A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-15 / 7. szám
Ezek a fiúk még csak kecskepásztorok La ionok: néhány év múlva morán — harcos — lesz belőlük Vendéglátónk, a lefetyelő maszáj asszonyság Kimokowát hiába is keresnénk földrajzi atlaszban. Csak a lepedőnyi tanzániai közigazgatási térképen találjuk meg ennek a piciny, alig néhány házból, egy iskolából és egy dukából, azaz szatócsboltból, no meg az elöljáró irodájából álló településnek a nevét. Arushából, a szafárik és az egykori nagy vadászatok központjából zötyögtünk egy mikrobusszal a töredezett aszfaltú országúton észak felé, a kenyai határ közelébe. Másfél évtizeddel ezelőtt olyan nagy volt itt a forgalom, hogy nem győztük kerülgetni a szembejövő gépkocsikat, de amióta lezárták a kenyai—tanzániai határt, szinte a madár sem jár errefelé ... (Olykor néhány európai autózik a határhoz, ahol — a kenyai oldalon — indiai kereskedők néhány dukát állítottak fel és jó pénzért kínálják a Tanzániában hiánycikknek számitó holmikat. Persze, az átlépésért némi baksist várnak a határőrök is ...) Csak a maszájok lépik át borravaló és útlevél nélkül a határt. Kelet-Afrika harcos pásztornépét, a nomád maszájokat ugyanis két évszázad alatt sem sikerült letelepíteni. Etiópiából vándoroltak Kenyába, majd az angolok és a kenyai törzsek zaklatásai elől egyre délebbre — a mai Tanzánia északi részébe — vándoroltak. Körülbelül 100 ezer négyzetkilométernyi területen él elszórtan a 120—150 ezer embert számláló maszáj törzs. Kétszáz családi klánt alkotnak. Többségük Kenyában él, de állataikkal — kecskéikkel szamarakkal és szarvasmarhákkal — legelőről legelőre vándorolnak, gyakran a határon át. Az országút mentén kettesével csellengő maszáj férfiakat látunk lándzsával, hosszú botokkal gyalogolnak vagy éppen ücsörögnek az út szélén. Hiába is kérdezősködtünk volna tőlük: a legtöbbjük csak a maszáj nyelvet beszéli, bár már traktoros, néhány tanító, sőt egy miniszter is került ki közülük! Ezt Kimokowában tudtuk meg, ahol Esto Mollelt kerestük. Miután jobbra letértünk az országúiról és elértük a nagy összevisszaságban szétszórt házakból álló Kimokowát, minden épkézláb felnőtt és gyerek mikrobuszunk köré sereglett. Csak Estót, a falu vezetőjét nem találtuk otthon. Pedig ő a kulcs, aki kinyithatja a „zárat", hogy bejussunk a megközelíthetetlen maszájok kunyhójába. Szerencsénkre felesége otthon volt. Rosa 28 éves, tanítónő. Szépen beszél angolul és már Európában is járt. Segítőkészsége valóságos főnyeremény a maszájok titkaira és hétköznapjaira kíváncsi újságíró számára. Házába tessékelt bennünket, ahol előhozakodtunk a kérésünkkel: egy maszáj bómába szeretnénk bejutni. Kísérőnk jó ismerőse Rosa férjének. Esto félig maszáj, de Rosa nem beszél maszájul. Pedig ismeri őket: osztályában, az ötödikben, maszáj gyerekek is ülnek 20
