A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-02-15 / 7. szám

Tudomány-technika /ÍZ ÓKOR HIROSIMÁJA Hat napon át tomboltak az utcai harcok, azután lángtengerbe borult „a világ leggaz­dagabb városa" — irta Polübiosz görög tör­ténetíró barátjának. De a római hadseregnek még az sem volt elegendő: az üszkös romokat körülszántották, sóval hintették be és a poklok isteneinek ajánlották a vidéket. Karthágó pusztulására az időszámításunk kezdete előtti 146. év tavaszán került sor. Abdelmajid Ennabil, tunéziai régész „egy egész nép megsemmisítése szörnyű példájá­nak" nevezi az eseményt. „Az ókor Hirosi­májának" nyomai csak a hamuréteg alatt maradtak meg: alapok, árkok, cseréptöredé­kek. A szétrombolt pun kereskedelmi központ ezután hét évszázadon át a római tartomány fővárosaként reneszánszát élte — ismét csak a későbbi régészek szerencsétlenségére. Minthogy hiányzott az építőanyag, újra és újra kirabolták a régen lakott helyeket, azt is szétrombolták, ami még esetleg megmaradt. A XX. században azután nagyarányú építke­zések kezdődtek a tuniszi öböl legfestöbb vidékén fekvő Karthágó területén. Az átku­­tatlan romvidéken pompás villák nőttek ki a földből. Ezért az ENSZ nevelési, kulturális és tudományos szervezete, az UNESCO felhí­vással fordult a világhoz az ókori Karthágó maradványainak a megmentésére. Tíz ország szakértői kapcsolódtak be a mentési akci­óba, amely 1984 nyarán végre befejeződött. Mindaz, ami ebben az utolsó évtizedben napvilágra került, bizonyítja, hogy nem túloz­tak a régi mondák és mítoszok. Aki egy újabb Pompei-re számított afrikai földön, kétségtelenül csalódott. De a régé­szek az egykori pun metropolis és utódai sok nyomát megtalálták, a régi település marad­ványait, Karthágó tenger felöli védőfalát, a késői karthágói arisztokrácia pompás lakó­házainak maradványait, a monumentális pun hadi és kereskedelmi kikötő berendezéseit, temetőket és áldozati helyeket, ahol a kart­­hágóiak megölték első gyermeküket, hogy megenyhítsék az istenek haragját... A Bürsza-domb alsó részén, ahol hagyo­mány szerint Sophonisbe, az utolsó karthá­gói tábornok felesége, az immár elhárítha­tatlan vereségtől megrettenve két gyermeké­vel a lángtengerbe vetette magát, sikerült az ös-Karthágóig előretörni: egy fürdőmedence maradványai alatt az időszámításunk kezde­te előtti nyolcadik században emelt agyag­téglafalra bukkantak. Cserépleletek is bizo­nyítják, hogy az antik történetírók által meg­adott alapítási dátum nem legenda volt: Didó, a föníciai királylány az öblöt körülvevő könnyen védhető hegyekben i. e. 814-ben új fővárost alapított — írja Appián. A karthágói városállam rövidesen hatal­mas kereskedőbirodalommá fejlődött. Kart­hágói flotta szelte a tengerek habjait, Hanno és Himilko admirálisok eljutottak egészen Guineáig és a brit szigetekig. Az i.e. V. században, a csúcsponton a jelenlegi Tuné­ziára, Algéria és Marokkó tengerparti vidéke­ire, Spanyolország déli részére, a Baleári-szi­­getekre, Korzikára, Szardíniára, Szicíliára és Máltára terjedt ki Karthágó hatalma. A kerek hadikikötö egyedülálló konstrukció volt a maga idejében. A közepén álló hajógyári szigeten öt méter széles csarnokok álltak, és két ion oszlop magasodott a kikötő bejáratá­nál. Az i. e. II. században 220 hajót helyez­hettek el itt abban az időszakban, amikor Karthágó hatalma már hanyatlásnak indult. A második pun háborút befejező zamai vereség után (Hannibál, i. e. 202) még 50 éven át virágzott Karthágó. A mostani ásatá­sok megerősítették az ókori szerzőknek a városállam virágzásáról írott tudósításait. Nagyszabású építkezések kezdődtek ebben az időszakban — sok pompás lakóépület maradványait fedezték fel a Bürsza-dombon végzett ásatások. A régi fémmegmunkáló műhelyek maradványai felett több emeletes lakóépületeket is emeltek. A romok magu­kon őrzik a pusztulás jeleit: az egykor sárga homokkő mindenütt vörösre színeződött a lángtenger hőjétől. Ebből a várostörténeti korszakból olyan lakóház maradványait is feltárták, amelynek lakóterülete nagyobb volt kétezer négyzetméternél. Itt is Karthágó pusztulásáról tudósít a kövek láng okozta elszíneződése. Az i. e. Vili. század végén létesített áldoza­ti helyet immár a tengerfelszín alatt találták meg a régészek. A rituális gyermekgyilkos­ság leírásával már a múlt század közepén megrémítette olvasóit „Salambo" című re­gényében Gustave Flaubert. Görögök is, ró­maiak is elátkozták ezt a rettenetes szokást (egyes kutatók szerint később már születés­szabályozási okokból gyakorolták). Pusztán a Karthágó pusztulása előtti utolsó két évszá­zadban körülbelül 30 ezer elsőszülött életét oltották ki itt (ennyire becsülik a szakértők az áldozatok számát), az istenek haragját azon­ban nem sikerült megenyhíteni. Cato ered­ményesen követelte Róma uraitól Karthágó megsemmisítését. Kereken 60 ezer római katona indult el az időszámításunk kezdete előtti 149-ben Észak-Afrika felé, hogy Kart­hágót eltörölje a Föld színéről. ELEKTRONIKUS PÁNCÉLTEREM Szezám, tárulj! Felszólításra nyílik a japán Kumahide cég elektronikusan záródó páncéltermének ajtaja. Csak az előzetesen hangszalagra vett és beprogramozott hangoknak engedelmeskedik. A hangfelismerő-azonosító berendezést háromévi kutatómunkával fejlesztették ki. GYOMPUSZTÍTÓ NAPFÉNY Az illinoisi egyetem kutatói olyan vegyszert dolgoztak ki, amely célzottan megsem­misíti a gyomnövényeket, anélkül, hogy ártana az embereknek, az állatoknak és a hasznos növényeknek. A nagy jelentőségűnek ítélt gyomirtó lényegében olyan, a növényekben is előforduló aminosav-vegyü/et, amely részt vesz a klorofil képzésé­ben. A sötétben kipermetezett vegyszert a napfény aktiválja: a vegyi láncreakció szétroncsolja a sejtfalakat. A kísérletek során a gyomnövények néhány órán belül elpusztultak. A mezőgazdaság szempontjából azért nagyjelentőségű az újfajta gyomirtó, mert hatóanyaga nem támadja meg a haszonnövényeket, például a búzát vagy a kukoricát. A szójabb és más babfélék leveleit ugyan károsítja, de ezeket a károkat kiheverik a növények. A (rövidítve) ALA elnevezésű hatóanyag egyelőre még drága, de a kutatók remélik, hogy a géntechnológiára épülő tömeggyártásával sikerül majd megoldani olcsó előállítását A HIPPOKRATÉSZI ESKÜ KIEGÉSZÍTÉSE A szovjet orvosok esküjének szövegét „hűség a béke ügyéhez" kiegészítéssel bővítették. A nemzeti és nemzetközi kó­dexek ilyen értelmi kiegészítésére az „Orvosok a nukleáris háború megelőzé­séért" elnevezésű nemzetközi kongresz­­szuson hangzott el javaslat 1983 nyarán Amszterdamban. 1984 nyarán már több mint 40 ezer szovjet végzős orvostanhall­gató ünnepélyes eskütételében szerepelt az új fogadalom is. SZÍVED A KEZEMBEN Az NSZK-beli Heidelbergben dr. Günther von Hagens anatómus újfajta szervtartósítási eljárást kísérletezett ki. Célja az volt, hogy az iskolai okta­tásban könnyen és biztonságosan ke­zelhető szemléltető anyaggal dolgoz­hassanak a tanárok. Plasztináció név­vel illette az anatómus az új eljárást, amely szilikon-kaucsuk alkalmazásá­val tartósítja a valódi belső szerveket. Az így preparált szívet kézbe lehet venni, közelről meg lehet vizsgálni, ezáltal az ilyen szervek az oktatásban jobban felhasználhatók, mint a spiri­tuszban úszkáló megfakult, kezdetle­ges preparátumok. ▼ 16

Next

/
Thumbnails
Contents