A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-12-07 / 50. szám
Szlovákiai magyar néptáncok meg. Az emberiség lassacskán szinte körcentrikussá vált. Nem véletlen, hogy a rituális táncok legtöbbször körformában zajlottak le. A kör a kerülés, bekerítés, a védelem, óvás, birtokbavétel, gyógyítás, kiközösítés a körön kívül rekedés nagyon fontos formai eleme. A körben állva mindenki egyenrangúnak érzi magát, senki sincs hátrányosabb helyzetben mint a társa — a kör intenzív ereje él napjainkban is. A középkori Európában élhette virágkorát a körtánc. Külföldi krónikák is gyakran említik ezt. Végül is a nyugat-európai páros tánc divathulláma szorítja ki a körtáncokat a táncrendből, a tánctípus kelet és észak felé húzódik, ahol aztán annál erősebben él a paraszti tánchagyományokban. A későbbiekben gyorsan polgárosodó közép-európai parasztság köréből is Jdszorui, így aztán a női körtáncok és gyermekjátékok formájában él tovább napjainkig. A Zobor vidéki karikázó is ez igen röviden ismertetett körtáncnak a maradványa. Napjainkban már sehol sem táncolják csak ha a tánckutató rákérdez — noha az 1920-as és 30-as években még gyakorta járták. A Zobor vidéki karikázó már a századforduló előtt kiszorulhatott a táncrendből. Szerepet a mise vagy litánia utáni serdülő leányok vasárnapi táncában kapott. Zenei kíséret nélkül, egyszólamú' éneklésre táncolták. A fő hangsúly a közös éneklésen és nem a tánc motivikai gazdagságán volt. A táncrendben sem kapott szerepet, csak a két táncrend közötti szünetben volt táncolható, amikor a zenészek ettek, ittak, pihentek, a legények pedig a söntésnél iddogáltak. Helyi elnevezései: Körbe, körbe tánc. Ellentétben a mátyusföldi vagy gömöri karikázókkal. a zoboralji leánytáncnak nem volt tánchoz kötődő dallamvilága. A balladák vagy balladás dalok kivételével a lányok szinte mindent énekeltek a táncukhoz. KATONA ISTVÁN Fotó: Platzner László 492 11 Vl? A karikázó a láncszerkezetü körtáncok régi stílusú maradványa. A köralkotás a térbeosztás legelemibb, legegyszerűbb módja. Az állatvilágban is észlelhető a csoportos mozgások alkalmával. A juhok ha félnek valamitől körbeállnak, oly módon, hogy a kosok fegyverükkel — öklelő szarvaikkal — kifelé, a bárányok és birkák pedig a védettebb helyre, a kör belsejébe menekülnek. A kör kialakulása az emberiség fejlődésének abban a szakaszában kaphatott fontos szerepet, amikor felfedezték a tüzet. A későbbiekben a bálványimádásra, a szónok és a nagyobb közösség közötti kapcsolat fenntartására is ez a forma felelt ■ ZOBORAUA KARIKÁZÓ
