A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-07-27 / 31. szám

Hallottukolvastukláttuk Az eddigi játékautók arra nevelték a gye­rekeket, hogy a gépkocsi csupán szórako­zás. A masina esetleges hibáiról, javításá­ról szó sem esett. A helyzet a francia játékpiacon most megváltozott: megje­lent egy mikroprocesszorral működő já­tékautó, amely a gépkocsik leggyakoribb hibáit modellezi. A gyerekek játék közben megtanulják felismerni, ha kimerült az akku, ha felforrt a hűtővíz, ha nincs gyúj­tás, ha nem működik a világítás stb. * Ismét „fölfedezték" a múlt egyik építő­anyagát: a döngölt földet. Már tízezer évvel ezelőtt pompás palotákat emeltek belőle a Föld minden táján. Szanaa váro­sában, Jemenben, a mai napig gazdagon díszített többemeletes házakat építenek ilyen anyagból. Ennek az építkezési mód­nak nagy előnye, hogy olcsó, nem kelle­nek hozzá drága gépek és eszközök, sem különlegesen képzett szakemberek. A for­ró égöv alatt sokáig fennmaradnak az így készített falak. KÖNYV Umberto Nobile: A Pólus, életem kalandja A húszas években világraszóló szenzáció volt, amikor a Norge nevű olasz gyártmányú léghajó, Umberto Nobile olasz repülőezre­des, a léghajó parancsnoka vezetésével átre­pülte az Északi-sarkot és minden különö­sebb baleset nélkül landolt Alaszka egy pa­rányi települése mellett. A léghajó személy­zete norvég és olasz volt, de a fedélzeten tartózkodott Roald Amundsen világhírű sark­kutató is, aki korábban kitűzte a norvég zászlót a Déli-sarkon. A sikeres expedíció után Nobilét szárnyára kapta a hír, Olaszországban nemzeti hősként fogadták. Az időközben tábornokká előléptetett Um­berto Nobile mérnök és sarkkutató a sikeres expedíció ösztönző hatására újabb sarki utat szervezett az Italia nevű léghajóval. A nem­zeti zászlókat sikeresen le is dobták a pólu­son, a visszafelé vezető út azonban kataszt­rófával végződött. 1928. május 25-én az Italia jégbuckának ütközött, a személyzet túlnyomó része az összetört kabinból egy úszó jégmezőre zuhant, közöttük volt Nobile parancsnok is, hatan azonban az ismét szárnyra kelt léghajóval örökre eltűntek az Északi-sark végtelenségében. Nobile A Pólus, életem kalandja című ön­életrajzának a katasztrófa és a megmenekülés leírása a legérdekesebb része. Az életben­­maradottak megmentésében nagy szerepet játszott a Kraszin nevű szovjet jégtörő, amely minden energiáját latba vetve sietett a jég­mező foglyainak kiszabadítására. A mentési akcióban maga Amundsen is részt vett, de repülőgépe utasaival együtt 1928. június 18-án örökre eltűnt a Barents-tenger fölött. Umberto Nobile könyvét származásával, családjával kezdi, és végigvezet bennünket ifjúságának állomásain, elmondva azt is, ho­gyan lett a léghajózás szerelmesévé, majd sarkkutatóvá. Beszámol a fasiszta vezetők ellene való intrikáiról, vázolja, hogyan került több esztendőre, mint a léghajók tervezője, a Szovjetunióba. Végül azokról a rágalmakról beszél könyvében, amelyek az Italia kataszt­rófája nyomán keltek lábra, vázolja helyzetét a fasizmus bukása utáni időkben, az új Olaszország időszakában. Umberto Nobile könyve fölöttébb izgal­mas, érdekfeszítő olvasmány, emellett sok ismeretet is nyújt az olvasónak. (dénes) Dömötör Tekla: Magyar népszokások A Corvina Kiadó népművészetet bemutató sorozatának szerkesztője dr. Ortutay Gyula volt, kinek az egyetemes magyar kultúra, így a népművészet területén kifejtett munkáját jól ismerjük. A Magyar népszokások c. kötet szerzője, Dömötör Tekla ugyancsak kima­gasló személyiség a néprajzkutatás terüle­tén. A kötet első fejezetében a népszokás fogalmával ismertet meg bennünket. Az év ünnepei c. fejezet alapján az egyes évsza­kokhoz kötődő ünnepekkel (a karácsony, a regölés, a hejgetés, az István- és János-napi köszöntések, az aprószentek napja, a vízke­reszt, a farsang, a Balázs-járás) kapcsolatos szokásokról tájékozódhatunk. Ugyanígy a ta­vaszi és nyári népszokásokat is megismer­hetjük és megtudhatunk ezt-azt a komatál­­küldésről, a Miklós napi szokásokról is. A következő fejezetben az emberi élet fordu­lóihoz kötődő hagyományokról esik szó. A születéssel, a keresztelővel, a befogadó rítu­sokkal kapcsolatos szokások leírása érdekes és magával ragadó. A temetésről szóló feje­zet a honfoglalás korától egészen a közeli „félmúltig" tárgyalja a halálhoz kötődő nép­szokásokat. A kötetet záró fejezet a társadal­mi szokásokat, a legismertebb jogszokáso­kat tárgyalja. A könyvet harmincnégy fekete-fehér és tizennégy színes fényképfelvétel gazdagítja. A felvételeken a lucázás, a betlehemezés, a regölés, a busójárás, a rönkhúzás, a húsvéti locsolkodás, a különféle lakodalmi népszo­kások olykor ma is élő pillanatai elevenednek fel. Dömötör Tekla könyve bizonyára érdekes olvasmány lesz mindenki számára, aki elkö­telezettje a néprajznak, a népművészetnek. A könyv hozzásegít, hogy jobban megismer­jük a magyarság történelmét, hajdani életét a feudalizmus és a kapitalizmus időszaká­ban. Kiss Péntek József FOLYÓIRAT Forrás A kecskeméti Forrás idei júniusi számát a népi kultúrának szentelte. Ennek a kis recen­ziónak terjedelmi keretei persze eleve lehe­tetlenné teszik, hogy akár csak „távirati stí­lusban" is mind a tizenhét dolgozatról, nép­­költészeti összeállításról szóljak. A tematikai bőség (szó van az írásokban településtörté­neti kérdésekről, népköltészeti problémákról éppúgy, mint a nemezkészítés középázsiai hagyományairól vagy a dunai halkereskede­­lemröl) szintén szétfeszíti ezt a szűkös kere­tet. Éppen ezért csupán egyetlen dolgozatot, a B. Kovács Istvánét emelném ki, teljesen szubjektív okból, hiszen tanulmányában a lassan kibontakozó csehszlovákiai magyar néprajzi tudományosság egy újabb eredmé­nyét üdvözölhetjük (Mesehagyomány és ha­gyományozás Gömörben). Hosszú-hosszú ideig tartotta magát a tu­dományos közvéleményben az a felfogás, hogy a népköltészet, lévén kollektív műfaj, nem tűri az egyéniségeket. Századunk első felében bontakozott ki aztán az az Ortutay Gyula nevével fémjelzett kutatási irányzat (az ún. egyéniségkutató iskola), amely rámuta­tott az előadó-alkotó egyén fontos szerepére népmeséink életében. Nos, B. Kovács István ezt a gondolatot fejlesztette tovább. Célkitű­zéseit így foglalta össze: „Én ezzel a műfaji­lag korlátozott egyéniségvizsgálattal szem­ben a népköltészeti hagyomány egészét he­lyeztem érdeklődésem középpontjába és el­sősorban arra próbáltam választ keresni, hogy egy eredendően közösségi indíttatású hagyomány hogyan realizálódik a közösség egyes tagjainak (...) a tudatában. E szem­pontot érvényesítve kerestem a választ egyén és közösség viszonyának, a szóbeli hagyomány alkotásfolyamatainak sokat vita­tott kérdéseire is." A Forrás-ban egy na­gyobb tanulmány részletei olvashatók; eb­ben a szerző egy adatközlő „ népmesekész­letét" elemzi. Reméljük, hogy a közeljövőben hazai olvasóinknak is módjukban áll majd megismerkedni az egész (kötetnyi!) tanul­mánnyal. Liszka József HANGLEMEZ Puccini — Suor Angelica Puccinit az olasz operairodalom egyik legter­mékenyebb és legsokoldalúbb képviselője­ként tartja számon a zenetörténet. Munkás­ságára hatással volt a múlt század végének verizmusa, de műveiben találkozunk a natu­ralizmus eszközeivel is. Mesterien képes a szenvedélyek kifejezésére, de a dallamosság és a jóízű humor is jellemzője. Giacomo Puccini néhány operáját (Bohémélet, Pillan­gókisasszony, Tosca) általában jól ismeri az operakedvelő közönség. Kevésbé ismert al­kotása életművének utolsó előtti darabja, a Triptichon címen ismert három kis operából álló sorozata, amely után már csak a befeje­zetlenül maradt Turandot következett. A Ma­gyar Hanglemezgyártó Vállalat a közelmúlt­ban adta ki a Triptichon egyik darabját, a Suor Angelica (Angelica nővér) című egyfel­­vonásos Puccini-operát. A zenekritika igen nagyra értékeli a Tripti­chon mindhárom darabját, valamennyit Pucci­ni legszínvonalasabb alkotásai közé sorolja. Az Angelica nővér cselekménye egy apáca­zárda falai között játszódik. (Puccini jól is­merte az apácazárdák kissé misztikus, kissé romantikus atmoszféráját, egyik nővére ugyanis apáca volt.) Az opera főhősét, Ange­­licát, aki házasságon kívül szült gyermeket, előkelő rokonsága kényszerítette az apáca­zárda falai közé, hiszen — a korabeli felfogás szerint — Angelica bemocskolta a család feddhetetlenségét, jó hírét. Az opera cselek­ménye hét évvel Angelica zárdába kényszerí­tése után játszódik le. Nagynénje, egy her­cegnő látogatja meg Angelicát, és elmondja neki, hogy gyermeke már két esztendeje halott. Angelica annyira elkeseredik a hír hallatára, hogy mérget iszik, a halálba mene­kül. Ott, a túlvilágon akarja visszanyerni el­hunyt kisfiát. Ennek a csak női hangokra komponált operának a létrehozása nem volt könnyű feladat, de Puccini nagyszerűen oldotta meg. Bizonyította ezt a Triptichon ősbemutatója is, amely 1918-ban volt New Yorkban és ferge­teges sikert aratott. A lemezen az Angelica nővér címszerepét alakító Tokody Ilona rend­kívül szuggesztív, megjelenítő módon állítja elénk a szerencsétlen sorsú lány alakját. Kifejezően intőnél, magas művészi színvona­lon interpretál, sikeresen kerüli ki a szerep összes buktatóit. A zenekart a világhírű olasz karmester, Lamberto Gardelli vezényelte. Sági Tóth Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents