A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-08 / 10. szám
Méltóságosan emelkedik ki az Alacsony Tátra hegyláncolatából. Tiszteletet keltő lejtői egész a Vág és a Garam völgyébe nyúlnak. Északról és délről korszerű felvonókkal, gyorsan és kényelmesen közelíthető meg a vadregényes hegyoldal. Egész évben turisták ezrei keresik fel az Alacsony Tátra e szépséges és hatalmas óriását. De leginkább télen emelkedik a forgalom, amikor a behavazott, kékesféher fényben tündöklő hegyoldal a turisták valódi paradicsomává válik. A telet, a havat és a téli sportokat kedvelőkre itt igazán felejthetetlen, csodálatos élmények várnak. A gyors és változatos mülesikló-pályák, a végeláthatatlan, hóval borított utak, a zöld fenyőóriások, a hegyek titokzatos világa mindenkit magával ragad és visszavágyik az, aki egyszer eljön ide. A barátságos hely emlékének hatására évek múlva újra elővesszük a sílécet, a hátizsákot, hogy a vendégszerető hatalmas hegy kegyeit élvezzük. De a Chopok nem mindig napfényes, vendégszerető. Néha mogorva, borús az arca, sötét felhőkbe burkolódzik. A fagyos, szelet kavaró hóvihar végigsüvít a hegy gerincén és lezúdul a lejtőkön. Ilyenkor ne szegüljünk szembe a hegy haragjának, inkább térjünk be egy jó meleg turistaházba és igyunk meg egy csésze forró teát. Csak akkor induljunk újra tovább, ha kisimul a hegy arca és a ragyogó napsütés elfelejteti velünk a borús hangulatot. Vannak olyanok — és én is közéjük tartozom — akiknek legvonzóbb, legkáprázatosabb a Chopok a koratavaszi időszakban, amikor a mély völgyekben az átlátszó, tiszta hegyipatakok csilingelnek és az olvadó hó, a jég fantasztikus alakzatokat teremt a meredek partokon. A lankás hegyoldalon sarjadó fűben kisbárányok ugrándoznak, a nyáj békésen legelész. A Chopok csúcsát fehér hósapka takarja, és ott fenn még javában tart a tél. A zöld fenyők között a mesék varázslatos hangulata él tovább. Kép és szöveg: L. DENEŠ (Ül j——j atay Sándor szíves olvasójaként Ráadásul még a háború utolsó esztendejémindig elhittem az írónak, hogy a tői 1953-ig ő volt a hegytetőn álló Ŕodos-Balaton a legszebbnek a badacso- tó turistaház gondnoka, együtt az idevalónyi szőlőhegyről mutatja magát. si feleségével. Hátizsákban cipelte fel a írásaiban igen tárgyilagosan, sok hegyre a vizet, az élelmet, a tó túlsó helyen a világ egyik legszebb pont- partján borért vett borjút... Mert a boron jának nevezi azt, amit a háza küszöbéről • és az ivóvízen kívül a háború után minbelát. Vallomása szerint egyedül ezért a dent a túlparti megye falvaiban kellett kimeríthetetlenül gazdag látványért ve- összekupeckedni, aztán a leselkedő csentette meg a lábát a hegyen, ahol vagy dőrök háta mögött, éjszaka, csónakban háromszáz méternyi magasan, a bazaltor- átlopni a tavon. Ez a motívum Tatay Sángonák lábánál egy kis házat épített magé- dór számos írásában újra és újra megjelenak a háború után. Életművének kisebbik, nik, s ahányszor, annyiszor érdekesen, izám az író erényeit a legpompásabban galmasan, a legjobb mesélők megunhatükröző részét ez a badacsonyi táj, az itt tatlan hangján elevenít meg alakokat, táélő emberek ihlették. Azt hiszem, nincse- jat, hangulatokat, embert, és nem utolsónek kitalált történetei, s ehhez nem kevés sorban egy kort is. Írói bátorság szükségeltetik, hiszen írásai- Tatay Sándort régen és igen kedvelem, nak hőseit — úgy érzem — igen eleven mert az élő magyar irodalom mesteri ranemberekből formálta. És mert sokszor ta- gú mesélőjének tartom, aki számos írói Ián csak a nevüket változtatta meg, ma- erény tekintetében alighanem egyedülálló gyarázatra szorulhat: hogyan úszta meg jelensége a mai magyar prózának; akinek mégis sértetlenül a helyi évtizedek törté- személy szerint egy különös illúziót is neteinek írói kiteregetését ott, ahol a köszönhetek: Ha az idők során valaki azt férfiak kezében olyan ügyesen forog a kérdezte volna tőlem, jártam-e már Badabazaltpattintó szerszám, ahol csak a kar- csonyban, akkor én valószínűen igent ját kell kinyújtania az embernek, hogy mondok. Pedig ez nem igaz, csupán mindühében kirántson a földből egy akácból dig is úgy tetszett, hogy jártam ott, hihasított szőlő karót ? Úgy vélem, e békés szén részleteiben látom magam előtt azt egymás mellett élés magyarázata az író a csodálatos terepet — színeit, hangulamélységes humanizmusában és toleranci- tát, a hajókikötőt, a szőlőket lentről, meg ájában keresendő, valamint abban, hogy a a présházakat, föntről a tavat, emitt Kisfahajdani „sápadt könyvtáros" igen férfias ludy, mellette Szegedy Róza házát, a Bortekintélyt szerzett magának. Történt volt múzeumot, és a fény varázslójának Egry mindez a nehezebb időkben, amikor még Józsefnek lábnyomait, a lábnyomok előtt ezt a tekintélyt nem külsőségekkel, még pedig a háromlábú festőállvány, vagy az csak nem is írói hírnévvel, hanem a szőlő- ereklyévé nemesült fejőszék nyomait a művelés, a kőfejtés, a gerendafaragás, a földben. Ebben a gyakran valósnak vélt tetőnádazás, a pinceépítés, a borkezelés Badacsonyismeretben korántsem a turisműfajaiban lehetett csupán megszerezni. táknak készült képeslapok, anzikszok ala-
