A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-02-22 / 8. szám

Gyurcsovics Ottó

Már három évtizednél is több ideje annak, amikor én is, mint megannyi kis srác odaálltam a szüleim elé és ellentmondást nem tűrő határozottsággal bejelentettem, hogy pilóta leszek. Úgy emlékszem, senki sem akart szándékomról lebeszélni, csak amikor a búcsúban először beleültem a nagy körhintába, s a menet végén halálsápadtan szálltam ki belőle kérdezte meg apám, hogy nem tettem-e le szándékomról. Nem emlékszem már pontosan, hogy mit válaszoltam, de az biztos, hogy akkor és azóta mindvégig biztos voltam benne, hogy valami „földhözragadtabb” szakmát kell majd választanom. Viszont biztos vagyok benne, hogy azok a fiatalemberek, akiket be szeretnék mutatni nem végezték olyan csúfondárosan az első „alkalmassági vizsgán" mint én. Sőt ők sokkal komolyabb vizsgákat is kiálltak, hiszen némelyiküket már csak valóban napok választják el attól, hogy „szárnyat" kapjanak vágyaiknak.

Szoboszlai Imre, Pásztor Károly és Gyurcsovics Ottó a kassai (Košice) Szlovák Nemzeti Felkelés Katonai Repülőtiszti Főiskola hallgatói. De talán mielőtt közelebbről megismernénk

őket, pillantsunk be ennek a hétköznapinak semmiképpen sem nevezhető katonai felsőoktatási intézménynek a falai mögé. Az iskoláról Toman Véroslav mérnökezredestől kaptam átfogó tájékoztatást.

— Iskolánk — mondotta — 1973- ban alakult. Az elődje a repüiőszaktanintézet és a felsőfokú repülöszaktanintézet volt. Korábban ezekben az iskolákban képezték a repülőtiszteket és a repülőtéri műszaki személyzetet.

Főiskolánk fiatal, nem régen ünnepeltük a fennállásának tizedik évfordulóját. Ennek ellenére magas szinten folyik nálunk az oktatás. Kitűnően felkészített pilóták, operátorok, irányítótisztek kerülnek ki minden évben a parancsnokimérnöki karunkról. Itt négyéves a tanulmányi idő, a katonai-mérnöki karon pedig öt-éves. Ezen az utóbbi karon képezzük a műszaki kádereket a légierők számára.

Természetesen a tananyag nagyon igényes mind a két karon. Négy illetve öt év alatt kell elsajátítaniuk hallgatóinknak mindazt, amire egy tisztnek, politikai dolgozónak és repülős szakembernek szüksége van.

— Milyen iskolákból lehet önökhöz jelentkezni?

— A felvétel alapkövetelménye a középiskolai végzettség, de nem teszünk különbséget gimnázium és szakközépiskola között, sőt még a katonai és a civil iskolák között sem. Az a fontos, hogy a jelentkező középiskolai végzettséggel rendelkezzen.

Főiskolánk műszaki irányzatú, éppen ezért a felvételinél nagy súlyt fektetünk a fizikára, matematikára és a műszaki tantárgyakra. Más műszaki főiskolákkal szemben csak az a különbség, hogy nálunk testnevelésből is felvételiznek a jelentkezők. A fizikai felkészültséget különösen komolyan vesszük, aminek egyszerűen az a magyarázata, hogy szinte elképzelhetetlen egy pilóta megfelelő testi adottságok nélkül.

— Az 1985/86-os tanévre is lehet még jelentkezni önökhöz?

— Ezekben a napokban még folyik a járási és a városi katonai parancsnokságokon a toborzás a mi iskolánkba is, s ez eltart egészen az érettségi vizsgákig. Nekünk érdekünk, hogy minél több egészséges, lelkiismeretes és szilárd jellemű fiú jelentkezzen hozzánk. Repülőtisztnek lenni atraktív és vonzó, de mindenkinek tudatosítania kell, hogy a mi munkánk — bátran nevezhetjük küldetésnek is — szép, férfias, de kemény munka.

— Kétségtelen, hogy az iskolájuk az atraktívabb iskolák közé tartozik, de azért érdekelne, hogy milyen iránta az érdeklődés?

— Iskolánk iránt nagy az érdeklődés, különösen a parancsnoki-mérnöki kar iránt, ahol a repülőtiszteket képezzük. De tudni kell, hogy a repülő-egészségügyi intézetnek nagyon szigorúak az idevágó előírásai. így előfordul, hogy csak minden hatodik, esetleg csak minden tizedik jelentkezőt tudjuk felvenni erre a karra. Ezért azt javasolom minden érdeklődőnek, hogy ne feledkezzenek meg a sportolásról. Nagyon sokat segíthet, ha már középiskolás korukban — esetleg még korábban — bekapcsolódnak a Honvédelmi Szövetség aeroklubjainak a munkájába. Edzettségre és némi előzetes repülési ismeretekre is szert tehetnek.

— Úgy tapasztaltam, hogy elég sok magyar nemzetiségű fiú is tanul a főiskolájukon. Milyenek a tapasztalataik velük?

— Nagyon jók. Főleg azokkal, akik katonai gimnáziumokból kerültek hozzánk. Szinte kivétel nélkül lelkiismeretesek, fegyelmezettek; azt is mondhatnám, hogy katonai pályára születtek. Igaz, a kezdeti időkben néhányan nyelvi nehézségekkel küzdenek, de ezeket a kisebb hiányosságokat szorgalommal hamar ki lehet küszöbölni. Azokból, akik itt maradnak kiváló tisztek, pilóták esetleg műszaki szakemberek lesznek, akik kitűnően megállják helyüket a honvédelmi rendszerünkben, amiért minden elismerésünket megérdemlik.

Térjünk vissza a mi ismerőseinkhez, s közülük is először Szoboszlai Imréhez, aki bár szintén negyedikes mint a két társa, idén már végez. Ugyanis ő a parancsnoki-mérnöki kar hallgatója, tehát azok közé a szerencsések közé tartozott, akik nem csak tudásban feleltek meg a felvételi vizsgán, hanem az említett repülő-egészségügyi hivatal szigorú követelményeinek is.

— Nagymegyeren (Čalovo) érettségiztem, ott jártam alapiskolába is. Aránylag korán — talán hatodikos lehettem — elhatároztam, hogy pilóta leszek. Akkor még nem tudtam, hogy milyen nagy fába vágtam a fejszémet. Még mielőtt ténylegesen jelentkezhettem volna a kassai főiskolára, részt kellett vennem Prágában egy igen szigorú teszt-vizsgán. Életemben olyan tüzetes kivizsgáláson még nem estem át. Nagyon-nagyon megörültem, amikor

12