A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-08 / 6. szám
JÜ8MKSMII H•U M X (Folytatás a 2. oldalról) természeti akadályt a Kárpátok mindkét oldalán. Az erőviszonyok is a fasiszta védelemnek kedveztek. 1945 januárjának első felében a 4. ukrán front 20 hadosztályában 291 000 katonát, 3 100 ágyút és aknavetőt, 215 páncélost és önjáró löveget, továbbá 530 repülőgépet vonultatott fel, ezzel szemben az ellenfél 214 000 katonával, 2 000 ágyúval és aknavetővel, 100 páncélossal és önjáró löveggel és a 6. és 4. német légi hadsereg 200 repülőgépével rendelkezett. E számok összevetéséből is kitűnik, hogy a későbbi győzelmek oka a 4. ukrán front esetében sem a többszörös túlerő volt, hanem a vöröskatonák kitűnő harci erkölcsében és parancsnokaik hadművészeti ismereteinek remek alkalmazásában rejlett. A 4. ukrán front első, az ellenfél figyelmének elterelését célzó csapását Kassától délnyugatra eső térségből a 18. hadsereg indította meg 1945. január 12-én. Az ígéretesen kezdődő támadás azonban fokozatosan lelassult, majd öt napig tartó kemény harcok után az ellenséges erőknek sikerült rövid időre megmerevíteniük az arcvonalat. 1945.junuár 15-én hatalmas tüzérségi előkészítés után a 4. ukrán front jobbszárnyán támadásba lendültek a 38. hadsereg csapatai is. Előrenyomulásukat segítette az 1. csehszlovák hadtest öt tüzérezrede is. (A csehszlovák tüzérek jasloi helytállásának tiszteletére a háború után január 15-ét a csehszlovák tüzérség napjává nyilvánították.) Már az első nap folyamán a 101. és 67. hadtest hadosztályai által az arcvonal 10 kilométer széles áttörését a negyedik nap után 60 kilométerre sikerült kiszélesíteni és 80 kilométert előrenyomulni. A 38. hadsereg sikerei kedvezően befolyásolták az 1. gárdahadsereg harci tevékenységének feltételeit, mégpedig azzal, hogy veszélyeztették a német—magyar csoportosulás visszavonulási lehetőségeit. Ez abban mutatkozott meg, hogy január 18-án az ellenséges erők megkezdték a visszavonulást az Ondavától nyugati, valamint Vranov térségből északnyugati irányban Zborov, Bardejov és Giraltovce, illetve Hanušove és Prešov felé. Az ellenség visszavonulására gyors támadásba lendüléssel válaszoló 1. gárdahadsereg üldözőbe vette a német—magyar csapatokat, s előrenyomulása során január 19-én a kötelékébe tartozó 107. lövészhadtest felszabadította Prešovot, majd másnap a 3. csehszlovák dandár a 11. lövészhadtest 276. lövészhadosztályával együtt Bardejovnak hozta el a várva várt szabadságot. Az ellenség a január 18-án újra támadást indító 18. hadsereg előtt is védelmi állásainak gyors feladására kényszerült. Már másnap felszabadult Kassa, valamint nagyon sok kelet-szlovákiai község is. A 4. ukrán front fő támadása január 20-a után is a 38. hadseregre hárult, amelynek előrenyomulása meghatározó jelentőségű volt az 1. gárda- és a 18. hadsereg további tevékenysége számára. A két utóbbi hadsereg felszabadító küldetésének teljesítése azonban éppen a hegyvidékek és folyók adta védelmi lehetőségeket kihasználó ellenséges csapatok erős ellenállása miatt lassúbb volt. Ezért a 4. ukrán front parancsnoksága a 38. hadsereg dél-lengyelországi támadását az 1. gárdahadsereg Kárpátoktól északra való átcsoportosításával erősítette meg, hogy később innen indítson csapásokat a szlovákiai hegyekben védekező ellenségre. A nyugat-kárpátoki hadművelet további harcait Szlovákia területén a 18. hadsereg folytatta, melynek kötelékében harcolt január 22-től az 1. csehszlovák hadtest is. Gasztilovics altábornagy hadseregének továbbra is a körömszakadtáig védekező s a felszabadító csapatok előrenyomulását mindenáron akadályozni szándékozó ellenséges erőkkel kellett megküzdenie. A német—magyar csapatok komoly védelmi csomópontot építettek ki Branisko térségében, amelynek felszámolása nagy erőkifejtést követelt, s az első napokban a szovjet és csehszlovák katonáknak nem sikerült frontális támadással bevenniük. Az ellenség visszaszorítását végül is a 1. gárdalövészhadtest előretörésével sikerült kikényszeríteni, amely január 24-én Spišská Nová Ves-ig hatolt előre, s ezzel veszélyeztette az ellenfél visszavonulási útját. E lövészhadtest további egységei másnap a Szlovák Érchegység nehéz terepén váratlan támadást indítottak Spišská Nová Ves irányába és január 27-én felszabadították a várost. Ugyanazon a napon a 95. lövészhadtest 24. lövészhadosztálya felszabadította Levočát, ahova nemsokkal később bevonultak a 3. csehszlovák dandár egységei is. Ludvík Svoboda tábornok katonái ugyancsak január 27-én felszabadították Kežmarokot és január 28-án a 17. gárdalövészhadtest jóvoltából szabad lett Poprád is. Poprád felszabadulása után a 18. hadsereg két hadtestje (a 17. gárdalövész- és az 1. csehszlovák hadtest) előrenyomulása számára a Vág völgye keskenynek bizonyult, így Gasztilovics tábornok döntése alapján a Liptovský Mikuláš felé irányuló támadást az 1. csehszlovák hadtest folytatta. Az eleinte még üldözésnek is beillő gyors támadás azonban a Liptovský Mikuláš előtt gondosan kiépített ellenséges védelem ellenállása miatt elakadt. 1945. februárjában az áttörési kísérletek nem jártak sikerrel. A 4. ukrán front további támadására, s ezen belül Észak-Szlovákia további felszabadítására megintcsak viszzahatott a szovjet-német front helyzete a Kárpátoktól északra, ahol a február elején véget ért, hatalmas erőket megmozgató Visztula-Oderai hadművelet után az arcvonal ideiglenesen megmerevedett. A kialakult helyzetet a további szovjet előrenyomulástól tartó, s az ostravai iparvidéket foggal-körömmel védeni akaró náci parancsnokság a 4. ukrán front előtti védelem megerősítésére és különféle átcsoportosításokra használta fel. A 38. hadseregnek ugyan február 12-én Bialsko-Biala elfoglalásával sikerült nagy fegyvertényt végrehajtania, a 4. ukrán front további két hadserege viszont már nem tudott jelentősebb előrenyomulást elérni. Február második felében a 4. ukrán front védelembe ment át, s ezzel véget ért a nyugat-kárpátoki hadművelet. A majdnem negyven napig tartó hadművelet során a 4. ukrán front seregei 170— 230 kilométert nyomultak nyugatra és körülbelül 2 000 községet szabadítottak fel Szlovákia és Dél-Lengyelország területén. Ezekkel az eredményekkel a 4. ukrán front megteremtette a feltételeket a későbbi, ostravai hadművelet megindításához. CSÉFALVAY FERENC él óta havazni készül. Lassan az idő is éjfélre fordul, de az éjszakát oly különösen bevilágító felhőkből nem akar leereszkedni egyetlen pehely sem. Pedig milyen szép lenne, hiszen teljes a szélcsend ... Valamelyik közeli utcában egész délelőtt sikongott egy életlen körfümég annál is olcsóbban. Fölfoghatatlan, miért kell nekem vasrámás bolti vacakkal nyúznom a tűzrevalót, miért nem maradtak rám az öregapám fűrészei. Hová lettek? Nem tudom. A villanyfűrésztől félek, nem szeretem s hiába lóg már négy fűrészlapom a szögön, nincs aki megköszörülje. A szolgáltatások pedig egyéb téren sem kényeztetik a rászorulót, nem hogy fűrész-köszörüldét nyissanak. Látom, előbb, vagy utóbb meg kell majd tanulnom fűrészt köszörülni, mert nem lehet csak úgy, nyakló nélkül venni az újakat az életlenek rész. Rossz volt hallani, ahogy kínlódott a fában s amikor be-befulladt, bennem ösztönösen is összerándult néhány izom. A levegő reszketett, a macska idegesen, fel-alá járkált a fal tövében, és a kutyák csaholás nélkül tépték a láncukat. Egy közeli udvarból hangos szóváltás hallatszott. Aztán egyszercsak, — nem is tudni, hogy pontosan mikor — a villanyfűrész idegölő visongása abbamaradt. Letettem én is a kézifűrészt és bementem a házba melegedni. Rossz volt a kedvem, mert ezen a délelőttön kellett beismernem önmagam előtt, hogy nem szeretek fát vágni — legfeljebb csak szerettem, valaha, régen, amikor áldott türelmű öregapámmal közrefogtuk a bakot, aztán húzni kezdtük a pompásra köszörült fűrészek valamelyikét. Micsoda szerszámok voltak azok! Ácsmester volt az öregapám, aki mások fűrészét is gyakran köszörülte, hajtogatta a fogakat egy-egy köszönömért, vagy helyett. Biztosan meg is tanulható és én szívem szerint inkább szeretném bírni az efféle tudást, mint mondjuk egy számítógép kezelésének spanyol fortélyait, amit egyébként sokra becsülök, de tudom, hogy nem nekem találták ki. Idebent a szobában egész nap lobogott a kandalló tüze, duruzsolt, pattogott barátságosan, de minek szépítsem: melegebb a varázsa, mint a parazsa. Álltam délután az ablaknál, néztem a még Szilveszter napján behavazott kertet, és nem örültem, mert biztos lehettem abban, hogy most irgalom nélkül kifagytak az őszszel oly nagy gonddal és szeretettel telepített, drága facsemeték. Aztán lassan visszatért belém a nyugalom, mert már odakint is a csend és a 4
