A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-11-23 / 48. szám
Tudomány-technika BABONÁK, HIEDELMEK VÁSÁRI IMPRESSZIÓK I. Babona — nyelvemlékeink tanúsága szerint a bálványimádás, bűbáj, eretnekség, varázsszavakkal rokon értelmű, a hiedelem ennek lekicsinylőbb kifejezése, azért általában tudományos munkákban nem használják. (Magyar Néprajzi Lexikon I. kötet) Mivel én nem tudományos munkát szándékozom írni a babonáról, nyugodtan használhatom a hiedelem szót is, mert szerintem sokkal tágabb értelme van (és nemcsak lekicsinylő jelentése) mint a babonának. A műit században szaporodtak el azok a könyvek, amelyek a téves hiedelmek, boszorkányhistóriák, lidércek, kísértet-látomások, álomfejtések ellen lépnek fel. Népnevelő szándékuk kétségtelen, de sokszor olyan célszerű népi szokások, időjárás-megfigyelések ellen is hadakoznak, melyek eredeti lejegyzését megfigyelését nagy örömmel venné a mai néprajzkutató. Az egyik ilyen késői termék nemrég került a gyűjteményembe, Sirisaka Andor pécsi tanító adta ki 1886-ban. Címe: A babonáról. Az előszóban könyvét a művelt olvasó közönségnek ajánlja és keserűen megjegyzi: felvilágosultság tekintetében ott van a mi jó népünk ma is — a felvilágosult 19. században! — ahol ezelőtt évtizedekkel sőt évszázaddal volt. Könyve tartalmát is részletezi, felsorolja mi mindenről számol be: „... először a babonáról általában, felemlítvén annak misztikus eredetét; a boszorkányokról, a babonások szokásairól, melyet ragályos betegségek, állatjárványok alkalmával szoktak tenni; megemlítem, mit tesznek a babonások az aszály idején; igyekszem a kísértetekről is levonni a leplet; röviden felemlítem a garabonciás diákokat, táltosokat, vagy váltottakat (torzszülöttek — a szerk. megj.) megmagyarázom mit ért a nép üdére alatt; ezután áttérek az útonjárókra vagy sírból kikeltekre; majd a sárkányokkal foglalkozom s felkeresem a kincsőrző lelkeket is; bemutatom a babonás köznép orvosait; a kuruzslókat (javasasszonyokat) s ezek pokoli patikáját; leírom, hogy mit tartanak a babonások az álomról; felszólalok a lutri ellen; felsorolom a babonás napokat, számokat, állatokat, növényeket és ásványokat, úgyszintén a bűbájosságról és jóslásokról is beszélek; végre az apróbb babonás mondásokat közlöm. Mindent röviden és velősen!" Persze könyve, a korabeli viszonyok szerint, nem mentes a valláserkölcsi, didaktikus szólamoktól sem. Az előszó különleges értéke, hogy bibliográfiai adatokat sorol fel a múlt századi babonák elleni könyvekről, és ezekről a maga módján rövid jellemzést is nyújt. A romantika korában megjelent első könyv hosszú címe: A babonának és az ő sokféle nemeinek rövid előadása. A tudatlanok tanítására és a féltékenyek megnyugtatására. Közrebocsájtotta Putz Antal, Esztergomban, 1822. Sirisaka szerint ez a mű már antikváriumban sem kapható és „irálya" nem felel meg a mai követelményeknek. A magyar orvosok és természetvizsgálók 1875-ben háromszáz forintos pályád íjat tűztek ki olyan pályamű megírására, amely öszszegyűjti a népéletben oly buján tenyésző babonás hitet és szokásokat Ezeket ismerteti és kiirtani igyekszik. Varga János: A babonák könyve című összefoglaló munkája nyerte el a dijat. (Máig is ez a legjelesebb mű). Sirisaka bevallása szerint alaposan átolvasta, áttanulmányozta a kötetet (sőt sokat is átvesz belőle!), de szerinte nem a köznép kezébe való, mert a vallásos csodákról kicsinylőleg és igen sértően nyilatkozik. Hibájául rója fel a könyvnek azt is, hogy sikamlós részei miatt a serdültebb ifjúság kezébe nem adható. Ugyancsak a hetvenes években jelent meg Kármán József református lelkész A babonáról című könyve, mely szintén a fent említett pályázatra készült és a bírálóbizottság dicséretben részesítette. Sirisaka Kármán feldolgozásának módszereit helyesebbeknek találja, de végül megjegyzi, hogy ugyanolyan kíméletlenséggel szól a vallási csodákról, mint Varga. A bonni egyetem hittan tanára dr. Simar Theofil is írt egy könyvet Babona címen, melyet nemsokára magyarra fordítottak. Ennek meg az a hibája — mondja Sirisaka —, hogy főleg vallásbölcseleti szempontból foglalkozik a babonával és csakis tudományos emberek számára való; a köznép meg sem értené. Az irodalmi művek közül Mikszáth Kálmán: Az ördög orsólja című elbeszélését, valamint Mayer Miksa: A lutri koldusá-í emeli ki. Azt hiszem, Mayer Miksára hízelgőbb ez a párhuzam! Sirisaka könyvében érdekesen jellemzi a babonás állatokat, pl. a macskát A macska a gonoszlelkű boszorkányok jobbkeze. A vén boszorkány átváltozásaiban legszívesebben veszi fel a macska bőrét és alakját Ha a macska mosdik, jót kell vigyázni, kire tekint mosdás után, akire ránéz, az bálba vagy vigalomba megy. Ha egy lábbal mosdik és a másikat sorra nem keríti, akkor vendég áll a házhoz; a vendég arról a tájról jön, amerre utoljára kanyarítja a cicus a talpát Ha a macska dorombol és közben játszik, nyugtalankodik, akkor esőt érez. A kutya se kutya! — írja Sirisaka. A babonában ez is nagy kedvence a boszorkánynak, és ha kísérteni jár — mármint a boszorkány! — sokszor változik fekete vagy fehér nagy kutyává. Ha a kutya álmában sír, akkor tűz lesz a háznál. Ha álomban ugat, akkor tolvaj, rabló, gyilkos áll közel a házhoz stb. Okos ember nem hisz a babonás állatokban. A könyv szerzője a babona ellen a következő (nem is rossz) megoldást ajánlja: Iskolákat, olvasóköröket, s helyesen szerkesztett néplapokat, népkönyvtárakat és jó könyvet a népnek! — és a babona ki lesz irtva. , OZSVALD ÁRPÁD Évek óta járok Brnóba, a Nemzetközi Gépipari Vásárra. Egy megadott pavilont már nemcsak térkép nélkül, hanem talán bekötött szemmel is megtalálnék, ha a kiindulási pont az 0 pavilon volna, a sajtó bázisa, ahol viszont meg tudom állapítani, ki is tekinthető új embernek a szakmában. Azt is tudom már, hogy melyik pavilonban mi található és biztonságosan tájékozódom a külföldi cégek emblémái alapján is. Egyre hosszabb időt töltök a vásárokon, mégis úgy érzem, hogy az első egynapos utam alkalmával távoztam a legelégedettebben. Azóta évről-évre — a többnapos ottlét ellenére is — erősödik bennem az az érzés, hogy nem láttam eleget, nem néztem meg mindent. Pedig nyitástól zárásig még enni sem nagyon akad időm, mert a sorbanállás ilyenkor fölösleges időveszteségnek tűnik. A 26. gépipari vásárról is ilyen érzésekkel tértem vissza. A fejem tele volt a látottakkal és hallottakkal, a táskám pedig az elérhető nyomtatott információkkal. De hát mi marad meg ebből pár hét után, mi az, ami a huszonhatodikat megkülönbözteti majd az előző és az utána jövő vásároktól, ha az emlékezetemben felidézem? Elsősorban a kiemelt ágazat: 1984-ben az építőipar és annak gépei voltak a szakmai érdeklődés középpontjában. Dicséretes dolog reflektorfénybe állítani egy olyan ipari ágazatot, amelynek eddig mindig többet szidták a hibáit, mint dicsérték az eredményeit. Pedig mennyi minden épül. Igen, de hogyan? — mondhatja a pesszimista. Nos erre a hogyanra adta meg a feleletet ez a vásár, pontosabban az R1 -es szabad kiállítási terület. Daruk ágaskodtak az ég felé, árnyékukban hatalmas földgyaluk, úthengerek és betonkeverők terpeszkedtek. Ezen a részen a látogató bizony kicsinek érezhette magát, s meggyőződhetett róla, hogy az építő- és földmunkákhoz erő kell. Kissé odébb szerényen húzódtak meg azok az építőgépek, amelyeket a jövőben egyre többször vehetünk majd észre munka közben az építkezéseken. Ügyes kis emelők, gyorsan átalakítható és szinte mindenütt használható építőszerszámok, amelyek az egyre gyakrabban előforduló felújítások és rendbehozások alkalmával nyújthatnak felbecsülhetetlen segítséget. És nem felejtem el a P pavilon előtti tolongást sem. Itt láthattuk ugyanis a legújabb hazai gyártmányú személygépkocsit, a Rapid 130 elnevezésű modellt, két másik társával együtt. Ez volt az 1985-ös kínálat reklámja. Meglehet, a külföldi kocsik szebbek is, jobbak is, de egy hazai gyártmány 1300 köbcentiméteres motorral és 5 fokozatú sebességváltóval — ezt már látni kell! S látja is az ember, ha elég magas ahhoz, hogy lábujjhegyre állva átnézzen az előtte tolongok válla fölött. Ezután szinte felüdülést jelentett a Z pavilon méltóságteljes csendje, ahol jól megfértek egymás mellett a nagy világcégek kis műszerei és apróbb gépei az energetikai blokkok hatalmas nyomásbiztos tartályaival, vagy a háznyi méretű hajómotorral. Emlékezetes marad a C pavilon is, ahol évek óta az elektronikáé a vezető szerep. Egyébként a gépipari vásáron máshol is teret kap az elektronika. Mi köze ennek az esztergapadhoz, a traktorhoz vagy a textilgéphez? Szándékosan fogalmaztam ilyen naivan a kérdést, hogy egyértelműbb legyen a válasz: elválaszthatatlanok egymástól. Az elektronika népszerűségét jelzi az is, hogy ebben a témában már földmüvesszövetkezet is állított ki Brnóban. De azért itt voltak az ismert cégek is, a Philips, a Toshiba, az OCÉ, a Videoton és a többiek, főleg számítógépeikkel, ezek iránt sem volt kisebb az érdeklődés, mint a már említett személyautók iránt. A D pavilonhoz is fűződik emlékem. A szerszámgépek között járva az egyik automata-esztergapad különösen megtetszett. Elő is vettem a fényképezőgépet, hogy felvételt készítsek róla, amikor egy rosszalló tekintet villant rám és megkérdezte, hogy van-e rá engedélyem. Nem sértődtem meg, sőt örültem, hogy a gyártónak olyan ötletei vannak, amit titkol a feltételezett külföldi konkurencia elől, a gép ugyanis hazai gyártmányú volt. Egyre-másra bukkannak elő az újabb és újabb képek, emlékek: a Sigma pavilon melletti pad, ahol az ember pihenés közben szökőkutak között érezhette magát, vagy a repülőgép, amely bár használat után került a kiállításra, mégis az érdeklődés középpontjában állt, hiszen Petr Jirmus műrepülő-világbajnok gépe volt. A G pavilonban az orvosi műszereket körülvevő áhítatosan csendes környezetből már csak az éter jellegzetes szaga hiányzott. A vásárnak mintegy félmillió látogatója volt. Ha mindenki megírná benyomásait az is félmillióféle lenne. Bennem a fent leírt részletek, gondolatok maradnak meg tartósan a 26. Nemzetközi Gépipari Vásárról. SZÉNÁSI GYÖRGY 16
