A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-15 / 7. szám
— De hát ember! Ez a maga dolga ... Csak nem képzeli, hogy mi megyünk ki a mezőkre ejtőernyőket kapkodni! Nem, gondolta az ejtőernyős és elmosolyodott. Szeretné látni a vén Farkast, amint lobogó tábortűz mellett várja a motorok zaját és végigrohan a mezőn, cipeli a súlyos fémszivarokat, kicsomagolja a tartalmukat, majd az ejtőernyőkkel együtt elássa őket. — Az emberek, a tárolás meg az effélék... ez a maga dolga ... Szabad kezet adok önnek. Elég, ha jelenti nekem. — Egyenesen önnek? — Közvetlenül nekem. A kölcsönös kapcsolatok konspirációjában pedig most rögtön megállapodunk. — És nem fog nekem itt ugrálni ez a ... — Farkas?... Nem ... Ettől a perctől közvetítők nélkül fogunk dolgozni. Egyetért velem? Egyetértett mindennel. Jelentést is ír, de olyat, hogy Przemyszlben lélekszakadva kezdik csomagolni a szivarokat. Csak az embereket kell fölhajtani, hogy legyen, aki mindezt átvegye... — És a pénz ... — gondolkodott hangosan. — Húszezer — felelt az Oroszlán, és benyúlt a belső zsebébe. Egy legyezönyi ezerkoronás bankjegyet dobott az asztalra. — Egyelőre ennyit. Elég? Jorik dühös homlokráncolással álcázta meglepetését. — Hétfőn valahol találkozunk. Hozok magának még százezret. Ennyit pénzért szerezhet embert, fogadót, még házat is vehet, amíg az első fegyverek megérkeznek. — Hm — szól Jorik halálosan komolyan. — Gondolja ? — Tudom — biztosította az oroszlán. — És tanulja meg ön is. Nem tudom, mi lesz itt ötven vagy száz év múlva. És ez engem nem is érdekel. De amíg maga és én ezen a világon leszünk, az egyetlen hatalom, amely mindenre képes ... az a pénz. Ezen az éjszakán hosszú idők óta ismét megismerte, mit jelent az — egyik cigarettát a másik után szívni és a semmibe meredni. Mert ezt aztán Laszka sem tudhatta. Úgy látszik, hogy már érződik az a bűz, amelyről a szovjet százados beszélt. És a Nagy Földön ezt előre látniuk kellett. És aki távol áll az utaktól, az soha meg nem érti őket. Ha szóba elegyednek vele, csak szolgálnia szabad őket. Úgy, ahogy azt most a Vércse az asztalra vágta. Ha az Oroszlán csak a felét árulta el annak, amit gondol, még úgy is sok ez. Vegyük elő a jobbik eszünket, Štefan! A kezdet kezdetétől két pólus van itt. Az egyik szervezgetni akar és kushadni, a másik pedig harcolni. Amazokkal kényelmesebb volna. De ha egyszer kenyértörésre kerül a sor — márpedig ezt a percet gyorsan megérjük —■, kimászik az odújából a Farkas, Manica úr felölti ünneplő ruháját, és újjal mutogatnak majd arra, aki csaknem veszélybe sodorta becses életüket. Csak a jóisten tudja, milyen lesz az új világ. A' nevelőtisztek azt mondták, más, igazságos világ lesz az. Urak nélkül. Az Oroszlán pedig úr, a Farkas is úr. Manica nem nagyon, de a bejáraton függő zománcos névtáblától egészen a rongytakarókkal leterített vastag szőnyegekig látni, hogy közéjük akarja magát számítani, és felféle kúszik hozzájuk. Jó volna beszélgetni a Katonával... Csakhogy ... Az értekezés azt jelentené, hogy az ember fia elveszti a függetlenségét. Amúgy is gyakrabban fogadott szót neki, mint ahogy azt a regula előírja. A Katona is azt mondaná, hogy e világon az egyetlen hatalom a pénz? Kötelességtudatból még eljárt az illemhelyre, hogy nem hívják-e a sógorék, de örült, hogy nem talált jelzést. Az, amibe a két nap alatt belekeveredett, álomhoz, őrülethez hasonlított. Hétfőn megérkezett egy bútorszállító autó, hat szomorú, borostás ábrázatú férfival. Ezek nem viseltek sárga csillagokat, de két vénember géppisztolya alatt dolgoztak, akik németül és szlovákul rikoltoztak rájuk. A légiriadó alatt jöttek és rakodtak, amikor Jorik otthon tartózkodott; megtanulta már, hogy az előjelzés idején hazaszaladjon, és kivárja a légiriadót a fekhelyén, egészen a lefújásig. A hat férfira azonban nem volt érvényes a légiriadó. Cipelték a bőröndöket, a ládákat, a kosarakat és a dobozokat. Hallgattak, és a szemükben néma szemrehányás látszott. Más semmi. Az egyiket rajtakapta, hogy a konyhában a falikút alatt a vödröt kotorja, ahová Prutzerné a szemetet dobálta. Zsebébe dugdosta a kenyérmaradékokat és a tojáshéjakat, amelyekben megmaradt a fehérje, mert Prutzerné asszony csak a sárgáját szerette. (Folytatjuk) HODOSSY GYULA két verse GINZERY ÁRPÁD Újra fogalmazom... (anyám halálára) Nemlétedben is csont-szikrát hány örök becézgetésed miért kuporgatod titkaid kipántolom pólyám tán rejtettél oda végső üzenetet végül is indulásom hasonmása lesz az óra mely utam átváltja időből kifordulóra addig lábam e gránit-lépcsőt tipegi-csiszolja s újra fogalmazom életed dadogón szivárgó kis imáját anyám Homokóra A földből alma lesz. A földből alma. A földből. A föld. A földben. A földben alma. A földben alma nincs. RAVASZ JÓZSEF Csak azért is Trillázik hozzá nem illőn, kappanhangú borzas varjú. Bolond ez a világ, hát trillázom én is. Nézd Mit adhatok ? A madarak leköltöztek délre. Énekszóval. Csönd-otthonomban újra fészket raknak. Nyár üdvözöl. Csőrükben csepp tengert hoztak. Ihatsz belőle. Hullámainak ütését arcodon érzed.. . FOTÓ: V. BILSKÝ 15
