek a valamikor csaknem mindenki által ismert mondák ma már feledésbe merülnek, még az olyan látnivalókban és regékben gazdag vidéken is, mint a Medvesalja. Több mesélöt meg kellett hallgatnom már most is, hogy egy történet teljes egészében összeálljon. A környéken szinte misztikával övezett hegyről, a Pogányvárról is már csak történetfoszlányok élnek az emberek emlékezetében. Nincs a vidéken olyan ember, aki legalább egyszer ne ballagott volna ki a Pogány várba. Sok ember meggyőződése az is, hogy a hegy gyomra kincseket rejteget. Ez a csattanója minden egyes történetnek, mely ehhez a titkozatos hegyhez fűződik. A Medvesalja — az irodalom szerint — a falvak felett húzódó hegységről kapta a nevét. Egyesek azt állítják azért, mert úgy néz ki, mint egy alvó medve, mások szerint, mert régen medvék is éltek a hegy erdejében. A hegység neve eredetileg Medvés hegység volt, hogy mikor változott át Medves hegységgé, arról nincsenek adataink. Annyi bizonyos, hogy ma már nem élnek itt medvék csak békés állatok, az alatta fekvő falvakat pedig szorgalmas, dolgos emberek lakják. A Pogány vár elnevezés eredetét kutatva már kevesebb ténnyel találkoztam. Minden valószínűség szerint — erre utal az Ördög János szikla is — napimádók települtek a hegybe, akiket a köznép pogányoknak hívott. Ezek üregeket vájtak maguknak a sziklákban, mely jó volt búvóhelynek is, de az időjárás ellen is védve voltak. karöltve — a különböző munkaversenyek és újítómozgalmak élére álljanak. Nemkevésbé lényeges, hogy őszintén mutassanak rá, ha a dolgozók kezdeményezését egyes munkahelyeken a gazdasági vezetés csupán formálisan kezeli. A szakszervezeti mozgalom szempontjából fontos feladatként tűnik föl a társadalmi és a tömegszervezetekkel való együttműködés elmélyítése, ugyanakkor hatékonyabbá kívánjuk tenni a munkásmozgalom forradalmi hagyományain alapuló tömegpolitikai és szervezői munkát. A járási konferenciák anyagai kimondják egyben azt is, hogy az irányítás és a termelés valamenynyi szintjén jelentősen fokozni kell a tervfegyelmet s eredményesebb munkára kell ösztönözni a tudományos-műszaki értelmiséget, amelyre fontos szerep hárul a nemzetgazdaság ütemének további fejlesztésében. Összegezve tehát a konferenciákkal kapcsolatos kérdések lényegét, azt mondhatom: tagságunk szívesen vállalja, hogy szorgalmas munkával és átgondolt, következetes gazdaságpolitikával birkózzon meg napjaink feladataival. — Mindennek tudatában, miben határozhatók meg a szakszervezeti mozgalom legidőszerűbb teendői? — Társadalmunkban a szakszervezeteknek kettős küldetésük van. Az egyik: támogatni a CSKP gazdaságpolitikájának valóraváltását, a másik pedig az, hogy a termelés mindennapi folyamatában érvényt szerezzenek a dolgozók jogos követelményeinek. A NAPJAINK ÉS A TÁVÚTOK Folytatás a 2. oldalról nemcsak a nemzetközi pénzpiaci helyzet romlik, de szűkösebbek a nyersanyagbeszerzési lehetőségeink is, fokozódik a szocialista országokkal szembeni diszkrimináció. Nyilvánvaló hát, hogy a tervteljesítés és az áruértékesítés dolgában most a korábbiaknál mostohább körülmények között kell helytállnunk. Napjaink legsürgetőbb feladata pedig megtartani, a jövőben pedig ismét fokozni a gazdasági élet újralendülő dinamizmusát. A szakszervezeteknek ebben meghatározó szerepük van, mert nemcsak védik, képviselik a dolgozók érdekeit, hanem egyben mozgósítják is őket az időszerű társadalmi és gazdasági feladatok megvalósítására. Az elmondottakkal kapcsolatban hadd éljek egy példával: bármely családot is hasonló próbatétel elé állíthat az élet. Ám az okosan szervezett, összetartó család át tudja vészelni a nehezebb időket is. — Gondolom, olvasóinkat joggal érdekelheti, hogy a szakszervezeteknek a fontos kérdések eldöntésében milyen hozzászólási lehetőségük van; a tervek és javaslatok kidolgozásában mennyire veszik figyelembe a szakszervezetek véleményét? — A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom képviselői részt vesznek mind a középtávú, mind az éves népgazdasági tervek kialakításában, de a hosszabb távú iránymutatók kidolgozásában is. A szakszervezetek megtárgyalják a kormány programját és egyeztetik vele álláspontjukat. Nem titok, hogy a gazdaságpolitikai célkitűzésekre vonatkozó tervjavaslatok — a feltételek és lehetőségek ismeretében — több változatban készülnek el. A szakszervezetek véleménye nemegyszer döntő jelentőségű abban, hogy végül is melyik változatot fogadják el. Természetesen, a tervek és célok kialakításával kapcsolatban a szakszervezeteknek nem csupán jogaik, hanem kötelességeik is vannak. Mozgósítják a tömegeket az elhatározott feladatok végrehajtására, ezen túlmenően pedig ellenőrzik is a megvalósulást. — Ehhez kapcsolódóan adódik a kérdés: miként értékelhetők a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom február elején tartott járási konferenciái, miben határozható meg az itt elhangzottak lényege? — Hazánkban a szakszervezeti mozgalomnak napjainkban már több mint hétmillió tagja van. Ezért fontosnak tartom, hogy a járási konferenciákon újfent megállapítást nyert: a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom általános célkitűzéseinek és köznapi tevékenységének kiindulópontját a CSKP XVI. kongresszusának határozatai jelentik. Csupán a kommunista párt által megszabott társadalmi és gazdasági feladatok következetes gyakorlati megvalósításával érhető el, hogy a dolgozók millióit tömörítő szakszervezeti mozgalom a nyolcvanas évek második felében is tevékenyen részt vállaljon a szocialista társadalom építésének sokrétű teendőiből. A konferenciák józan hangú beszámolói, de a vitafelszólalások is leszögezték, hogy elsősorban a mindennapi munka hatékonyságán múlik: mikorra és mennyit sikerül megvalósítani kitűzött elképzeléseinkből. — Az Í-SZM járási konferenciáiról szóló tudósításokat olvasva a tagság körében akadtak olyanok is, akik kevés új vonást véltek fölfedezni a szakszervezetek munkájában... — Lehetséges, hogy helyenként előfordult az efféle felületes ítéletalkotás. Aki azonban kissé figyelmesebben belelapozott a szakszervezeti mozgalom járási szerveinek tanácskozási anyagába, annak észre kellett vennie, hogy a konferenciák hangneme szinte kivétel nélkül nagyon is tárgyilagos és problémafölvető volt. Ezt akár személyes tapasztalataim alapján is állíthatom, mert Losoncon és Humennén jómagam is részt vettem a küldöttek tanácskozásán. Meggyőződésem, hogy a tagság zöme tudatosítja: rengeteg és minden korábbinál fegyelmezettebb munka vár ránk a jövőben. Hadd tegyem hozzá rögtön azt is, hogy nemcsak a nagy üzemekben, hanem az ország valamennyi munkahelyén. Fontos ezért, hogy az FSZM üzemi bizottságai — a pártszervekkel Ez a vándor turista nem más, mint a termeszetet szerető gömöri költő. Veres János A földbe vájt barlangokat mások azzal magyarázzák, hogy a környező lakosság a törököktől való félelmében vájta azokat, hogy elrejtőzhessenek és biztonságba helyezzék kis vagyonukat is. A környező várak közelségéből adódik a további feltételezés, hogy idetorkollik Fülek, Salgó, Somoskő, Ajnácskő, Sőreg várának alagútrendszere. Ma már nehéz lenne megfejteni a valóságot, annyi viszont tény, hogy a hegyoldalból óriási sziklatömbök nőnek ki, melyek mögött számtalan szűk barlangnyilás lapul alig észrevehetően, mely később ember magasságnyira is kibővül. Lehet, hogy a természet formálta meg ilyen gyönyörűen, de az is elképzelhető, hogy emberi kéz is segített benne. Ez a rejtélyes hegy már régebben is megmozgatta az emberek fantáziáját. Egyesek kételkedve, mások biztosan hiszik, hogy a törökök elől menekült lakosság vagy a váru-AZ Ä TITOKZATC A turisták egy csoportja a sziklák között barlangnyílásra bukkant 12
