A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-01 / 5. szám
Innen-onnan ÉN MÉG FESTENI SZERETNÉK... En még festeni szeretnék . .. Először a Komáromban (Komárno) tartott kiállításon láttam Bartusz Júlia képeit. A naiv festőkre általában jellemző különös színvarázs és a színkombináció feltűnő szépsége a látogatók legtöbbjét elkápráztatta. De nemcsak a látogatókat, hiszen mint később Bartusz Juli néni elmondta, több festőművész is érdeklődéssel faggatta öt: hogyan sikerül ilyen színeket kikevernie, hogyan sikerül a színeket ilyen élénken, mégis harmonikusan párosítania?... Az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre nincs vagy csak alig van válasz, hiszen Juli néni — s ez is a naiv festők jellegzetessége — nem előre kitervelt szándékkal keveri a színeket, válogatja meg egy-egy kép színeit, hanem ahogy az a vászon előtt ülve kikívánkozik belőle. Persze, a témaválasztással már merőben más a helyzet. Azt festi meg, amit régebben látott, mélyen átélt. Azok az élmények kerülnek a vászonra, amelyek élete nyolcvan éve alatt mély nyomokat hagytak benne. így aztán egy-egy képnek története van, amelyeket a látogatóknak Juli néni hosszasan el is mesél. Akár egy-egy „monda", novella, sőt regény is kerekedhetne a történetekből, annyira kedvesek, megkapóak, életízűek. Juli néni az elbeszéléshez a képi megfogalmazást választotta. Talán nem véletlenül, hiszen fia, Bartusz György szobrász, s a tágabb családban mások is foglalkoznak gondolatok képi, illetve anyagba öntött megfogalmazásával. Bartusz Júlia hetvenéves korában, tíz évvel ezelőtt vett először kezébe ecsetet. Első képei háziállatokat ábrázoltak. Majd tájképek következtek. Aztán sorra vászonra került a hányatott múlt, amelyet a szüleit egyéves korában elvesztett, árva gyermek látott, átélt... Elsősorban a falu, a paraszti élet mindennapi világa. Eddig a tíz év alatt háromszáznál több képet festett. És fest még ma is štúrovói lakótelepi lakásában' Minden nap. Korán reggel kel, hogy pihent fejjel kézbe vegye az ecsetet, s dolgozik délig. Fáradhatatlanul. Közben írja — szintén naponta — naplóját, pontosabban élete regényét, amelyről nem akar részleteket elárulni. Mondja, életében nem is akarja nyilvánosságra hozni. „Talán majd utána, egyszer" — mondja az alacsony termetű, halk szavú nénike. S mondja azt is, hogy a festészet nála ma már kényszer, egyetlen napig sem tudna meglenni vásznak, ecsetek nélkül. — Rengeteg még bennem az élmény, amit szeretnék elmesélni. Tudja, engem a palóc világ nagyon megkapott. Szeretném a palócok szokásait, elsősorban népviseletét felvinni a vásznakra, hogy abban a formában, ahogy én látom, megmaradjon az utókor számára. Sokat szeretnék még festeni. Mert ha én festek, akkor emlékezek, s úgy látom, hogy az általam megfogalmazott formában ezek az emlékek érdeklődésre tartanak számot. Eddigi kiállításaimat nagyon sokan nézték meg Fiaim, ismerősök azt mondják, jó az, amit csinálok, s folytassam a munkát. Lehet, igazuk van — s bár csak úgy lenne. Ezért is határoztam úgy, hogy festményt magánszemélynek nem adok el. Tizennégy képemet már megvette az érsekújvári (Nové Zámky) és a komáromi múzeum. A többit pedig?... A fiam itt az egyik faluban szeretne egy régi parasztházat múzeumnak berendezni. Oda szánom a képeimet, hogy mindenki megnézhesse őket. Ez, persze már az ő dolga. Én még festeni szeretnék. Festeni, sokat. —er.— Az északi-tengeri út jégtorlaszai alaposan megnehezíthetik az életet. Ilyenkor pótolhatatlan segítőtárs a Lenin jégtörő. Az 1980-as olimpiai játékok vitorlásversenyeit a Balti-tenger partján, Szovjet-Észtország fővárosában, Tallinban tartották. S bár az antiszovjetizmus és az antikommunizmus képviselői napjainkban is azzal vádolják a Szovjetuniót, hogy nem engedélyezi a vallások szabad gyakorlását, a valóság rácáfol állításaikra. Ez a templom például a Vitorlássportok Központjának részeként épült Tallinban, hogy az olimpiai játékok vallásos résztvevőinek ne kelljen messzire menniük, ha nem bíznak eléggé saját erejükben, s istenüket kívánják segítségül hívni. (Varga Erzsébet felvétele) Kicsi vagyok székre (tönkre) állok... A felvételt Borzi László készítette.
