A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-05 / 1. szám
\ — Maga Farkas néven fog engem ismemi. A bal karján lépegető sápadt és szerény fiatalember csak nehezen állta meg, hogy fel ne kacagjon. — Mikor vették a jelzésemet? — kérdezte csaknem tiszteletteljesen. . — Sokat kérdez — morogta az öregember, jóllehet Jorik ebben nem találta magát vétkesnek. A jelentést az összekötő juttatja el hozzám, akit viszont a megfigyelő tájékoztat. Az anyád... szitkozódott Jorik lelke mélyén. Ez alatt a pár nap alatt alig találkoztam a Vércséből olyannal, aki ne úgy viselkedett volna, mintha ő lenne Csák Máté. No de ha csak imponálni akarna nekem ... — Világos, Farkas úr! — válaszolta határozottan. A Farkas valamit motyogott a bajsza alatt. Mendegéltek még egy darabig, aztán az öregúr felmordult: — Jelentsen! — Hétfőn Pőstyénbe utazom. Egész nap ott leszek. — Hm — mondta a Farkas, és jelentőségteljesen elhallgatott. Néhány lépés után újra megszólalt: — És a rokonsággal már összeköttetésbe lépett? — Nem — válaszolt Jorik a valóságnak megfelelően, mivel Kemény úr, a tisztes kereskedő leikéért égetett gyertyák helyét elfoglaló egykoronás csupán meghívást jelentett. A találkozó időpontja a második vagy a harmadik nap pontosan hat órakor lesz a Metropol mozi kijárata előtt. — Hát akkor mit csinált itt ennyi ideig? — szólalt meg a Farkas szigorúan, és egy oldalpillantással végigmérte a fiatalembert tetőtől talpig. — Volt nekem más dolgom is — vágta oda foghegyröl, közönyösen. Még neked is gyónjak! És egyáltalán, lakájt rendeltek maguknak ide ezek az urak? Valami tévedés lesz a játékban, hiszen ezek úgy bánnak vele, mint egy hivatalszolgával. — Jelentsen! — Micsoda? — válaszolt Jorik álmatagon. — Nagyon szívesen ... De csak olyan dolgokról, amelyekhez köze van. Amelyek a Vércsét érintik. — Arról, hogy mi érinti a Vércsét és mi nem, azt én döntöm el, fiatalember. — De csak ha meg is mondok valamit, és lesz miről döntenie — mondta Jorik, és legszívesebben a nyelvébe harapott volna. Mert ha most ezekkel hajba kap még mielőtt az együttműködés létrejön, itt rostokolhat, míg ideér a front. Ha nem sikerül akárcsak közvetett kapcsolatba lépnie a csoport rádiósával, saját rádióst kell kérnie. Ez eddig rendben is volna, mert a rokonság vagy a sógorék, ahogy Laszka és környezete nevezte őket, gyorsan biztosítják ezt is. Csakhogy egy fél év múlva, vagy isten tudja mikor, ha majd elvonul a vihar, a Vércse urak azzal vádolhatják majd, hogy nem sok hasznát látták. Vigyázz, testvér, figyelmeztette a nagyszájú Štefant egy hang a saját gyomrában, Laszka is meg a sógorék is azt mondták, hogy minden segítség jól jön, hogy szívesen kell fogadni minden becsületes törekvést, amely meggyorsíthatja azoknak a hadosztályoknak az előrenyomulását, amelyek most készülődnek ugrásra a Dunán, a Garamon és a Felsö- Vág vidékén. Vigyázat, hátrább az agarakkal. — Nem ismerem önt, de külseje után ítélve ön tapasztalt harcos, így megérti. Farkas úr, hogy egyéb parancsokat is teljesítenem kellett. .. — Hm ... Mert hiszen ... És szótlanul tettek még együtt pár tucat lépést. Hogy a Vércse mifajta emberekből állt, azt Jorik alhadnagynak nem mondták meg Przemyszlben, Bratislavában sem tudta megállapítani mind a mai napig, hacsak nem Ondris, Babula, az Oroszlán és a Farkas alapján ítéli meg. akik egymagukban mégsem alkothatnak egy olyan szervezetet, amelynek egy tisztet dobnak le az égből, még ha újdonsült tisztről van is szó. Néhány bratislavai és más városban élő úr megcsömörlött Tiso atyától alighanem rögtön Sztálingrád után. Hogy menynyit segítettek az ellenállásnak, majd később a Felkelésnek, azt Jorik csupán sejtette Laszka eligazításából. De itt voltak, éltek, kivették a részüket a jó ügyből a Felkelés előtt, és kivált a Felkelés idején. Október közepén, amikor már világossá vált, hogy az a szerencsétlen lépés, amely védtelenül hagyta a Prievidza irányából védekező front szárnyát, majd a Túróéból történt visszavonulás lényegében megpecsételte a nyílt harc sorsát, a besztercebányai katonai hírszerzés aktivizálta Vércsét és szépen hazaküldte azokra a területekre, amelyeket' nemsokára fel kell adni az előnyomuló németeknek, s ahonnan viszonylag könnyen kerülnek vissza a felszabadított területekről. (Folytatjuk) RÁCZ C )LIVÉR DÓZSÉK lübZbl ÉS GALAMBOK A/konyi ködben álmodó rétek; nyugvóra tértek a százszorszépek. Kihalt kastély volt: zord falán tátongó ablakok, Már csak a szívem halk dobogása a címerpajzs két oldalán üzen a messzi, otthoni tájba. harsonás angyalok. Alszik a kosbor, ménta, csarab: Szél orgonáit a vén falon; ne habozz, válassz: menj vagy maradj. megkondult egy harang, s kikönyökölt az ablakon egy úrhatnám galamb. Birtokba vette hegyesen az ódon palotát. és átzengtek a termeken a nyári harsonák. VARGA ERZSÉBET JELENTÉSBŐVÜLÉS „Megérkeztek az NSZK-ba az első rakétaelemek." (Újsághír 1983. november 24-én). Sokáig azt hittem, telepíteni felforrott a mérge; (így, igekötők nélkül. hanem e kérdésre nem át-, nem meg-, nem le-, sose válaszolt.) egyszerűen telepíteni) Rossz ember volt, mondják. csak szőlőt lehet: jóllehet szerinte így tanultam ezt a nagyapámtól, telepíteni csak ki szerette a bort és szőlőt lehet, „finom gyűlölte a fegyvert, rizünget meg müllert, holott rakétákról tudod, müller thurgau-t..." (ily „modern'' halálról) Hogy mit jelent a szó: nem is álmodott. „jelentésbővülés ", Ha most feltámadna. tán nem is sejtette az „MX"-et újfajta (nem tanult ő nyelvtant) — minőségi bornak de ha tudta volna, gondolná, azt hiszem. milyen értelemmel „A pörsing meg, fiam ? bővül majd igéje, Bizonnyal betegség..." kitörölte volna — mondaná — „ .. .nekem is emlékezetéből volt egyszer, a fronton. talán a szőlőt is. még az Isonzónál." a „finom rizlinget Mert a betegséget meg a müller thurgau-t". mindig is a fronthoz pedig hát szerette kötötte és félte. — mint már említettem —, akár a bűntelen szerette a jó bort.. . vénasszonyok félik Káromolta sokszor. a beléjük táplált mégis kegyes sors volt kéntől bűzös poklot. — úgy vélem — a sorsa: Nagyapám, azt mondják, öregen és ágyban. rossz ember volt — senkit párnák között halt meg. nem tisztelt; nem ismert anélkül, hogy tudta se embert, se istent —, vagy sejtette volna, pedig hát utálta hogy ékes Földünkre azt a „rihe-rongynak" csakhamar önmagát mondott háborút. embernek tudó lény (Kérdeztem is tőle: telepít majd — ó, nem. „Hogyhogy rihe-rongy?" nem jófajta szőlőt! — Merthogy e jelzővel áramvonalas, kék, általában embert „korszerű" illetett, ha éppen halált... 15
