A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-12-14 / 51. szám
POLITIKUS, ÁLLAMFÉRFI, IRO 80 éve született L. NOVOMESKÝ Lovicsek Béla: '44 KARÁCSONYA A GARAM MENTÉN Mécs József: AZ EMLÉKEZŐ EMBER Kamocsai Imre: ÉLŐ SZÜLŐK ÁRVÁI SZILVESZTERI VIDÁMSÁGOK Miklósi Péter: ZOLTÁN A CSÚCSON A HÉT NAPTÁRA 1985 Címlapunkon Benda Tamás felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Strasser„György. Telefon: 336-686, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Krát Petemé. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel.: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Antonín Zápotocký születésének 100. évfordulója Sok jó politikust, sok jó államférfit és sok jó írót ismer a történelem. Az olyan esetek száma azonban, amikor valaki egy személyben jó politikus, jó államférfi és jó író, viszonylag már kevés. Antonín Zápotocký e kevesek egyike. Ő egy személyben volt jó politikus, jó államférfi és jó író. A jeles politikusnak és jeles államférfinak bizonyult Antonín Zápotocký nem érezte magát írónak. Az Új harcosok sorakozója című könyvének utószavában erről így írt: „Se regényírónak, se irodalmárnak nem tartom magam. De szívesen idézem fel emlékeimet. S nem tagadom, hogy élményeimről alkalomadtán szívesen beszélek is." A munkásmozgalom sokat üldözött harcosa, a kommunista politikus a fasiszta megszállás idején hat esztendőt töltött a pankráci fogházban és a sachenhausi koncentrációs táborban. A börtönben a foglyoknak a legtöbb gyötrelmet az éhség mellett az unalom okozta. Az unalom és a csüggedés a legtöbb embert testileg is, lelkileg is tönkretette. Antonín Zápotocký azzal tette elviselhetővé mind a maga, mind a társai számára a börtönéletet, hogy gyakran beszélt élményeiről, tapasztalatairól. És ezekről az élményekről, tapasztalatokról nemcsak beszélt, hanem írt is. A börtönben vetette papírra az Új harcosok sorakozója, a Viharos esztendő és több más — később könyvalakban is megjelent — emlékezéseinek vázlatát. Visszaemlékezéseiben bemutatta „a régi jó időket", képet festett a burzsoá társadalom erkölcséről, a cseh munkásosztály ébredéséről és az új társadalomért vívott harcáról. Emlékezései nemcsak meggyőzőek, hanem irodalmi értékűek is. S a jó politikus és a jó államférfi így lett jó író is ... Antonín Zápotocký 1884. december 19-én született a Kladno vidéki Zákolanyban. Atyja a szocializmus egyik úttörője volt: a szociáldemokrata párt megalapítója, szocialista újságíró, agitátor és forradalmár. A jó nevelés, az apai példa kitűnő termőtalajra talált. Antonín Zápotocký már fiatalon élénk politikai tevékenységet fejtett ki. A csehországi szocialista mozgatom ismert fellegvárában Kladnóban és környékén évekig szervezte és irányította az elnyomók elleni harcot. Forradalmi egyénisége és politikai képessége a csehszlovák köztársaság első éveiben bontakozott ki. Csatasorba állította a munkásokat és az elsők között ismerte fel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom világtörténelmi jelentőségét és azt, amit ennek az eseménynek a tanúságából a hazai viszonyok közepette érvényesíteni lehetett. Az 1920-as Kladnó vidéki decemberi sztrájk során tudatos forradalmárként mutatkozott be és ereje minden latbavetésével részt vett a Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakításáért Antonín Zápotocký kézírása folytatott harcban. Forradalmi munkássága eredményeként 1922-ben a párt főtitkárává választották. A párt 1929- ben újonnan megválasztott gottwaldi vezetőségének is tagja lett, és a szakszervezeti mozgalomban bízták meg pártfeladattal. Megbízatásait mindig teljesítette. Következetesen harcolt a tőkések, az elnyomók ellen, a munkásosztály egységéért, a munkásosztály jogáért és felszabadításáért. Az illegalitásban is a pártért és a munkásmozgalomért élt és dolgozott. A felszabadulás után mint a forradalmi szakszervezeti mozgalom elnöke végzett jelentős munkát. Prágában és a köztársaság számos más városában tartott gyűléseken és munkaértekezleteken elhangzott beszédeiben harcra mozgósította a dolgozókat az új és boldogabb életért. Az 1848-as történelmi nevezetességű februári napokban Klement Gottwald oldalán küzdött a reakció ellen, a munkáshatalomért. Abban, hogy az igaz ügy diadalmaskodott, neki is igen nagy része volt. Küzdelme elismeréséül 1948 júliusában miniszterelnökké nevezték ki. Kormányának programja a szocializmus felépítését tűzte ki célul. Klement Gottwald halála után 1953-ban ő lett Csehszlovákia köztársasági elnöke. A magyarul is megjelent Vörös fény Kladno felett. Új harcosok sorakozója. Viharos esztendő. Régi módon nem élhetünk tovább és több más müvében a cseh munkásmozgalom eseményeit örökítette meg. A Régi módon nem élhetünk tovább című kötetének anyagát nagyrészt azok a cikkek, nyilatkozatok alkotják, amelyeket az 1945-ös év második felében a rádióban hétröl-hétre olvasott fel. A lelkesítő, forradalmi hangnemű írások ma is tanulságosak. Egyik helyen például így ír: „Ma fel kell keltenünk a munka- és életkedvet... Tetteket akarunk és nem elcsépelt frázisokat... Akkor gazdagszunk meg — nem mint egyének, hanem mint nemzet —, ha munkaterveinket és eltökélt szándékainkat végrehajtjuk." Antonín Zápotocký a cseh- és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő alakja. Mindig következetes marxistának, Lenin jeles tanítványának, Gottwald hűséges követőjének bizonyult. Amit szóban és írásban hirdetett, hogy „Együtt Leninnel, együtt a Szovjetunióval, együtt a kommunista internacionalizmussal — történjék bármi" — mindig betartotta. Forradalmisága és a dolgozó nép érdekében tanúsított önzetlen magatartása ma is példamutató. Megszívlelendők az Új harcosok sorakozója című könyvéhez írt utószavának gondolatai is: „... Nem tudok szabadulni attól a kellemetlen érzéstől, hogy mai nemzedékünk kissé elkényelmesedett, hogy sokan azok közül, akik ma szocialistának tartják magukat, már csak az elért eredményt szeretnék élvezni, és nem szívesen hoznak áldozatokat ... Pedig a szocializmushoz vezető utunk, jóllehet annyit változtattunk és javítottunk már, még mindig munkát, áldozatokat és harcot is követel." BALÁZS BÉLA 2
