A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-07-20 / 30. szám

Tudomány-technika

GENETIKA

ÉS

NYELVÉSZET

(Beszélgetés Csuka Gyula agrárgenetikussal)

Csuka Gyula Csiffáron (Čifáre) született 1940-ben. Iskolai tanulmányait szülőfalujában kezdte, majd a komáromi (Komárno) Magyar Tannyelvű Mezőgazdasági Szakközépiskolában folytatta, ahol 1959-ben érettségizett. A nyitrai (Nitra) Mezőgazdasági Főiskolán 1964-ben szerzett agrármérnöki diplomát. Ezt követően a Csehszlovák Tudományos Akadémia libéchovi Állatgenetikai és Élettani Intézetének volt az aspiránsa. 1969-ben védte meg „Az enzimek genetikai polimorfizmusa" című kandidátusi értekezését. 1968- tól 1971-ig a nyitrai Mezőgazdasági Főiskola adjunktusa volt. 1971-től a dunaivánkai (Ivanka pri Dunaji) Baromfitenyésztési Kutatóintézet munkatársa.

— Ön azokban az években végezte főiskolai tanulmányait, amikor nálunk is megkezdte térhódítását a mendeli alapokon nyugvó korszerű genetikai gondolkodásmód és fokozatosan felváltotta az addig egyeduralkodó vulgármaterialista irányzatot. Befolyásolta-e önt ez a körülmény abban, hogy a főiskola befejeztével az agrárgenetikát választotta szakterületének?

— így utólag már nehéz lenne pontosan megítélni. Tény, hogy diákkoromban számtalan genetikai tárgyú újságcikk és könyv került a kezembe, nyilván ezeknek is szerepük lehetett abban, hogy végül a genetikánál kötöttem ki. Azt hiszem azért is vonzott ez a tudomány, mert nagyon izgalmas kérdésekre kereste a választ. Az a bizonyos szemléletváltás, amelyre célzott, valóban ösztönzőleg hatott a genetikai kutatásokra, s olyan problémák vizsgálatát is lehetővé tette, amelyekkel korábban nem foglalkoztak nálunk.

— Hogyan került az Állatgenetikai és Élettani Intézetbe ?

— A főiskola végzős hallgatói számára

pályázatot hirdettek egy aspiránsi hely betöltésére, s a vizsgaeredményeim alapján rám esett a választás. Az intézet központja a Prága melletti Libéchovban van ugyan, én azonban nem ott, hanem Bmóban, egy úgynevezett kihelyezett csoport tagjaként dolgoztam. •

— Tudományos pályafutásának első éveiben az enzimek genetikai polimorfizmusával foglalkozott, erről írta kandidátusi értekezését is. Mi volt ezeknek a kutatásoknak a lényege ?

— A vérben sokféle vegyület található, egyebek között enzimek is. Ha elektroforézissel vizsgáljuk a vér enzimeit, akkor azt tapasztaljuk, hogy az elektroforegram „előhívása" után minden enzim egy meghatározott helyen foltot hagy. Ezek a foltok ugyanannál az állatfajnál általában mindig ugyanott találhatók, előfordulhat azonban, hogy a faj egy másik egyedének vérében levő enzimek valamelyike (esetleg több enzim is) másképp jelentkezik az elektroforegramon. A foltok oldalirányban eltolódhatnak vagy több halványabb foltra hasadhatnak, esetleg meg sem jelennek. Ez a jelenség az enzimek

genetikai polimorfizmusa, s az a magyarázata, hogy az öröklődés során az enzimszintézisért felelős gének módosulnak. Az enzimek genetikai polimofrizmusa tulajdonképpen ugyanúgy átörökíthető tulajdonság mint például a-haj színe vagy a testrészek formája. A vércsoportok összehasonlítása segítséget nyújthat az apaság kérdésének eldöntésében, de bizonyos esetekben ez a módszer nem eléggé perdöntő. Ha viszont a vércsoportok mellett mondjuk az enzimek genetikai polimorfizmusát is megvizsgáljuk, akkor a származás egyértelműen tisztázható. Az állattenyésztésben gyakran adódhat olyan helyzet, amikor el kell dönteni, hogy egy eladásra kínált állat fajtiszta-e, tehát azoktól a szülőktől származik, amelyeket az állat tulajdonosa megnevezett. Gondoljuk csak el, milyen anyagi veszteséget okozhat a vevőnek, ha a fajtisztának minősített és drága pénzen vásárolt versenylováról utólag bebizonyosodik, hogy „törvénytelen".

— Brno után ismét Nyitra következett, de most már nem tanulni, hanem tanítani jött a főiskolára. Folytatta-e a Brnóban elkezdett kutatásokat?

— Ezt a témát a kandidátusi értekezésem megvédése után gyakorlatilag lezártam, persze nem azért, mintha nem akadt volna több felfedezni való, hanem elsősorban azért, mert új helyemen a madarak szaporodásbiológiája volt a fő téma. Talán meglepően hangzik, de ez a problémakör is meglehetősen szerteágazó, elméleti és gyakorlati jellegű kutatási témákat egyaránt bőségesen kínál. Őszintén megvallva nem tartom magamat pedagógus alkatnak, ráadásul családot is alapítottam és Szencen telepedtem le, ezért új munkahely után néztem, így kerültem a Baromfitenyésztési Kutatóintézetbe 1971-ben.

— Milyen feladatok várták itt?

— Amint azt az intézet neve is elárulja.

elsősorban a szárnyas háziállatok, tehát a tyúkok, pulykák, kacsák és ludak tenyésztésével kapcsolatos elméleti és gyakorlati kérdésekre keressük itt a választ. Én főleg pulykákkal és ludakkal foglalkozom. Közismert tény, hogy a nagyüzemi szarvasmarhatenyésztésben ma már szinte kizárólag mesterséges megtermékenyítés útján biztosítják az utódokat. Azt viszont alighanem kevesebben tudják, hogy a baromfitenyésztésben is egyre inkább előtérbe kerül a mesterséges megtermékenyítés, aminek számos előnye van. Szabályozni lehet az utódok számát, a kívánt tulajdonságokkal rendelkező fajtákat bármilyen mennyiségben elő lehet állítani és még sorolhatnám. A szarvasmarhák mesterséges megtermékenyítése manapság lényegében rutinmunka, megoldódott a sperma tárolásának problémája is. A szárnyasok esetében azonban még egy sereg kérdés tisztázatlan, noha időközben sokmindent megoldottunk. Egyrészt olyan fajtákat kellett kiválogatnunk, amelyek viszonylag sok spermiumot termelnek, másrészt megfelelő hígítóanyagokat kellett találnunk, amelyekkel az ondó károsodás nélkül elegyedik, s termékenyítöképességét sem csökkentik. Ezekre a hígítókra egyébként azért van szükség, hogy minél nagyobb mennyiségű tojót tudjunk megtermékenyíteni. Vannak olyan esetek, amikor a szárnyasok mesterséges megtermékenyítése szinte elkerülhetetlen. A hímállatok általában jóval nagyobb termetűek a tojóknál, s természetes úton a megtermékenyítés nehezen valósul meg. De az is előfordul, kivált a ludak esetében, hogy a hímállat kevés spermiumot termel, s a madarak nászának nem lesz következménye.

— Hogyan történik a nagytermékenységű himállatok kiválasztása ?

— A kutatóintézetnek vannak kísérleti farmjai, ahol kiválasztunk egy meghatározott számú hímállományt, rendszeresen figyeljük az ondótermelés gyakoriságát és az ondó különböző tulajdonságait, mint például a sűrűségét, a spermiumkoncentrációját stb. Egy bizonyos idő múlva a kapott adatokat matematikailag is kiértékeljük, majd tovább folytatódik a vizsgálat. Néhány esztendő elteltével ki lehet válogatni azokat a fajtákat, amelyek a mesterséges megtermékenyítés szempontjából a legmegfelelőbbek. Ezzel párhuzamosan figyelmet fordítunk a megfelelő hígítók kikísérletezésére is. A hígítók összetétele állatfajoktól függően változhat. Olykor gyakorlati jellegű problémák is felmerülhetnek. A hígítók folyékony állapotban nagyon hamar romlanak, szárított formában viszont nagyon körülményesen, többszörös liofilizációva! lehet őket előállítani. Kutatócsoportunknak már több hígító szárítását sikerült megoldania. Az így előállított anyagot elég közvetlenül a felhasználás előtt a kellő mennyiségű vízben feloldani, elegyíteni az ondóval és máris hozzá lehet fogni a mesterséges megtermékenyítéshez.

— Az ön nevét nemcsak szakmai körökben, hanem a CSEMADOK berkeiben is jót ismerik, hiszen tudományos munkája mellett nyelvészettel is foglalkozik, s tagja a CSEMADOK KB nyelvészeti szakbizottságának is.

— Eddig több mint 170 tudományos cikkem jelent meg, számos alkalommal tartottam külföldön előadást, s lényegében összeállt a nagydoktori disszertációm anyaga is, de én mégis arra a szótárra vagyok a leginkább büszke, amelyet az én kezdeményezésemre egy harminc tagú gárda közreműködésével sikerült tető alá hoznunk. Még diákkoromban felvetődött bennem az ötlet, hogy

jó lenne egy szlovák—magyar illetve magyar-szlovák mezőgazdasági szakszótárat összeállítani, s azonmód el is kezdtem a szavakat gyűjteni. Azt már rögtön az elején láttam, hogy egymagám nem boldogulnék, ezért beszerveztem néhány magyar évfolyamtársamat, ismerőseimet, volt tanáraimat a szakközépiskolából és nekiláttunk a munkának. Az évek során sokan kiváltak a gárdából, helyükre újak álltak, de a legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy hosszú ideig a magunk szakállára, szerződés nélkül dolgoztunk, s lényegében csak a CSEMADOK KB támogatott bennünket anyagilag is, így legalább rendszeresen összejöhettünk megbeszélni a részleteket és a vitás kérdéseket. 1978-ban aztán a Príroda Könyvkiadóval sikerült szerződést kötnünk, ráadásul Magyarországon is felfigyeltek a készülő munkára, így most már a Mezőgazdasági Könyvkiadó is érdekelt a vállalkozásban. Az anyag már kész, a napokban várhatóan megérkeznek a magyarországi szakemberek véleményei is. Ez a szótár lényegében hat szótárral fog felérni, hiszen úgy állítottuk össze, hogy a magyarok, szlovákok és a csehek egyaránt használhatják.

— Azt is hallottam önről, hogy az egyik legszigorúbb olvasója a csehszlovákiai magyar lapoknak.

— Ez talán túlzás, de tény, hogy rendszeresen figyelem lapjainkban a különböző szakkifejezések alkalmazását és használatát. Bizony hivatásos toliforgatóink gyakran Írnak le olypn kifejezéseket, amelyek magyarul hangzanak ugyan, de a valóságban nem léteznek vagy másképp használják őket. A legtöbb bajt a szlovák vagy cseh kifejezések meggondolatlan tükörfordítása okozza. A cikk írója rendszerint járatlan a témában vagy nem ismeri a magyar szakterminológiát, ezért szolgai módon lefordítja a szlovák szakkifejezést, s ha az olvasó történetesen ebből a cikkből szerez először tudomást valamilyen kérdésről, könnyen megeshet, hogy az alkalmi nyelvújító torzszüleményét is befogadja, s ezentúl már csak így fogja használni. Én magam is tudnék több olyan példát említeni, amikor egy helytelen kifejezés valamelyik gondatlan újságíró „jóvoltából" indult el hódító útjára. Mellesleg a magyar iskolákban használt tankönyvekben is hemzsegnek a pontatlan vagy megtévesztő kifejezések, és sajnos sok olyan is akad, amelyeket egy magyarországi állampolgár nem értene meg. A Kazinczy-napokon néhány alkalommal foglalkoztam a csehszlovákiai magyar iskolák tankönyveinek nyelvhasználatával, s bizony lehangoló dolgokról kellett beszámolnom.

— Mivel tölti szabadidejét?

— A kutatómunka és a nyelvészkedés sok időmet elveszi, de a bélyeggyűjtésre és a kertészkedésre azért marad hetente néhány óra. Bélyegeimmel már többször szerepeltem különböző kiállításokon, legutóbb fjeidéül a vöröskereszt kongresszusa alkalmából mutattam be gyűjteményemnek azokat a darabjait, amelyeken nőket ábrázoló képzőművészeti alkotások láthatók. A család rendszerint csak estefelé jön össze, hiszen feleségem is örökmozgó ember, Zoncon tanít és gyermek-színjátszócsoportot vezet. Lányom elsőéves bölcsészhallgató, két ikerfiam a szenei magyar gimnáziumba fog járni az ősztől. Őket is nagyon érdekli a biológia, talán egyszer majd átveszik tőlem a stafétabotot.

LACZA TIHAMÉR (Prandl Sándor felvétele)

16