A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-15 / 7. szám
A lévai (Levice) textilgyár alapkövét 1966. május 1-én rakták le, a komplex termelést pedig 1971. december 6-án kezdték meg a Ružomberok-i Textilkombinát leányvállalataként. A vállalat életében meghatározó, döntő változást 1984. január 2-a hozott, amikoris Augustin Tonkovič mérnök, a vállalat igazgatója átvette az alapító dekrétumot, miszerint a LEVITEX önálló vállalattá vált. Tonkovič mérnök, a vállalat igazgatója idejében tudatosította és a dolgozók tudtára is adta, hogy régen elmúltak már azok az idők, amikor a termelés mennyiségének a növelése volt a fő cél. nem pedig a minőség javítása. A világ piacaira nagyon nehéz betörni gyengébb minőségű termékekkel. Mindebből az következik, hogy okos Csáky Pál vegyészmérnök és Kovács Ferenc. az üzemi partszervezet elnöke ellenőrzi a nyomógépet szervezéssel, a munkafegyelem megszilárdításával, a tudományos-műszaki fejlesztés eredményeinek az alkalmazásával, s a dolgozók anyagi érdekeltségének az ésszerű bevezetésével lehet és kell a vállalat minden vezetőjének és dolgozójának arra törekednie, hogy a gyárból minden tekintetben megfelelő, kiváló minőségű termék kerüljön ki — lehetőleg selejtmentesen. Nos, hát milyen is ez a gyáróriás? A magamfajta laikus, a textilgyártásban járatlan ember számára bizony óriásinak tűnik a két egymás mellé épült, hatszáz méternyi hosszúságú, hatalmas csarnok, telve dübörgő, zakatoló gépekkel. A munkafolyamat? Egyszerűnek tűnik, mégis mennyire összetett és bonyolult. A nyersanyag a fonó- és szövőgépeken át jut el mosásra, szárításra, nyomásra, majdan a kész termék tekercselésre, csomagolásra és szállításra. A több száz, egész erdőnyit kitevő, Közép-Európa legkorszerűbb fonó- és szövőgépeinek látványa lenyűgöző. És a zaj? Fülsiketítő. Azért is kötelező a fülvédő használata. Az ember és a gép, a gép és az ember
