A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-12-07 / 50. szám
TENGERIKÍGYÓ- TÖRTÉNETEK 1872 és 1885 között a Nature című tudományos folyóirat tizenkilenc tanulmányt közölt a tengeri kígyók rejtélyéről. Ma, száz évvel később, ugyanez a folyóirat már egyáltalán nem foglalkozik a rejtélyes lényekkel. Ez idő alatt mindössze egy ilyen írás jelent meg a lapban Peter Scott tollából, ez a Loch Ness-i szörnnyel foglalkozott. Úgy látszik ma már nem illik a tengeri kígyókról beszélni. Nagyon is kétséges, hogy az idén is várható megfigyelésekkel magára valamit is adó tudományos lap komolyan foglalkozzon. Pedig a régebbi állítások korántsem bizonyultak teljesen megalapozatlannak, legalábbis a tengeri kígyókról szóló irodalom egyre bővül. És mint ahogy sok más, bizarrnak tűnő jelenség története is mutatja: az a tény, hogy a róluk szóló hírek nagyobb része népszerű, ismeretterjesztő, tehát nem szigorúan tudományos kiadványokban jelent meg, mit sem von le érvényességükből. Létezik mégis olyan ember, aki egész életét a tengeri kígyóknak szentelte. Ron Westrumról van szó, a kelet-michigani egyetem professzoráról, aki korántsem a mesék áldozata, hanem az érdekli, hogyan adják elő az emberek különleges történeteiket s hogy azok milyen fogadtatásra találnak. A tengeri kígyókról szóló történetek különösen tanulságosak ebből a szempontból, így hát ezeket helyezte kutatásai középpontjába. Westrum a következőképpen határozza meg a tengeri kígyó fogalmát: „bármilyen nagy és hosszúkás testű tengeri élőlény, melynek fajtája egyelőre meghatározatlan". A legkorábbi beszámoló 1755-ből ismeretes. De az első valóban alapos tudományos kutatást az 1810-es években a massachusettsi partok mellett végezték. Ezek egy angol hajóról, a Daedalusról származó megfigyelésekkel együtt egészen a múlt század végéig tartó tudományos vitát robbantottak ki. Ha visszanyúlunk ezekhez az eredeti jelentésekhez, kiderül: tengeri kígyókat évente általában háromszor figyelnek meg, és ez az átlag 1800-tól nem változott. Westrum megvizsgálta azt az állítást is, miszerint az újságok a nyári „uborkaszezon": nyomása alatt közük a sok tengeri kígyótól szóló cikket ezzel elősegítve a hasonló történetek terjedését. Nos, az észlelések fő idénye valóban a nyár, ekkor érkezik a legtöbb bejelentés — több mint más évszakokban együttvéve. Mégis leginkább a tavasz és az ősz a történetek terjedésének jellemző időszaka. Westrum elemzéséből megtudhatjuk, hogy a szörnyekkel kapcsolatos hírek nem szűntek meg, sőt egyre több lesz belőlük. Ez a jelenség nem ismeretlen az olyan tudományágak esetében, amelyek „felnőttkorukhoz" közelegnek. A tengeri kígyók létezésének lehetőségét nem lehet kizárni csak azért mert néhány biológus nem hajlandó meghallgatni végre a szemtanúk beszámolóit Persze, az évszázados vitát s ezzel a tengeri kígyók „elismerését" csak egy dolog oldhatná meg végleg: ha találnának egy élő vagy már elpusztult példányt. Klenofvf PRAKTIKUS SZÉP AJÁNDÉK TARTÓS ÉRTÉK Bratislava, Michalská 12, Steinerova 1, PoStová 4; Komárom (Komárno), Steinerova 15; Érsekújvár (Nővé ZámkyJ, Gottwaldova 2; Trenőín. Mierové n. 4; PieStany, Pavlovova 29 MEOS DUÓ vetítőgép — a 8 mm-es filmek minden fajtájának vetítésére Ára 2 850,— Kés MEOS DUÓ TRANSZFOKÁTORRAL — lehetővé teszi a méret megválasztását az emeltyű rejtett égőre történő tolásával, a film egyszerű befűzését a gépbe, valamint annak automatikus föltekeredését az orsóra. Bármelyik levetített jelenet azonnali ismétlésének lehetősége visszafelé történő vetítéssel is. KÖLCSÖNRE IS VÁSÁROLHATÓ Szakszerű tanáccsal szolgálnak a FOTO-KINO szaküzletek eladói 23
