A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-02-01 / 5. szám

Innen-onnan ÉN MÉG FESTENI SZERETNÉK... En még festeni szeretnék . .. Először a Komáromban (Komárno) tartott kiállításon láttam Bartusz Júlia képeit. A naiv festőkre általában jellemző különös színvarázs és a színkombináció fel­tűnő szépsége a látogatók legtöbbjét elkápráztatta. De nemcsak a látogatókat, hiszen mint később Bar­tusz Juli néni elmondta, több festőművész is érdeklő­déssel faggatta öt: hogyan sikerül ilyen színeket kikevernie, hogyan sikerül a színeket ilyen élénken, mégis harmonikusan párosítania?... Az ilyen és eh­hez hasonló kérdésekre nincs vagy csak alig van válasz, hiszen Juli néni — s ez is a naiv festők jellegzetessége — nem előre kitervelt szándékkal keveri a színeket, válogatja meg egy-egy kép színeit, hanem ahogy az a vászon előtt ülve kikívánkozik belőle. Persze, a témaválasztással már merőben más a helyzet. Azt festi meg, amit régebben látott, mélyen átélt. Azok az élmények kerülnek a vászonra, amelyek élete nyolcvan éve alatt mély nyomokat hagytak benne. így aztán egy-egy képnek története van, ame­lyeket a látogatóknak Juli néni hosszasan el is mesél. Akár egy-egy „monda", novella, sőt regény is kere­kedhetne a történetekből, annyira kedvesek, megka­­póak, életízűek. Juli néni az elbeszéléshez a képi megfogalmazást választotta. Talán nem véletlenül, hiszen fia, Bartusz György szobrász, s a tágabb családban mások is foglalkoznak gondolatok képi, illetve anyagba öntött megfogalmazásával. Bartusz Júlia hetvenéves korában, tíz évvel ezelőtt vett először kezébe ecsetet. Első képei háziállatokat ábrázoltak. Majd tájképek következtek. Aztán sorra vászonra került a hányatott múlt, amelyet a szüleit egyéves korában elvesztett, árva gyermek látott, átélt... Elsősorban a falu, a paraszti élet mindennapi világa. Eddig a tíz év alatt háromszáznál több képet festett. És fest még ma is štúrovói lakótelepi lakásá­ban' Minden nap. Korán reggel kel, hogy pihent fejjel kézbe vegye az ecsetet, s dolgozik délig. Fáradhatat­lanul. Közben írja — szintén naponta — naplóját, pontosabban élete regényét, amelyről nem akar rész­leteket elárulni. Mondja, életében nem is akarja nyil­vánosságra hozni. „Talán majd utána, egyszer" — mondja az alacsony termetű, halk szavú nénike. S mondja azt is, hogy a festészet nála ma már kényszer, egyetlen napig sem tudna meglenni vásznak, ecsetek nélkül. — Rengeteg még bennem az élmény, amit szeret­nék elmesélni. Tudja, engem a palóc világ nagyon megkapott. Szeretném a palócok szokásait, elsősor­ban népviseletét felvinni a vásznakra, hogy abban a formában, ahogy én látom, megmaradjon az utókor számára. Sokat szeretnék még festeni. Mert ha én festek, akkor emlékezek, s úgy látom, hogy az általam megfogalmazott formában ezek az emlékek érdeklő­désre tartanak számot. Eddigi kiállításaimat nagyon sokan nézték meg Fiaim, ismerősök azt mondják, jó az, amit csinálok, s folytassam a munkát. Lehet, igazuk van — s bár csak úgy lenne. Ezért is határoz­tam úgy, hogy festményt magánszemélynek nem adok el. Tizennégy képemet már megvette az érsekújvári (Nové Zámky) és a komáromi múzeum. A többit pedig?... A fiam itt az egyik faluban szeretne egy régi parasztházat múzeumnak berendezni. Oda szá­nom a képeimet, hogy mindenki megnézhesse őket. Ez, persze már az ő dolga. Én még festeni szeretnék. Festeni, sokat. —er.— Az északi-tengeri út jégtorlaszai alaposan megnehezíthetik az éle­tet. Ilyenkor pótolhatatlan segítő­társ a Lenin jégtörő. Az 1980-as olimpiai játékok vitor­lásversenyeit a Balti-tenger partján, Szovjet-Észtország fővárosában, Tallinban tartották. S bár az anti­­szovjetizmus és az antikommuniz­­mus képviselői napjainkban is azzal vádolják a Szovjetuniót, hogy nem engedélyezi a vallások szabad gya­korlását, a valóság rácáfol állítása­ikra. Ez a templom például a Vitor­lássportok Központjának részeként épült Tallinban, hogy az olimpiai játékok vallásos résztvevőinek ne kelljen messzire menniük, ha nem bíznak eléggé saját erejükben, s is­tenüket kívánják segítségül hívni. (Varga Erzsébet felvétele) Kicsi vagyok székre (tönkre) ál­lok... A felvételt Borzi László készítette.

Next

/
Thumbnails
Contents