A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-12-21 / 52. szám

gazdagodtak a Garam menti falvak, sok-sok álomnak tűnő vágy és remény teljesült és vált valósággá ... Léva város fejlődését joggal és büszkén mondhatjuk óriásinak ... A felszabaduláskor hét-nyolc ezer lelket számláló mezőváros volt. Volt ugyan néhány gyára — cukorka-, ecet-, szappan-, bútor-, tollú és dohánygyár — de ezek valójában csak néhány embert • foglalkoztató, kis üzemecskék voltak. A város rohamos fejlődése a hetvenes évek legelején kezdődött. Ezt megelőzően azonban már a hatvanas években megkez­dődött a szövetkezeti lakásépítés ... Azóta 3 650 új lakás épült. Ebben az évben a lakosok száma elérte a 30 ezret, az ezredfor­dulóig pedig eléri a 40 ezret. Mindebből kiderül, hogy nagy a város vonzása, sok a fiatal városlakó. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert megfelelő munkahe­lyet találnak, s biztosítottnak látják a jövőjü­ket. Felsorolni is sok, mi minden épült az utóbbi másfél évtizedben. Felépült az új posta, a sportcsarnok, a szabadtéri színpad, a vasúti felüljáró, az Autóbuszközlekedési Vállalat igazgatósága, telephelye, a Járási Nemzeti Bizottság székhelye, az Állami Bank, Fő-téren a kultúrház, a MILEX tejgyár, a kenyérgyár, a mezőgazdasági felvásárló üzem, a LEVITEX textilgyár, a Szlovákiai Kőfeldolgozó Vállalat igazgatósága, üzeme, a MIER bútorgyár, a KOZMETIKA, a baromfi­­feldolgozó üzem, a Járási Építészeti Vállalat, a járási pártbizottság székháza ... Épül az új poliklinika, folyik a LEV (a volt Denk-szálló és kávéház) újjáépítése, a hús­­feldolgozó kombinát — egy részében már dolgoznak is, s felépült a telekommunikációs központ épülete is, amelyben napjaink leg­korszerűbb műszaki berendezésének szere­lése 1986-ig befejeződik, úgyhogy megvaló­sul a közvetlen telex- és telefonösszekötte­tés az egész világgal. Ami pedig a város jövőbeni fejlődését illeti, azt nagyban befolyásolja és meghatá­rozza az a tény, hogy épül a város körzetébe tartozó mohi atomerőmű.- Hát dióhéjban ennyi volna — tárja szét a- Hát dióhéjban ennyi volna — tárja szét a karját mosolyogva Eva Mrázová. — Úgy vé­lem, ez a fejlődés országos viszonylatban is jellemző, aminek csak örülhetünk negyven évvel a második világháború befejezése után ... Ha karácsony estéjén a fenyőfán kigyúlnak a gyertyák, s a jól fűtött szobában körülüljük a gazdagon terített asztalt, egy pillanatra jusson eszünkbe '44 karácsonya. Gondol­junk a sok szenvedésre és rettegésre, és gondoljunk azokra, akik életüket áldozták és soha többé nem ülhetnek az ünnepi asztal­hoz. Hajtsunk előttük fejet. És akarjuk, és kívánjuk a békét az egész világnak! LOVICSEK BÉLA A szerző felvételei Varázsa van ennek a szónak, fő­leg azok számára, akik felismer­ték, mennyi szép, jó és érdekes van a természetben. A sporthor­gászatot kedvelők népes tábo­rának tagjai már kora hajnalban legtöbb­ször még pirkadat előtt, kiülnek a halastó vagy a folyó partjára. A horgok a vízben, kapás még nincs, így hát lekötheti figyel­müket a természet figyelése, vizsgálata. Amikor a keleti égbolt halványan deren­geni kezd. mint egy vezényszóra vagy egy láthatatlan karmester beintésére, megin­dul a madarak hajnali koncertje. A hajnali szellő végigsuhan a tájon, mintha ébresz­teni akarná azokat, akik elszundítottak, vagy éppen arra hívja fel a figyelmét az erdő, mező lakóinak, hogy köszöntsék az életet adó, felkelő napot. Ilyenkor a ter­mészet lakói már ébren vannak. A mada­rak koncerteznek, a pontyok fürdenek a csukák pedig tömik mindig üres bendőjü­­ket, a halnemzetség apróbb tagjai kárára. A sporthorgász pedig pihen, gyönyörködik a természet szépségében, szórakozik és egyúttal tanul is, mert minden alkalom­mal talál valami újat, valami szépet, ami ezidáig elkerülte a figyelmét. A horgász mindezt megteheti, hiszen sietnie nem lehet. A halak akkor kapnak, amikor ők akarnak. Ha kapnak, akkor úgyis van fogás, ha nem, akkor meg úgyis minden hiába. Hal nincs, de a kellemes pihenéssel eltöltött órák a természetben sokszor töb­bet érnek, mintha telefogta volna a haltar­tót hallal. Máskor a szitakötők cikázását figyeli, vagy éppen a közelben ülő béka viselkedését nézi. Elgondolkodhat azon, mennyi türelemre, figyelemre van szüksé­ge a békának, ha meg akar fogni egy-egy legyet. Talán ő maga is tanul belőle. Gyak­ran annyira elméláz, hogy a régen várt kapást is elbabrálja. No. de az mit számít! Ha egy kapás volt, majd jön a másik is — vigasztalja magát. Máskor a nádban buj­káló bölömbika vonja magára a horgász figyelmét, s mikorra feleszmél, oda a má­sik kapás is. Ezek után aztán jöhet az igazi horgászélmény! Amikor bevágás után meghajlik a horgászbot, az orsóról fogy a szilon és sikerül legyőznie egy szép hal ellenállását, a győzelem mámora tölti el. Az odasereglett társaknak talán hússzor is elmeséli a fogás minden mozzanatát. A sporthorgászat az aktív pihenés egyik formája. A víz partján az ember legtöbb­ször elfeledi gondját-baját. Új erőt gyűjt a rá váró munkához, és nem utolsósorban összeköti a kellemeset a hasznossal. A téli hónapok sem telnek el tétlenül. Amikor a folyók, halastavak felületét jég­páncél borítja, a horgászok közül sokan kijárnak léket vágni, hogy segítsenek a halak szorult helyzetén. Máskor a felsze­relést javítják, konzerválják. A jó horgász azt tartja, hogy a karbantartott felszerelés már fél siker. Télen kerül sor a saját készítésű úszók gyártására, vagy éppen az ólom öntésére. Igaz, a gyárilag készítettek szebbek, de a saját készítésű olyan, ami­lyent a halász elképzel magának. A hosszú téli estéken böngészgeti a horgászattal, természettel foglalkozó könyveket. Ilyen­kor jön rá arra, milyen hiányosak is az ismeretei egyik-másik dologban, s főleg a természet ismerete terén. Ekkor döbben rá, hogy az emberiség mennyi baklövést követett el, mennyi kárt tett tudatosan, vagy tudatán kívül. Hal-, vad- és madárfaj­ták tűntek el a föld színéről, amit ma már csak hírből, esetleg képekről ismerhe­tünk. Rádöbben arra. hogy ez így nem mehet tovább. A természetet védeni kell, hiszen maga az ember is a természet része. A valódi sporthorgász mindezt tu­datosítja is. Ä halak gondozása, nevelése, a tópartok rendbeszedése, környezetének szépítése nem jelent terhet a számára. Ezt bizonyítja, hogy a horgászok több ezer órát dolgoznak le a környezetszépítési akciókon. Ha sikerül egy-egy elhagyatott, elhanyagolt lapos helyből a nemzeti bi­zottság segítségével halastavat varázsol­ni, öröm tölti el őket. Viszont elszomorító, ha megmérgeznek egy-egy folyószakaszt, amikor tonnaszámra úsznak lefelé a ha­lak, hasukat az ég felé fordítva. A másik bosszantó dolog, amikor a szépen rendbe­szedett halastó partján reggelre szemétle­rakat található. Mások fáradozását meg kell becsülni, főleg ha az mindannyiunk érdekében történik. ADAMCSÍK FERENC A szerző és J. Dubeň felvétele 5

Next

/
Thumbnails
Contents