A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-08 / 10. szám
Hi mit gyűjt? Népi papírkivágások Legősibb hagyománya a kínai papírkivágásoknak van. Elsősorban lányok, asszonyok készítették bambusznád-nyelű kétélű késsel. Évekig tanulták a kivágás fortélyait. Egyszerre tíz darabot vágtak ki. A papírszeleteket különleges ragasztóval fogták össze. A felső papírra ráillesztették a mintát és úgy vágták ki az egészet, majd lámpa, vagy gyertya felett bekormozták. A kivágások így szép fekete színt kaptak. Néhol több színváltozatot is használtak. Egyes papírkivágásnak szimbolikus jelentése is volt Például a vízen úszó kacsa a házastársi hűséget a daru a hosszú életet jelentette. A népi papírkivágások Európába is eljutottak. Lengyelországban még ma is népszerűek, ott kedvelt motívum a kakas. Nálunk Szlovákia területén a századfordulón volt divatban. A konyhaszekrények, kamrák polcait a vízpadot SZEMJON LIVSIN Az új lakás Amikor értesítettek, hogy kétszobás lakást utaltak ki nekem egy új házban, roppantul megörültem. Nyomban rohantam az asszonyért, meg a holmikért az egészet kocsira raktam és a helyszínre szállítottam. Meg is érkeztem a kapott címre, kérdezősködöm — tudakozódom — de ház sehol. Vagyis nem úgy áll a dolog, hogy nyoma sincs. Alapja van, a falat is itt-ott elkezdték felhúzni, két ablakkeretben üveg is van. A házgondnok viszont nem fogad. Tehát: beköltözni egyelőre nem lehet — eltávozni viszont bosszantó volna. Topogunk, csodálkozunk. Ekkor beállít a lakáselosztó bizottság elnöke és magyarázni kezdi a helyzetet: — Elvtársak, csak ne topogjanak, és ne is csodálkozzanak. A ház még nem készült el egészen. Az átvételi jegyzőkönyvet azonban kénytelenek voltunk aláírni. Az építők ugyanis azzal fenyegettek bennünket, hogy átviszik az alapot a szomszédba, egy másik ház alá. Ott ugyanis már minden megvan — csak éppen alapot nem tudnak felhajtani. — Vigyék át nyugodtan — mondtuk. — Akkor a szomszéd házba fogunk beköltözni. — Az nem megy, elvtársak. A jelentés szerint ugyanis ott már két esztendeje laknak. A hitelesség kedvéért még a vízvezeték-szerelőt is rendszeresen kihívjuk. — Akkor mi most mit csináljunk! A hitelesség kedvéért? — kérdeztük. — Költözzenek be, foglalják el a kiutalt lakóteret. Majd csak jönnek az építők, és befejezik a munkát Átadta a kulcsokat és elment Kiderült, hogy ugyanazon a napon két másik házba is beköltöztette a lakókat. Az egyiknek még alapja sem volt — de munkagödre és liftkezelője igen. Ha nem írja alá a jegyzőkönyvet, akkor az építők a munkagödröt a szomszédoknak engedik át. Náluk a terv szerint már régóta működik az úszómedence — a helyzet azonban az, hogy víz van, de nincs hová engedni. Fogtuk hát a kulcsokat, és szépen beköltöztünk. Téglából asztalt és könyvespolcot tákoltam össze. Lexikonokat tettem rá, meg Flaubert Emberi sorsok díszítették véle. Az elpiszkolódott, elszakadt kivágásokat nagytakarítás után eltüzelték és újakkal pótolták. így, a gyűjtők nagy bánatára, kevés minta maradt meg a régebbi időkből. Ma újra életrekelnek a papírkivágások, neves iparművészek foglalkoznak korszerű felhasználásukkal (meghívókon, értesítőkön). A gyűjtők pedig szívesen kutatják fel a még megmaradt régebbi papírkivágásokat. összes műveit — szélfogónak, mert nagyon erősen befújt az ablakon. Aztán leballagtam az udvarra, dominózni. Miközben nem voltam otthon, az asszony függönyt akasztott fel a panelekre, a csillár helyére forrasztópákát tett, a cementesládába pedig beáztatta a fehérneműt. Belépek és látom: ül és pulóvert köt nekem. Felfordítottam egy talicskát — jó hintaszék lett. Nagy kár, hogy a televíziót nem tudom hová bekapcsolni. Beleültem hát a talicskába, és figyeltem, hogyan rendezkednek be a szomszédaink. Azt a nagy ládát amelyben a vakolókat húzzák fel, átalakítottuk ágynak. Azt tartják, egészséges keményen aludni. De mi rosszul aludtunk: szemünkbe tűzött a fény. Le akartam oltani az állólámpát, de aztán meggondoltam magam: kellemetlen lett volna, hiszen egyetlenegy akadt belőle az egész házban — az is az emelődarun volt Mi tagadás, a fundamentum kissé nyirkos volt De ha fontolóra vesszük, hogy nem kell a nyolcadik emeletre felcaplatni, legott elfelejtjük ezt a nyirkosságot. A hideghez is gyorsan hozzászoktunk — a régi lakásunkban sem kényeztetett el bennünket a fűtés. Eladtuk tehát a szükségtelenné vált hűtőszekrényt, a kapott pénzből pedig másik talicskát vettünk. Ablak nélkül még kényelmesebb is volt lakni —■ mert sehová sem kellett függönyt felaggatni. Vízzel pedig valóban jól el vagyunk látva: gyakran esik. A bort és a vodkát pedig, amellyel eddig a vízvezeték-szerelőket kínáltuk, most saját magunk isszuk meg. Csak egy a bökkenő: a lakáselosztó bizottság elnöke agyongyötör bennünket Minduntalan nyaggat, arról igyekszik meggyőzni, hogy költözzünk át egy másik házba. Mert a mi házunkban — magyarázza — megkezdődött a terv szerinti tatarozás. Fordította: Gellért György A CSALÁD PÁRTJÁN Házastársi koccanásokat és viharokat, családi konfliktushelyzeteket idézve — példáért — aligha kell a szomszédba menni... Elöbb-utóbb szinte mindenütt előfordul az I ilyesmi, általában ilyenkor szoktuk mondani fanyarul: akkor szép az élet, ha zajlik. Ám ez a zajlás, ha túl gyakori és ráadásul heves is, akár szétrombolhatja a családot, és csak a legritkább esetben kovácsolja össze. Az efféle összezördülések okairól, a konfliktusok feloldásáról beszélgettünk dr. Ladislav Černývel, aki a nap bármely órájában hívható távolsági lelki szolgálatként működő Bizalomvonal-hálózat szakorvos tanácsadója. — A szakember vajon milyen diagnózist ad a családi konfliktusok előfordulásának gyakoriságáról, azok elsimításának esélyeiről? — Az emberek zömének szemében egy ideális kép él a családról. Ezt egy olyan kis közösségként képzeli el mindenki, hogy ott szinte kizárólagosan csak áldozatkész szeretet, egyetértés, együttműködés és zavartalan harmónia uralkodik. Ugyanakkor az is nyilvánvaló. hogy ez a kép a családoknak valóban csak egy töredékére jellemző, hiszen mindenki tudja, hogy az áldozatkészséget sok esetben kíméletlen önzés váltja fel, gyakran fordulnak elő kisebb-nagyobb nézeteltérések és ebből eredő konfliktushelyzetek. Természetesen, csak helyeselni lehet minden olyan törekvést, amely minél több famíliában kívánja elősegíteni az ideális képnek megfelelő, vagy az ahhoz közeli állapotokat. Kérdés azonban, hogy ehhez megfelelő módszer-e az, hogy az ideális képből indulunk ki? A valóságban talán helyesebb volna, ha a család működését jobban kifeje-\ zö reális ábrázolást vennénk alapul, és a diszharmonikus jelenségek okait meg hátterét keresnénk. Általános jelenség ugyanis, hogy az elmúlt évtizedekben, a családok változásával egyre kevésbé sikerült csírájukban elfojtani a konfliktusokat, mind nehezebb lett eltitkolásuk. — Különbség van konfliktus és „konfliktus" között? — Nagyon lényeges leszögezni, hogy a kisebb-nagyobb otthoni összezördüléseknek különböző fokozatai vannak. Már konfliktusnak nevezhetjük azt is, amikor valamilyen konkrét döntés körül nézeteltérés mutatkozik a családtagok között és ebből vita támad. A skála másik végén vannak azok az összeütközések, amelyeknél a szembenálló felek a családi kapcsolat megszakadását sem bánják, mert az ellentét olyan mély közöttük, hogy elhomályosítja a család működéséből származó előnyöket. — Színházi hasonlattal élve: a családi konfliktusoknak van-e egyfajta „dramaturgiája"? — Én inkább törvényszerűségekről beszélnék. A családot szétszakító, több pártra osztó összekoccanások rendszerint enyhe nézeteltéréssel kezdődnek. Olyanokkal, amelyektől tulajdonképpen egyetlen család élete sem lehet mentes. Nem lehet mentes azért, mert ezeket a nézeteltéréseket többnyire nem a családtagok egyéni tulajdonságai vagy jellemvonásai okozzák, hanem zömükben külső hatásra kerekedő, csip-csup nézetkülönbségekre vezethetők vissza. A baj általában ott kezdődik, amikor ezek az apró viták egyre gyakoribbá és egyre viharosabbá válnak. — Vannak tartalmi hasonlatosságai, jellegzetességei is efféle vitáknak? — Igen, és többnyire a társadalom egészében zajló folyamatokra vezethetők vissza. A családi élet szempontjából az úgynevezett „szerepkonfliktusok" a leggyakoribbak, azok, amelyek a foglalkozás folytatásából, a kereső tevékenységből adódó elvárásokból, illetve a férfinek vagy a nőnek a házasságban vállalt szerepével való ellentétből következnek. Leggyakrabban például a házas nők munkavégzéséből adódó munkahelyi feladatok és a feleség otthoni szerepével járó férji elvárások miatt teremtődik konfliktus. Sűrűn fordul elő az is, hogy a gyermekgondozási szabadságon levő nő szemrehányást tesz férjének, hogy nem törődik már vele úgy, mint korábban. Ugyancsak gyakran történik meg az is, hogy a tanulmányai révén önálló hivatásra felkészített nő vegyes érzésekkel van otthon gyermekével, mert szorong, hogy pályáján lemarad; vagy azt tapasztalja, hogy a háztartási munkák teljesen rá hárulnak, ezért aztán ingerlékenyebb, esetenként akár agresszívabb, mint a házasság addigi szakaszában. Persze, egyes családokban mindezen tények egyedi formában jelentkeznek, azaz minden család konfliktusainak megvannak a maga egyéni vonásai. — Gondolom, a szakorvos mindenképpen családpárti, így talán arra is tud receptet, hogy a családok miként próbálják megoldani konfliktusaikat? — Az élet különböző területein fellépő érdekellentétek rendszerint nem támasztanak azonnal nyílt konfliktust. Az ellentétek ismételt előfordulásához van szükség ahhoz, hogy a családtagok felismerjék ezeket. A recept pedig kézenfekvő: nem szabad bagatellizálni a jelentkező ellentéteket, hanem higgadt, tárgyilagos beszélgetések keretében feltárni azok okát, ami sok tekintetben hozzásegíthet ahhoz, hogy a látszólagos érdekellentétben álló emberek megtalálják a kívánt harmóniához vezető megoldás kulcsát. — A mindennapi tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az efféle beszélgetések gyakorta nyílt vitákká fajulnak... — Sajnos, elég nagy számban vannak az olyan családok, amelyekben a tagok nem hajlandók egymás érvelésére odafigyelni: a kialakult ellentétekért kizárólag a partner magatartását hibáztatják és arra kívánják azt rávenni, hogy adja fel saját céljait s fogadja el irányadónak magára nézve is a másikét. Az ilyen viták terméketlenek, mind a két fél érvkészlete hamar kimerül, ugyanazt mondják másodszor-harmadszor, s egyre kevésbé figyelnek egymásra. Az ország különböző pontján működő házassági tanácsadók tapasztalatai, a lélektani, a szociológiai és a családjogi kutatások eredményei, a telefonon nyújtott bizalmas segélyszolgálat „pácienseinek" esetei azt mutatják, hogy a családok nagy részében nem tudnak úgy véleményt cserélni, durvább szóval élve vitatkozni, hogy az megoldást hozna. Ellenkezőleg: az ügyetlenül vezetett viták tönkretesznek olyan kapcsolatokat is, amelyek nem lennének eleve halálra ítéltek, és amelyek az ellentétek dacára is sok hasznot nyújtanak a résztvevők számára. — Eszerint van hát családpárti, konfliktusoldó vita is? — Igen. Ha partnereket az ellentétek nyílt feltárásának szándéka vezeti ugyan, de eközben egymás érdekeire is figyelemmel vannak. Az ilyen véleménycserék során van a legjobb kilátás arra, hogy olyan megoldást találjanak, amely a családi kapcsolatokat nemhogy szétzülleszti, hanem megerősíti. 19