A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-15 / 7. szám
Ki mit gyűjt? Jogi tanácsok Hamisítvány és másolat A megtévesztésre gyártott utánzatok mindaddig életképesek lesznek, míg akadnak olyan gyűjtők és vásárlók, akik nem elégszenek meg azzal, hogy színvonalas müveket vigyenek haza, hanem elvakultan vadásznak a „márkás" alkotásokra. Mert ők azok, akik legtöbbször hamisítványokat vásárolnak, dicsekszenek, hogy olcsó pénzért micsoda kincsre tettek szert, utóbb még ócsárolják is az eladót, a cserepartnert, aki nem ért hozzá. Nem árt elégszer hangsúlyozni: a hamisítványok időtállók, tovább forognak a piacon, terpeszkednek a gyűjteményekben, bármikor készültek is. Hamisítvány és másolat. Sokan gondolják azt, hogy a kettő között nincs különbség, ami abból a szempontból feltétlenül igaz is, hogy mindkettő egy eredeti mű reprodukálására törekszik. Csakhogy a hamisítvány célja mindig a megtévesztés, míg a másolatok jó szándékúak, senkit nem akarnak félrevezetni. Többnyire mindegyiken ott árulkodik a „copie" felirat. Az egyik a haszonszerzést, a másik az ismeretterjesztést, az ízlés formálását szolgálja. Szándékaiban tehát igen távol áll egymástól a kettő, akármennyire hasonlítanak is egymásra. Minden gyűjtőben él Beléptem a fülkébe. Egy középmagas, szerény külsejű férfi ült ott. Amikor észrevett, felállt. Mozdulataiból udvariasság áradt. Üdvözöltük egymást. Ő figyelmesen végigmért. azután gyengéden átkarolta a vállamat, és lesegitette rólam a kabátomat. — De ... kérem szépen ... — habogtam. — Úgy rémlik, meleg van itt, fülledt a levegő. — Mi nem jut az eszébe ... meg is tudom — dadogtam. — Magam is éppen le akartam ... — Bocsánatot kérek, de megsejtettem. — Útitársam tapintatosan elmosolyodott és felakasztotta kabátomat a fogasra. Ott ültünk egymással szemközt, és kis ideig hallgattunk. Én eközben azon tűnődtem, hogy miről beszélgethetnénk nyájas útitársammal. No meg arra, vajon rágyújthatok-e elsőnek ? Ekkor észrevettem az asztalkán egy csomag felbontott cigarettát. — Éreztem, hogy szeretne rágyújtani. Parancsoljon. Rágyújtottam. — Eléggé erős ez a cigaretta — mondtam. — A maga dolga — hagyta rám. — Én ugyan nem dohányzom. Hirtelen köhögés fogott el. — Bocsánat egy pillanatra! — Útitársam kiment. és egy csésze teával jött vissza. — Az volt az érzésem, hogy önt szomjúság gyötri. Ekkor hirtelen a torkomon éreztem útitársam kezét. Ereimben megfagyott a vér. Ö kigombolta az ingem legfelső gombját. — Ugye. mégis fülledt itt a levegő! — Köszönöm! — feleltem élesen, s azon töprengtem. hogyan szabaduljak meg ettől a csupa figyelmesség alaktól. Sajnáltam, hogy nem hoztam magammal kártyát. Útitársam ekkor egy csomag kártyát szedett elő a zsebéből. — Úgy érzem, szeretne kártyázni. — Jól van. kártyázzunk — álltam rá. — Csak hagyja már abba ezt az idétlen szívélyességet. — Ne haragudjon — kérlelt. — Én nem tehetek erről. Ez különös lelki adottság — én teljesen a mások kívánságainak hatása alatt átlók, így eredeti jövőbe látó tehetségem van. Kinyílt némi nosztalgia területének híres, nevezetes darabjai után. Ilyenkor — ha megfelel — marad a másolat. A műgyűjtők abból a szempontból előnyösebb helyzetben vannak, hogy a műtárgyakról gyakran készülnek reprodukciók. másolatok. Néhány évtizeddel ezelőtt azt tartották, hogy a másolat akármilyen színvonalas is, teljesen értéktelen. Vérbeli gyűjtő — mondták -*■ nem visz haza másolatot, mert hiába veszik eiő a régi formákat a műhelyekben, hiába elemzik kitartóan az anyagot, és hiába kémek fel kiváló művészeket, a másolatok elkészítésére, az eredeti minőséget elérni lehetetlen. A különbség azonnal feltűnik. Néhány évtizeddel ezelőtti művészeti könyvekben gyakran megfogalmazták a követendő magatartást, miszerint teljesen felesleges a pénzt másolatokba ölni, inkább vásároljon a gyűjtő azért a pénzért eredetit, még ha gyöngébb munkát is. Nos, van ebben némi igazság. Mégis: nem bűn az, ha valaki színvonalas kópiát vásárol. Sőt vannak gyűjtők, akik világhírű alkotásokról készült másolatokra vadásznak. Olyan reprodukciókra, olajnyomatokra, amelyek a mai nyomdatechnikának köszönhetően igazán ízlésesek, élvezhetők. Nyilvánvaló hogy az ilyen gyűjteményekben az egyes darabok nem képviselnek különösebb értéket, de az egész, rendszerénél fogva, már igen. az ajtó. s benézett egy utas a szomszéd fülkéből. — Önök... — ... tudnak sakkozni ? — vágott a szavába útitársam. — Jómagam nem játszom. Ez az elvtárs pedig — rám mutatott — tud ugyan sakkozni, de most nincs kedve. — Én ... voltaképpen ... hát igen — az utas kissé zavarba jött. — De hogy lehet az. hogy ön ilyen gyorsan ... — Nem volna kedve inkább durákozni velünk? Egyébként, látom magán, hogy nemigen van kedve hozzá ... — Hát... valóban nemigen ... — hebegte roppant zavarában az utas, és mindjárt el is tűni Útitársam osztott. Meglehetősen gyenge lapokat kaptam, mégis olyan könnyen nyertem, hogy ez már gyanús volt. — Az az érzésem, ön nem szívesen veszít — jelentette ki különös mosollyal. Lesepertem a kártyát a padlóra, mérgemben feljajdultam. és öklömmel az asztalra csaptam. Ö erre szolgálatkészen odatartotta az állát. — Hát ez mit jelent?! — kérdeztem. — Úgy tűnt, hogy szájon akar vágni — felelte. — Uramisten! — kiáltottam fel, és teljes erőmből, ahogy csak bírtam, álion vágtam. Úgy zuhant le a padlóra, mint valami liszteszsák, s néhány percig mozdulatlanul hevert. Majd pislogni kezdett feltápászkodott. levette a bőröndjét és kifelé indult. — Hova megy? — kérdeztem. Útitársam nem felelt hanem kioldalgott a folyosóra. — Várjon! — szóltam utána. — Az az érzésem — mondta —, hogy azok után, ami történt önnek nincs kedve egy vonaton utazni velem. Azzal feirántotta a kocsi ajtaját, s kiugrott. Lehemperedett a töltésen, majd felállt, leporolta a ruháját, s már alig láttam, amint csókot dobott felém. Valószínűleg az volt az érzése, hogy én a búcsúzásnak éppen ezt a módját kedvelem. Fordította: Gellért György GERMAN OROBIZ Több olvasónk kérésére ismertetjük a Szlovák Nemzeti Tanács által a múlt év december 13-án elfogadott új törvényeket, amelyek a közjegyzői és a bírósági illetékeket újra szabályozzák, s ez év január 1-én léptek hatályba. A közjegyzői illetékekről szóló 139. számú törvény és az ennek végrehajtására kiadott 141. számú pénzügyminisztériumi hirdetmény az ingatlanátruházási (eladási), az örökösödési és ajándékozási illetékeket az eddig érvényes díjszabással való összehasonlításban — lényegesen csökkentette. Az új rendelkezés az illetékkiszabás céljaira a megszerzőket három csoportba sorolja, s az illeték nagyságát a megszerzőknek az átruházóhoz (az eladóhoz, az örökhagyóhoz, az ajándékozóhoz) való rokoni viszonya szerint állapítja meg. Az illeték szempontjából a megszerzők I. csoportjába tartoznak a házastárs — férj, feleség, — a gyermekek, az unokák és a szülők, a II. csoportba tartoznak a testvérek, a nagyszülők és azok a személyek, akik az átruházóval (az eladóval, örökhagyóval, ajándékozóval) az átruházást vagy elhalálozást közvetlenül megelőző egy éven át közös háztartásban éltek s ez okból a közös házastársról gondoskodtak vagy eltartásukkal rá voltak utalva, a III. csoportba pedig minden más személy tartozik. Az ingatlanátruházási illetéket az ingatlan eladásakor az eladónak kell fizetnie, mégpedig az ingatlannak az 1984. évi 129. számú hirdetmény szerint megállapított értéke alapján. Az illeték megfizetéséért a megszerző (a vevő) is felel. Ingatlanok cseréje esetén csak az egyik értéke szerint kell az illetéket fizetni, mégpedig a nagyobb érték után. Az örökösödési illetéket az örökösnek kell fizetnie az elhúnyt (az örökhagyó) után örökölt vagyon után. Az illeték alapját az örökölt vagyonnak, az örökhagyó adósságainak levonása után a hagyatéki eljárásban megállapított értéke képezi (az ún. tiszta hagyatéki érték). Örökösödési adó alá nem esnek a személyi tulajdont képező ingóságok és követelések, ha ezek értéke nem haladja meg az I. és II. csoportba tartozó örökösöknél az 50 000 Kös-t, a III. csoportba tartozó örökösöknél pedig a 3 000 Kös-t. Örökösödési illetéket csak ingóvagyonnak ezt az értékét meghaladó összege után kell fizetni. Illetékmentesek továbbá az állami takarékpénztárnál betétkönyvben, folyószámlán vagy az átutalási betétszámlán elhelyezett összegek, az örökhagyónak a munkaviszonyból származó s három havi átlagkeresetének megfelelő munkabérkövetelése, valamint a társadalom- és betegbiztosításból a halála előtti utolsó hónapra járó illetmény-követelései. Az ajándékozási illetéket a megajándékozottnak kell fizetnie, megfizetéséért az ajándékozó is felel. Ajándékozási adó alá nem esnek a személyi tulajdont képező ingóságok, mégpedig az I. és II. csoportba tartozó megajándékozottnál 50 000 Kös értékig, a III. csoportba tartozóknál pedig 3 000 Kös értékig. Illetéket ebben az esetben is csak az ingóságoknak ezt az értékét meghaladó összege után kell fizetni. Itt is illetékmentességet élveznek az állami takarékpénztárnál betétkönyvben, folyószámlán és átutalási betétszámlán elhelvezett összegek. TÖKÉLETES UDVARIASSÁG Az ajándékozási illeték alapját az ajándéknak a terhek levonása után megállapított értéke képezi. Külföldről kapott ingóságok esetén az ajándék értékéből le lehet vonni a megfizetett behozatali vámot. Ami az egyes illetékek nagyságát illeti, az új rendelkezések is kedvezményes díjszabást állapítanak meg a legközelebbi rokonok számára s megszüntetik az eddigi progresszív díjszabást, egységes százalékos (egy, öt %) díjtételt állapítva meg az érték nagyságára való tekintet nélkül. Így az I. csoportba tartozó megszerzőknél az ingatlanátruházási (vételi), az örökösödési és ajándékozási illeték egységesen az illeték alapjául szolgáló érték 1 százaléka, de legkevesebb 100 Kös, a II. csoportba tartozóknál ezen érték 5 százaléka, de legkevesebb 200 Kös, a III. csoportba tartozó megszerzőknél az ingatlanátruházási illeték (tehát eladás esetén) az érték 5 százaléka, de legkevesebb 300 Kös, és az örökösödési és ajándékozási illeték (tehát ingyenes tulajdonszerzés esetén) az illeték alapjául szolgáló érték 20 (húsz) százaléka, de legkevesebb 300 Kös Ha magántulajdonban lévő tárgyak átruházásáról vagy megszerzéséről van szó. akkor a fenti illetéktételek kétszeresét kell a kivetésnél alkalmazni. Ide tartozik pl. a nagyobb kert, az intenzív termelés céljait szolgáló berendezések (fóliasátrak) stb. Semmiféle illetéket nem vetnek ki akkor, ha szocialista tulajdonból vagy szocialista tulajdonba való vagyonátruházásokról van szó, pl. ha valaki az államnak (szocialista vállalatnak) adja el az ingatlanát, vagy ha ilyentől vesz ingatlant (házat). Az örökösödési illeték kiszabásánál nem veszik tekintetbe azoknak a földeknek és gazdasági épületeknek az értékét, amelyeket külön jogszabályok (így pl. a földművesszövetkezetekről szóló 1975. évi 122. sz., a mezőgazdasági földhasználatról szóló 1975. évi 123. sz. és az erdőkről szóló 1977. évi 61. számú törvény alapján) valamely szocialista szervezet használ. A bírósági illetékekről a SZNT 1984. december 13-i 140. számú törvénye és az ennek végrehajtására kiadott 142. számú pénzügyminisztériumi hirdetmény rendelkezik. Az új törvény egyes eljárásokban és bizonyos bírósági ténykedésekért felemelte az eddigi illeték-díjszabást. Változatlan maradt az alapdíjszabás, amely szerint a készpénzben értékelhető pertárgynál (pl. követeléseknél) az illeték 4 százalékot tesz ki, az illeték legkisebb összege azonban 100 Kös. Pénzben nem értékelhető pertárgy esetében az illeték 300 Kös. Változatlan maradt a válóperben lerovandó illeték összege, amely továbbra is 400 Kös. Egy aláírás hitelesítéséért — ugyanazon az okiraton 10 Kös az illeték. Iratok hiteles másolatáért — ha ezek szlovák vagy cseh nyelvűek — oldalanként 10 Kös jár; ha idegennyelvű okiratról van szó. akkor az illeték oldalanként 20 Kös. A magyar (német, lengyel, ukrán-ruszin) a nemzetiségű állampolgárok az általuk lakott területeken a saját anyanyelvükön (tehát magyar stb.) kiállított okiratok másolatának hitelesítéséért ugyanannyit fizetnek, mint a cseh vagy szlovák nyelvűekért. Dr. B. G. ^9
