A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-15 / 11. szám
— Mennyi pénz! — álmélkodom a körmöd (Kremnica) pénzverdében, látva, amint az egyes pénzverő gépekből megállás nélkül potyognak ki a csillogó-villogó érmék. Hamarosan hatalmas halom pénz lesz a gép alatti ládákban. Belemarkolok a halomba. És nesze nekem! Szinte megégetem a kezem a még forró-meleg apró pénzérméktől. Persze az érmék hamar kihűlnek, s mehetnek az ellenőrzöszalagra. Onnan mázsálásra, majd belekerülnek a kisebb-nagyobb kék zsákocskákba s végül a bankba. Legeslegvégül egy részük bekerül a zsebünkbe is. De ott sem marad sokáig. Tovább adjuk. Végül is ez a pénz-élet rendje — a körforgás. Körforgás, csere, cserekereskedelem. Évszázadokon keresztül árut áruért cseréltek. Mindaddig, amíg a föníciaiak ki nem találták a világnak a pénzt. Kitalálták, s a pénz terjedt. A pénz, az aranypénz, mert hát annak volt csak igazán súlya a világban. Róbert Károly király is hamar felismerte az aranypénz fontosságát, jelentőségét. 1328- ban városi rangra emelte Körmöcbányát, ahol már korábban is bányásztak nemesfémeket, aranyat. A cseh Kutná Horáról az akkori Közép-Európa leghíresebb pénzverőit nyerte meg: olyan privilégiumokat biztosítottak nekik, hogy azok egyre nagyobb számban vándoroltak el Körmöcre. A kiváltságok között szerepelt a város körüli erdők korlátlan használata, továbbá az is, hogy a pénzverők fölött csak a királynak közvetlenül alárendelt körmöd bíró ítélkezhet — senki más emberfia a királyságban ... így hamar fellendült a körmöd pénzverde, Európában hírnevet szerzett magának. A híres körmöd arany pedig egyenesen a legjobb fizetőeszköznek bizonyult. Évszázadokon keresztül változatlan volt a külalakja, súlya, összetétele. Szóval: hamisítatlan és megbízható. Persze, a körmöd pénzverde fennállásának 658 éve alatt kritikus éveket, évszázadokat is átélt a „pénzgyár". Volt időszak, amikor a bányákat víz öntötte el, s leállt a bányászat; amikor alig volt pénzverés; amikor — például az 1500-as évek elején — a megszűnés veszélye fenyegette a pénzgyártást. Volt idő, amikor a kis hegyi városkából Bécsbe, Budapestre akarták telepíteni a pénzverdét. Volt idő, amikor az egész intézményt fel akarták robbantani... Volt idő, volt. Negyven évvel ezelőtt is kritikus korszakát élte a körmöd pénzverde. 1944 októberében a pénzverde akkori igazgatójának, Ľudovít Gavorának az eltávolítása után az irányítást német tisztek vették át. Őket nem a munka folyamatossága érdekelte, hanem sokkal inkább a berendezés. Úgy ítélték meg, hogy azt a hadsereg is hasznosítani tudná. Ezért egyre másra pakolták fel a teherautókra és vitték el a könnyebben mozdítható, kisebb méretű berendezéseket. Sőt, 1944 decemberében már fel is függesztették a munkások tevékenységét, s a német hadsereg számára fontos munkára rendelték őket. A pénzverde fennmaradt krónikájában az akkori napokról ez áll: „Az egész üzem leállt, az alkalmazottak ásni mentek". Néhány munkás pedig behívót kapott. December közepén elkezdődött a német nemzetiségű lakosok evakuálása a Birodalomba. Ennek következtében a pénzverde dolgozóinak száma 1944 végére lényegesen csökkent. Októbertől az év végéig mindössze annyi pénzt vertek, amennyit normális körülmények között másfél műszak alatt megcsinálnak. Természetszerűleg maguk a pénzverde munkásai is a tőlük telhető módon igyekeztek lassítani a termelést. Egyebek mellett azért is, mivel a magas infláció következtében a munkájukért kapott bér nagyon kicsi Pénz, pénz, pénz... ▲ 109 épület teljesen, 285 pedig részben romba dőlt Pénzalapanyag, amelyből rövidesen koronások lesznek ► A történelmi városka műemlékeinek helyreállítása folyamatban van 4
