A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-02-15 / 7. szám

Kevés bűvésszel találkoztam, beszéltem életemben, de amióta elolvastam Thomas Mann híres könyvét a Mário és a varázslót, a mágiával, a bűvészettel foglalkozó embereket valahogy mindig röntgen tekintetűeknek, sötét araiaknak, agyafúrtaknak, fondorlatosaknak képzeltem el.

Amikor a minap egy szelíd tekintetű, halk szavú fiatalember jelent meg szerkesztőségi szobám ajtajában, kétszer is megkérdeztem, hogy Ringer Román-e, a bűvész, akivel telefonon beszéltem. Román bólintott, s mielőtt bármit is szólt volna, elővette cigarettáját, két-három szálat eltüntetett, majd a füléből meg a szájából varázsolta őket vissza. Álmélkodva néztük...

— Ez a trükk az egyszerűbbek közű! való,

de ne hidd, hogy olyan könnyű utánam csinálni... — szólat meg Román.

— Téged akkor szeretnek az emberek a legjobban, amikor éppen becsapod őket. Ezt kevés ember mondhatja el magáról. De félre a tréfával... Mikor kezdtél bűvészkedni?

— A Bratislavai Magyar Tannyelvű Kilencéves Alapiskolába jártam. Az egyik osztálytársam bűvészkedett, s az ö hatására kezdtem én is a bűvészettel foglalkozni. Először tükör előtt gyakoroltam, később szüleim „ellenőrizték" a mutatványomat, csak azután mertem közönség elé állni. Később egy profi bűvész, Kreibich foglalkozott velem. A Bratislavai Kultúra- és Pihenőparkban évekkel ezelőtt egy bűvészklub nyűt. Több mint negyvenen kezdtük a

A DARUKEZELŐ HÉTKÖZNAPJAI

A címet nem szó szerint kell értelmezni, hiszen fővárosunk kikötőjében nincsenek ünnep- és hétköznapok. A kiemelt nagyüzem éjjel-nappal, három váltásban termel.

A Munka Érdemrenddel kitüntetett Csehszlovák Dunahajózási Vállalat kikötőjében járva pezsgő élet tárul a látogató szeme elé: bólintgató darusor, lehorgonyzó« avagy kipányvázott uszályok sokasága ......üresen,

vagy félig rakottan ..valamint a beállított és tolatóvagonok, ciszternák, konténerek, ládák tarka képe.

Ebben az örökké lüktető környezetben kerestem föl Kinczer Sándor darust, aki éppen fekete arannyal, ostravai szénnel töltötte meg az egyik román hajó éhes gyomrát. A komáromi (Komárno) kikötőből jött ide kisegíteni, mert itt szűkében vannak az emelődaruval olyan ügyesen bánó szakembereknek, mint ö. Már több mint tizenöt éve „ül a magasban", így hát alaposan ismeri a szakmát. (A rossznyelvek szerint aki egy-két év alatt nem tanul meg daruzni, abból élete végéig nem lesz jó darukezelő, csak öreg darus.)

— Mostanában szénnel dolgozom, műszakonként GANZ-típusú darummal, úgy 18—20 vasúti kocsi tartalmát rakom át a sleppbe, ami a vagonok nagyságától függően 400—600 tonna — kezdi a beszélgetést a mester. Többnyire szén, vasérc, sokféle darabáru, élelem, déligyümölcs megy át a

12