A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-08 / 6. szám
Bratislavától mintegy ezerkétszáz kilométerre fekvő Thesszaloniki peremére kétnapos út után késő este érkeztünk. Nehéz volt eldönteni: a tizennégy órát üzemeltetett, nyögő kocsit viselte-e meg jobban az út, avagy az egész nap 40 fokos hőségben verejtékező utasait. Aléltságunkból a gyalogosok tömege ragadott ki — különben majdnem a piros jelzéskor hajtottunk át a kereszteződésen. A görögök gyengén, vagy egyáltalán nem beszélnek idegen nyelveket, ezért gyorsan szertefoszlott ama tervünk, hogy egy kettőre megtaláljuk a kempinget. Az „Ajia Triász" („Szentháromság") nevű kemping után kérdezősködtünk. Az udvarias bennszülöttek nagy hévvel mutatták az odavezető utat. Csak később derült ki, hogy a hasonnevű városkába érkeztünk, nem pedig a kempingbe. Már a hamut is mamunak mondtuk, de továbbhajtottunk. Éjféltájt vánszorogtunk a „minden hely foglalt" felirattal ellátott „Ajia Triász" kempinghez. Túlságosan fáradtak voltunk ahhoz, hogy folytassuk a szálláskeresést- Leültünk a fűre és vártunk. Közben jónéhány angol, német, holland, svéd és más nyugati turistát utasított vissza a bájos, de könyörtelen recepciós kislány. Egyszerre gyermeteg, Karinthy-ízü ötletem támadt és így szóltam hozzá: — De hiszen mi Csehszlovákiából érkeztünk ... Mintha valóban csoda történt volna: pillanatok alatt ott termett egy csehül folyékonyan beszélő görög, aki azonnal lehet igazán megismerni a görög konyhát. A taverna tulajdonképpen kisvendéglő, szerény berendezéssel, de annál ízletesebb ínyencfalatokkal. Kipróbáltuk a sztifadot (fűszerekkel ízesített párolt marhahús), paidakiát (ropogósra, sült báránykaraj), szuvlakit (nyársonsült borjú- sertés- vagy marhahús), dolmadeszt (szölőlevélbe tekert rizses darált marha- vagy sertéshús.) metrio (közepesen erős és édes) és vraszto (világos és gyenge). ízlésünknek leginkább a metrio felelt meg. Feltűnően sok a japán, a tajvani és a honkongi áru, elsősorban az elektronikai iparcikk. A görög üzletembert az abszolút becsületesség jellemzi, sohase károsítja meg a vevőt. Aránylag gyorsan küzdöttük le a vásárlási ceremónia egyetlen fírcawíiiHMWi egy pompás, parthoz közeli helyet mutatott nekünk a sátortengerben. Nem tudtuk mire vélni a váratlan fordulatot. Később megtudtuk, hogy Janisz, aki segítségünkre sietett, Csehországban született. Az 1947—48-ban Görögországban dúló polgárháború idején Csehszlovákia többezer görög menekültnek nyújtott hajlékot. így kerültek az ő szülei is hozzánk, s ő, aki itt született, erkölcsi kötelességének érzi, hogy segítse a csehszlovákjaikat. Az országban máshol is találkoztunk hasonló magatartással. Az is előfordult, amikor megtudták, hogy Csehszlovákiából vagyunk, kedvezményes áron számolták a szállást, sőt az üzletekben is kinyilvánították segítőkészségüket. A várossal az utazási fáradalmak kipihenése után kezdtünk ismerkedni. Bármelyik irányból közelítettük meg ezt a több mint félmilliós, rohamosan fejlődő kulturális és ipari központot, elöbbutóbb mindig a széles, éjjel-nappal lüktető Leoforosz Vaszileosz Konsztandinu tengerparti sétánynál lyukadtunk ki. Itt ötlik a közép-európaiak szemébe leginkább a görögök egyik alapvonása: soha senki sehova nem siet, tántoríthatatlan nyugalom árad a sétány temérdek kávéházából (kafenion), étterméből. A kafenion, mely az antik agorát helyettesíti manapság, csak a férfiak kiváltsága. Itt beszélik meg a legújabb nemzetközi és hazai eseményeket. Néhány utcával odébb, az ún. tavernákban A parti vedéglök egyikében kóstoltuk meg a tengeri különlegességeket: garidezt (főtt rák), asztakoszt (roston sütött languszta), oktapodit (főtt polip). Némi berzenkedés után márkás asztali borok kíséretében a szokatlan falatok izét is megtaláltuk. Más alkalommal a kedélyes hangulatú tavernákban az ún. retszinát (fenyőgyantával ízesített kesernyés bort) vagy az ismert metaxa konyakot kortyolgattuk. Göröghonban háromféleképpen készítik a kávét: vari gliko (erős és édes), zavaró körülményét, ti. a görög „ne" igent jelent, míg a nemet „ochinak" mondják. Tőlünk eltérően, mindkét szót furcsa fejcsavarással és rándításokkal tarkítják. Állami üzletekben alkudozás nincs, magánszektorban sem számottevő az engedmény. A bevásárlónegyedben sétálgatva, az orosz azbuka segítségével sok mindent meg tudtunk fejteni a görög feliratokból, szavakból: muszio — múzeum, fruta — gyümölcs, katharisztia — tisztító, tilefonon — telefon ... 20
