A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-11-09 / 46. szám
Hallottukolvastukláttuk A Miracle nevű szerkezet bár kicsi, mégis távol tartja a betörőket. Betáplált programja szerint teljesen szabálytalan időközökben akár tíz fényforrást is ki- és bekapcsolhat, így nyaralás idején sem látszik lakatlannak a lakás. Angliában olyan berendezést hoztak forgalomba, amellyel évi száz tonna különböző formájú poliamid öntvény állítható elő. Alig nagyobb, mint egy íróasztal, a háziasszony akár főzés közben is gyárthat egy-egy sorozat poliamid csapágyperselyt. A londoni Természettudományi Múzeum szakemberei egy őscápa maradványainak összerakásán fáradoznak. A kelet-angliai Peterborough agyagbányájának palarétegében találták meg a 150 millió évvel ezelőtti állat megkövesedett testrészeit. Az őscápa több mint két méter hosszú volt, egyébként igen jámbor jószág lehetett, ugyanis nem voltak fogai, föltehetően planktonnal táplálkozott. KÖNYV Fekete Sándor: A nagy francia forradalom Immár negyedik kiadásban jelenik meg az Új Tükör főszerkesztőhelyetteseként is ismert szerző könyve a nagy francia forradalomról a Képes Történelem sorozatban. Fekete Sándor példamutató és követendő elfogulatlansággal ismerteti a forradalom eseményeit, találóan és szellemesen jellemzi a korszak főszereplőit. Elismerésre méltó következetességgel ragaszkodik a tényékhez, nem szépít semmit s nem hallgatja el a forradalom hőseinek portréjára árnyékot vető adatokat sem. Danton elvhajhászásáról, pénzszeretetéről éppoly nyíltan ír, mint Robespierre politikai hibáiról és Saint-Just irreális terveiről. A könyv első fejezetében megismertet bennünket a forradalom előtti Franciaország — az „ancien regime" — politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális viszonyaival. Információi pontosak; mindig a fontosat, a lényegeset ragadja meg, nem merül el néhány kiválasztott mozzanat ismertetésében és nem feledkezik meg egyetlen fontos személyiségről, eseményről sem. Az objektív és szubjektív okok felsorakoztatásával megindokolja a forradalom kitörésének szükségszerűségét és meggyőző választ ad arra a kérdésre, hogy erre miért éppen XVI. Lajos, e tehetségtelen és gyenge jellemű, de korántsem rosszindulatú király uralkodásának éveiben került sor. A forradalom nem egy mozzanata máig is vita tárgya. A történelemről író szerzők tollát nem egyszer a mítoszteremtés vagy — manapság egyre gyakrabban — a deheroizálás szándéka vezeti. Fekete Sándor „csupán" a történelmi igazságot keresi, s igazságot akar szolgáltatni könyve oly sokat rágalmazott és dicsőített szereplőinek — elsősorban Dantonnak és Mirabeau-nak, de nem tagadja meg az elismerést a halálát büszkén vállaló királynétól sem. Természetes, hogy nem minden olvasó ért majd egyet a szerző következtetéseivel, abban viszont bízvást egyetérthetünk vele, hogy a nagy francia forradalom tanulságai máig is érvényesek s történetét olvasva a világtörténelem egyik legjelentősebb eseménye elevenedik meg előttünk. G. Kovács László HANGLEMEZ Gulyás Dénes 1978 októberében Bratislavában a fiatal előadóművészek nemzetközi fórumán, a budapesti Tokody Ilona lett az operaénekesi kategória egyik díjazottja. Színpadi bemutatkozása során Puccini Manón Lescaut című operájának záró felvonását adta elő, s partnere Des Grieux szerepében az akkor nálunk még teljesen ismeretlen tenorista-palánta Gulyás Dénes volt. Tokody azon az estén nagy sikert aratott, de mellette feltűnést keltett ifjú partnere is, akinek behízelgően szép színű tenorja elvitathatatlanul az est ajándéka és nem várt meglepetése volt. Azóta pontosan hat év telt el, az akkor merésznek tűnő jövendölések fokozatosan valóra váltak s Gulyás Dénes nevét ma már jegyzik a nemzetközi operapiacon. Gulyás Dénest hangkaraktere a lírai szerepek tolmácsolására predesztinálja. Énekli Mozart operáinak tenorszólamait, aztán Puccini költőjét a Bohéméletben, Donizetti hőseit, Verdi könnyelmű élvhajhász Hercegét a Rigolettóban, valamint drámaibb hősét, Gabriele Adornot, az ifjú nemest a Simon Boccanegrában, és a tenor szólamot Verdi Requiemjében. De repertoárja nem lenne teljes, ha megfeledkeznénk Bartókról és Kodályról, különösen a Kodály centenárium alkalmával színpadra állított Psalmus Hungaricusról, amelyben nagy elődöktől. Rosier Endrétől és Simándy Józseftől vette át a Zsoltáros szólamát. Első nagylemezének anyagát Donizetti és Verdi müveinek részletéből állította össze. Megtaláljuk rajta a két Nemorino áriát a Szerelmi bájitalból, a halálba készülő Edgár nagyjelenetét a Lammermoori Lucia harmadik felvonásából, a Don Pasquale Ernestojának a második felvonást bevezető szomorkás dalát, valamint a Rigoletto Hercegének három parádés számát és jelenetét. Gulyás értékes hangja — melyben sok párhuzamosat lehet felfedezni a Dvorskyéval — nemesen, fényesen, kiegyenlítetten és nagyvonalúan szól ezen a digitális technikával készült lemezen, melynek külön értéke (és egyben fájó momentuma), hogy az Operaház ének- és zenekara élére, utolsó lemezprodukciói egyikeként, még maga Ferencsik János állt. Varga József HANGVERSENY Maazel Jön, vagy nem jön? — kérdezgették sokan a hangverseny előtti napokban. Bécs túl közel van a Bratislavai Zenei Ünnepségek színhelyéhez, hogy az emberek ne tudjanak róla: Lórin Maazel, korunk egyik élenjáró karmestere idő előtt felbontotta szerződését a Bécsi Állami Operával, melynek 1982 óta vezetője volt s talán már poggyászát is összecsomagolta, mert a hírek szerint visszatér az Egyesült Államokba. De Maazel eljött és egy felejthetetlen estét szerzett a fesztivál közönségének. Minden mozdulata, szemrebbenése a legpontosabb tükörképe volt a zenének. Bár sugárzott egyéniségéből a zenei szenvedély, nem engedte, hogy a zene uralkodjék őrajta, hanem szuverén módon ő uralta a nagyszerű zenekart. Már az első taktusoktól kezdve csodás atmoszférát teremtett a teremben. Nem takarékoskodik a mozdulatokkal, egész testével követi időnként az előadott mű ritmikáját, egész lénye együtt sodródik a zene lendületével. Máskok a szeme villanásával is tud vezényelni, amikor mozdulatlanná dermed a teste. A műsorban két szimfónia hangzott el; először Mozart fiatalkori 29. A-dúr szimfóniája (K.j. 201). A zenekar és a karmester érzékletesen adta vissza a nyitó- és zárótétel üdeségét, felhőtlen ragyogását, a lassú tételben pedig a kürtök és oboák remek szólamából a hallgató már ízelítőt kapott a filharmonikusok fúvósainak kivételes képességeiből, melyet azután felfokozott módon a Mahlermüben érvényesíthettek. Mahler 1908-ban Prágában bemutatott 7. e-moll szimfóniája a ritkábban hallható müvek közé tartozik — ha nem tévedek, az elmúlt évtizedekben nem adták elő Bratislavában. Hosszúsága, a fúvós szólamok technikai igényessége mellett néhány szokatlan hangszer (tenorkürt, mély számykürt, gitár és mandolin) beiktatása is közrejátszhat ebben. A zenekar és karmester bámulatos biztonsággal adta vissza Mahler hangszerelő művészetének finomságait, a hangzás- és színárnyalatok sokrétű differenciáltságát. A szólamok sokfélesége, a monumentalitás, az egyes hangszercsoportok bravúros összjátéka lenyűgöző hatást váltott ki a hallgatóban. A közönség sokáig ünnepelte az előadókat és a zenekar — a Bécsi Filharmonikusok Zenekara, melynek fő működési területe éppen a Bécsi Opera — sokáig és lelkesen ünnepelte a karmestert. Valahogy az volt az érzésem, hogy a zenészeknek némileg más véleményük van Maazel művészi elhivatottságáról, mint az opera intendánsainak vagy a bécsi kultuszminisztérium urainak. Delmár Gábor FOLYÓIRAT Tisztelet a fordítónak A Népszava 223. számában, „Vojtech Kondrót, a magyar költészet szlovák fordítója" címmel Kiss Dénes költő méltatja Kondrót fordítói munkásságának népeket és kultúrákat összekötő szerepét, a költő humánus gondolkodását, baráti gesztusait. Azzal kezdi, hogy annak idején több nemzet fiai repültek a kazahsztáni Alma-Atába, a szovjet irodalom ünnepére. A két magyar író csak nehezen tudott szót váltani a tíz-tizenkét országból összeverődött írókkal és eléggé magányosnak érezték magukat emiatt. Az Alma-Atába látogató írók között ott volt, Vojtech Kondrót is, aki mindjárt fölfigyelt a magyar szóra; „Ekkor lépett oda hozzánk egy nyúlánk, barna hajú, harminc év körüli fiú. Fiút kell írni, hisz mosolygós arcán, kamaszos kacsintással ezt mondta: „Szervusztok, fiúk! Hogy vagytok?" Kiejtése kissé palócos volt, de hibátlan magyar szavai eltüntették a fáradtságunkat. Valami megnyílt a világban. Út egymáshoz. Rögtön be is mutatkozott: Vojtech Kondrót vagyok, szlovák, de az anyám — ányám, így mondta — magyar. Ott kezdődött ismeretségünk és barátságunk a repülőtéri autóbuszban, éppen tíz esztendeje ..." Kiss Dénes elmondja még, hogy Kondrót megértette nyelvi nehézségeiket és azzal a természetességgel, amellyel az emberek felé közeledik, nyomban felajánlotta segitségét'Kiss Dénesnek és Gyurkovics Tibornak. „Föl a fejjel, fiúk!" Mondogatta. „Majd én segítek mindenben, ha kell." Segített is, barátian, hűségesen és megnyerő rokonszenwel... Kiss Dénes írása végül kitér Vojtech Kondrót költői és fordítói tevékenységére, s nagyra értékeli azt a teljesítményt, amelyet Kondrót eddig elért a magyar költők szlovák tolmácsolásában. Végül megállapítja: „Úgy látszik, Emil Boleslav Lukác méltó utódjaként, fáradhatatlan gondozója, fordítója és népszerűsítője a magyar költészetnek Szlovákiában ..."-dénes-9
