A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-11-30 / 49. szám
Hallottukolvastuk'láttuk Ez a hatalmas cipő, amely valaha cégérül szolgált, ma a Kasperské Hory-ban, a Somává Múzeumban egy egyszerű kiállítási tárgy. Több mint száz sírt tártak fel a magyarországi régészek Kunpeszér mellett, egy avar temetőben. Az avar harcosok csontjai fölött egy fiatal lány csontvázát is megtalálták. Ez is jól látható a képen. Az 1939-ben készült „öreg" Tatra 75 a kecskeméti autóversenyen pontosan és minden probléma nélkül a célba ért! KÖNYV Az elmúlástól tettenérten Végső soron szembesülnünk kell a halál gondolatával. Hiszen az elmúlás ad megfellebbezhetetlen értelmet életünknek, s akarva, akaratlan számadást kell készítenünk. Az élet csak a halállal teljes és elképzelhető, az „örökéletű" csillagok is kihunynak egyszer a változás és átalakulás félelmetes körforgásában. Az élet és halál gondolata ott kísért az emberben évezredek óta, az idő tükrébe mindenkinek bele kell tekintenie. Ezt teszik a magyar költők is. Ha kíváncsiak vagyunk rá, hogyan, lapozzunk bele Az elmúlástól tettenérten című antológiába, amely a Magyar Irodalom Gyöngyszemei sorozatban, a Kozmosz kiadásában jelent meg. A válogatás és az előszó Z. Szabó munkája, aki több mint hét évszázad magyar költészetéből szemelget, a Halotti beszéd-töl a kortárs Utassy Józsefig. Az előszóban olvashatjuk: „Az itt következő versek abból a gazdag költészeti anyagból bukkannak föl, amit a magyar költészet egészének nevezünk. Ennek egyik szféráját érintik. A letűnt századok emberének világa villan meg bennük, gazdag színeiben. Ott vibrál mindegyik vallomásban a búcsúzás fájdalma, az elmúlás keserűsége. De ott a megnyugvás bölcsessége, a vállalt feladat igazába vetett tudat, az emberi elszánás hite, az időt túlélő teremtés—alkotás világító szépsége." Az antológia szerkesztője szinte minden jelentős magyar költőt felvonultat egy-két vers erejéig. Megtaláljuk Janus Pannoniust és Tinódi Sebestyént, Balassi Bálintot és lllésházy Istvánt, Csokonait és Berzsenyit, hogy csak a régieket említsük. De boronganak itt verseikkel kevésbé ismert költők is, Batizi András és Dézsi András, Dukai Takács Judit, Nyéki Vörös Mátyás és Pesti György. A modern költők között többé-kevésbé ismert nevekkel és versekkel szembesülünk, az antológia vonzáskörében azonban másképpen csillannak fényeik. Kár, hogy kimaradt Kosztolányi „Szeptemberi áhitat" című megrázó verse, amely idekívánkozott volna.-dénes-SZÍNHÁZ A jó öreg zenekar A tévé- és rádiójátékszerzőként is jól ismert Jirí Hubac színpadi ötlete, amelyre a bratislavai Hviezdoslav Színház Kisszínpadán bemutatott, zenei betétekkel tarkított játéka épül — tulajdonképpen elfogadható. Ennél lényegesen gyengébb ötletekből születtek már színpadi és filmvilágsikerek. „A jó öreg zenekar" darabcím négy bogaras, jobbára már csak a saját sérelmeit és problémáit látó javakorabeli öregúr alkalmi randevúját jelzi, akik nemcsak sokadik érettségi találkozójukra jönnek össze, hanem egyben azért is, hogy ezt a ritkán adódó alkalmat megragadva még egyszer jót muzsikáljanak együtt — akárcsak egykoron, fülig szerelmes és virgonc gimnazistákként. Sajnos, ebben az előadásban tényleg pusztán az ötlet jó, mert maga a darab sok helyütt csak ezen a szinten végiggondolt játékkísérlet, amiből a dramaturgiának és a rendezőnek kellett volna keményebb beavatkozásokkal szinpadképesebb müvet faragni. Pavol Haspra rendezőnek azonban nem sok egyéni ötlet jutott eszébe a vígjátéki szituáció bizarrságának, a kacagtató emberi feszültségek fokozásának érdekében. Főképpen az előadás első felében látszik bizonytalannak, mintha még ö maga sem tudta volna, merre fordul majd az események sora. A második részben lényegesen több tempót, lendületet kapott a játék, a darab két női és négy férfi főszereplője végre nem átallotta megmutatni a megelevenedő figurák gyarló, szánandó emberi oldalait; így ebben a részben szép színészi pillanatok ellensúlyozzák a hézagos értelmezést. Kiváló színészek élik, szenvedik, élvezik a jó öreg zenekar újbóli találkozásának perceit. Július Pántik és Gustáv Valach még rendezői alátámasztás nélkül is mesterei a groteszknek. Karol Machata jó arány- és stilusérzékkel illeszti a játékba színpadi alakját, Ladislav Chudík az örökké optimista öregdiák szerepében megejtöen szép és emberi pillanatokat varázsol a színpadra. Éva Kríziková kevésbé hálás szerepben bizonyítja be, hogy á társulat legsokoldalúbb színésznőinek egyike, Viera Strnisková a színészi és hangi zsáneréhez közel álló szerepben mindvégig talán legbiztosabb figurája az előadásnak. Miklósi Péter KIÁLLÍTÁS Ember és természet A Szlovákiai Képzőművészek Szövetségének bratislavai Gorkij-utcai kiállítási termeiben Ladislav Berger (1942) több mint 40 olajfestményét, számos rajzát láthatjuk, melyek zömmel a nyolcvanas években készültek. A tárlat egyértelműen tanúsítja, milyen töretlenül fejlődött, terebélyesedett Berger művészi látóköre és kifejezésmódja azóta, hogy a Csemicky László és Ján Zelibsky osztályából éppen kikerült festő 1971-ben először mutatkozott be önálló kiállításon Komáromban (Komárno) a Dunamenti Múzeumban. Már akkor is megmutatta, hogy igyekszik megszabadulni a festészet konvencióinak béklyóitól s a színek, színárnyalatok gazdagságával és mélységével tiszta és nyílt látásmódjával törekszik a valóság festői megfogalmazására. Azóta Berger tájképei és sajátos figurális kompozíciói számos elismerést arattak nemcsak az itthoni önálló vagy közös tárlatokon, hanem külföldön is. A festő tájképeiben mindig a vizuális élményből indul ki, hirdetve hogy az ember és a természet a realitás azonos rendjéhez tartozik. Központi témája: az ember megismerése, helye a természetben és a mindennapi életben. Modern realizmus, a valóság festői megfogalmazása, mindannak kifejezése, ami az emberben és a természetben elementáris. A redukált formák mellett mindenekelőtt a színekkel érzékelteti a mélységet, a térbeliséget. Utazásai (Jugoszlávia. Bulgária, Lengyelország) bővítették tájélményeit : part és tenger, apály és dagály, levegő és víz. Több képe a piac tarkaságát érzékelteti, mások az évszakok változásainak színharmóniáival (Vihar, Évszakok, Napsugár, Tavaszi változások) nyújtanak tartós vizuális élményt a tárlatlátogatónak. A figurális alkotások sorában rendkívül hatásos a mozgás dinamikáját kifejező Esés című kép, kár hogy a különben jó érzékkel elrendezett tárlaton nem került ez a festmény a központi helyek egyikére. A figurális képekben Berger igyekszik a lélek mélyére hatolni; ráirányítja a figyelmet a valóságra. Ladislav Berger szilárd talajon mozog. Művészete bizakodó, előrelátó, a társadalmi haladást követő és elöremozdító művészet. Delmár Gábor HANGLEMEZ Impresszionista zeneszerzők Ritkaság, hogy két ország lemezkiadója szinte napra megegyezve szánja rá magát egy zeneszerző „piacra dobására". Most mégis ez történt. S ami már majdhogynem abszurddá teszi a helyzetet, hogy a csehszlovák Supraphon és a magyar Hungaroton nemcsak a szerzőben, hanem még a műben is hallgatólagos megegyezésre jutott. A pillanatnyi hangulatok, benyomások rögzítésére építő impresszionista zene két kiválóságának, Claude Debussynek és Maurice Ravelnek hódolhat a zenekedvelő közönség, ha a Lehel György vezényelte Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarával készített felvételt részesíti előnyben. A zenei impresszionizmus mintapéldányának is tekinthető Debussy-mű, A tenger hanghatásai által a Földközi-tenger fenséges nyugalmát, majd bősz tajtékzását idézi. A hallgató számára a „három zenekari vázlat" szinte testközelbe hozza az óriási víztömeget. Ravel két müvével van jelen a lemezen: a La va/se című koreográfiái költeménnyel és a Daphnis és Chloé második szvitjével. A Cseh Filharmónia, amelyet Serge Baudo vezényel négy Ravel-darabbal mutatkozik be. Az egyik itt is a La va/se, ehhez járulnak még az Alborada del Gracioso; Ravel legismertebb „tánckölteménye" a Bolero, valamint a Daphnis és Chloé első szvitje. így hát a két ország hanglemezgyártó vállalata — akarva-akaratlanul — szerencsésen egybekovácsolta Ravel káprázatos zeneművét. A Daphnis és Chloé eredetileg balettzenének készült, de — jóllehet Gyagilev neves társulata mutatta be — csak közepes sikert ért el. Később az ismert ógörög mondából, illetőleg annak Longosz-féle feldolgozásából táplálkozó mű két „zenekari töredékben" önállósult. Az első a két címszereplőnek a természet ölén kibontakozó szerelmét és a pásztori idillt megzavaró kalózok, csábítók erőszakoskodását, majd két város háborúját mutatja be impresszionisztikus eszközökkel. A második szvitben Pán isten a fiatal szerelmesek segítségére siet, s beavatkozása által ismét teljessé lesz az andalító idill. Meghallgatva a két szvitet, bátran állíthatjuk, hogy Ravel zenéje legalább annyira alkalmas az érzelmes történet bemutatására, a pásztori környezet részletező leírására, a tájak, évszakok felidézésére, mint Longosz írói stílusa. Fehér Péter 9
