A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-15 / 7. szám
A Csemadok életéből TAVASZ LESZ ÚJRA... Tavaly májusban mindössze két nap választotta el a Jókai-napokat a Dunamenti Tavasztól. A Dunaszerdahelyen (Dun. Streda) kilencedik alkalommal megrendezett gyermekfesztivál kivitelezésében ez is érezhető volt. Természetes is ez, hiszen ugyanaz a stáb készítette elő mindkét fesztivált. A dunaszerdahelyi előkészítő bizottságot a fesztivál előtt ráadásul egy kerületi szintű feladat elvégzésével is megbízták, így — ahogy ez az értékelő ülésen is elhangzott — a tapasztalatokra és a rutinra épített mindenki. Az idei fesztiválok időpontjának meghatározásakor ezt figyelembe véve több időt hagytunk a rendezvények között, hogy a 10. jubileumi Dunamenti Tavaszt magasabb színvonalon készíthessük elő (a 10. Dunamenti Tavasz június 11—15. között lesz). A gyermekek seregszemléjéért, a szép szó ünnepéért mindent meg kell tennünk. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azokat a hiányosságokat, amelyekért bennünket, szervezőket oly gyakori bírálat ért. A pénzt egyre jobban be kell tudni osztanunk. Ezért lehettek az együttesek — amelyeknek talán a fesztiválon való szereplés és részvétel az egyetlen jutalom egész évi munkájukért — csak egy, vagy egy fél napot Dunaszerdahelyen. Fájó szívvel olvastuk a pionírtáborban a falra ragasztott csomagolópapírokon a gyermekek üzeneteit, milyen kár, hogy már el kell hu lek fhilakovoj Kazinczy Színpad menniük. Átéltük a hiányérzetüket, hiszen ez nem volt így az elmúlt években. Azonban választanunk kellett: vagy kevés együttes több napig, vagy több együttes kevesebb ideig. A mozgalom érdekében az utóbbit választottuk. Ezenkívül a rendelkezésre álló négy napba kellett besűríteni a vers- és prózamondók versenyét, a színjátszó együttesek, bábjátszók két kategóriáját, a díjkiosztást, a szakmai értékeléseket és az egyéb műsorokat. A túlzsúfoltságért is ért bennünket kritika. Valóban óriási megerőltetést jelentett ez a zsűrinek, hogy egy nap alatt végig kellett néznie az adott műfaj mindkét kategóriájának versenyét, meg kellett hoznia a döntést, át kellett adnia a díjakat, s utána tömören, de mégis velősen és felelősségteljesen kiértékelnie a produkciókat a rendezők, vendégek, szemináriumi hallgatók előtt. Aki már ilyen értékelésen jelen volt, bizonyára tudja, hogy az izgalom, a fáradtság, vagy egy-egy rendező éppenséggel nem elfogadható megnyilvánulása milyen hangulatot tud teremteni. Volt ilyen is. Értékelni azonban kell! Nem lehet elhalasztani az értékelést másnapra, mert jönnek az újabb együttesek és az újabb előadások. Bár a Dunamenti Tavaszt immár 10. alkalommal hívják életre az előkészítő bizottság évről évre újabb és újabb megoldásokkal kísérletezik. Az az igazság, hogy a kivitelezésben részben a Jókai-napokat utánozzuk. Ez utóbbinak megvannak már a sajátosságai, megvan a hagyománya. Élő példa en-e a díjkiosztás. Míg Komáromban (Komárno) ennek az ünnepi aktusnak megvan a törzsközönsége, s ez a közönség minden évben rendszeresen megkoszorúzza Jókai szobrát, addig ehhez hasonló még Dunaszerdahelyen nem alakult ki. Sokáig itt is a fesztivál utolsó napján osztottuk ki a díjakat, de addigra már az együtteseknek el kellett menniük, velük mentek a csoportvezetők is, s így egy olyan közönség előtt hirdettük ki az eredményeket, amely nem látta az előadásokat, hiszen a verseny-műsorokat szervezett közönség nézi. Ezen próbáltunk az elmúlt évben változtatni. Sajnos, az aznap esti díjkiosztás a táborban nem úgy alakult, ahogy ezt mi elképzeltük. Egyetlen pozitívuma az volt, hogy jelen volt valamennyi versenyző együttes, s a gyerekek azonnal örülhettek az eredménynek, s már díjjal, oklevéllel a tarsolyukban utazhattak haza. Nem akartunk erőltetett díszünnepséget, hanem az egyszerűségre, a közvetlenségre törekedtünk. Szerintünk ez közelebb áll a kicsikhez, mint a fel- és lebotorkálás a színpadról. Meggyőződésünk, hogy az alapötlet jó. Nagykapos (V. Kapušany): „Kikelet" csak a kivitelezés nem sikerült teljes mértékben. Ehhez hozzájárult az is, hogy az elmúlt években fellendült a tábori élet. de a tábori műsor megcsappant. Pedig ez volt az, ami versenyelőadásokon kívül odavonzotta a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt. Mi tehát a feladatunk? Elsősorban az, hogy a fent említett hiányosságokat eltávolítsuk. Ehhez azonba az együttesek fenntartó szerveinek kell hozzájárulniuk. Költségvetésünk az idén sem emelkedett. Ha a gyermekeknek örömet akarunk szerezni azzal, hogy TARTALMAS MUNKA, SZÉP EREDMÉNYEK Ne csodálkozzanak kedves olvasóim, ha az első mondatban azt írom, hogy Vámos Ica, a bussai (Bušince) művelődési ház vezetője volt a beszélgetőpartnerem, és utána rögtön azt is hozzáteszem, hogy Bússá n nincs is művelődési ház. A két tény nem mond ellent egymásnak, csupán azt bizonyítja, hogy nem a művelődési ház lététől függ a falu kulturális élete, hanem az ott élő emberektől. Azoktól, akik úgy gondolkodnak, hogy először önmaguktól követelik meg a hagyományok és a népi kultúra ápolását, és csak azután várják mások segítségét. Vámos Icáéknál az előszobában a „bakusz" fátyolja fogad, ebből is tudom, jó helyen járok, itt lakik a folklórcsoport vezetője, a CSEMADOK helyi szervezetének kultúrfelelőse. — Nincs kultúrházunk, de van agitációs központunk, 60—70 ember fér el ott, be kell osztani, hogy mindenkinek jusson hely. Remélhetőleg tavaszra el- ^ készül az új művelődési ház — mondja a nagy újságot a kedves fiatalasszony. — Hogy szeretnék majd kihasználni ? — Nálunk is hagyománya van a színjátszásnak) Az ötvenes években erről 6 volt híres a falu. A színjátszás fokozatosan elmaradt. 1970-ben kezdtünk foglalkozni a népdal-, a népszokások gyűjtésével. Sikerült megalakítanunk egy énekkart, ez a mai napig tevékenykedik. Nem maradtunk az éneklésnél, az öszszegyűjtött népszokásokat színpadra vittük, másutt is bemutattuk. Ez volt a kezdet. Úgy 6—7 évvel ezelőtt összfalusi folklómapot rendeztünk, nagy sikere volt, azóta többször is csináltunk hasonló mulatságot, mindig más-más témát választva. Volt már Bearatás, Ágyvitel, Lakodalmas és most Farsangolás, ezért lóg a fátyol az előszobában. — Mit jelent mindez az embereknek? — Örömet. Elsősorban azok az emberek foglalkoznak az ilyen dolgokkal, akik szeretik ezt csinálni. Hiszen a köszönöm szépenen és a tapson kívül semmi jutalmat nem kapnak. Csak enynyit, és a tudatot, hogy tettek valami szépet, jót, értelmeset, ami a szemnek és a fülnek gyönyörködtető, a léleknek nemes, az ifjúságot jóra tanítja. — Összfalusi folklómapot említett. Valóban minden családból részese valaki? — Nem, azért nem szó szerint értetBombor Magdi tem. Tény, hogy alig akadt olyan, aki kimaradt. Van az a 30—35 ember, akikre mindig számíthatok. De ha segítség kell — nagyon sok ember kellett a szervezéshez, a sátrak megépítéséhez — mindig akad. Volt, aki csak kinézett az utcára, hogy ugyan mi folyik itt, mások a terepet rendezték, takarítottak, megint mások énekeltek. — Ha már az egészről beszélünk, szóljunk a korosztályokról is. Szintén mindenki részese a folklórnapnak? — Igen, részese. Nagyon örülünk annak, hogy a fiatalok is érdeklődnek a csoport munkája iránt. Igyekszünk is, hogy minél többen legyenek közöttünk. Bombor herencné Mert öregszünk. Nemcsak a Szocialista Ifjúsági Szövetség tagjai jönnek közénk, hanem az iskoláskorú gyerekek is. 1981-ben Lángocska nevű gyermekfolklórcsoportot alakítottunk. Gyermekjátékokat, kiolvasókat tanultunk be. Készülünk a Kerületi Népművészeti Fesztiválra. A felnőttekkel várjuk, mit hoz az új Tavaszi szél... Eddig még minden alkalommal bekapcsolódtunk a versenybe. Most sem akarunk kimaradni. — A folklórcsoporton kívül még mivel büszkélkedhet a falu? — Van irodalmi színpad is, az elmúlt esztendőben A béke győzni fog című összeállítással léptek közönség elé. A
