A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-11-09 / 46. szám
Könnyekre várunk. Grazyna Szapolowska könnyeire. Könnycseppekre, amelyektől hatásosabb lehet a párbeszéd, feszültebb a jelenet. Könnyekre, amelyek nem és nem akarnak megeredni. — Elegem van az egészből! — kiált fel hirtelen a szép arcú lengyel színésznő. — Nem tudok sírni, mert nevetségesnek érzem a szövegemet. Nem értitek? Fölösleges minden szó, minden instrukció: nem megy! És nem is erőltetem magam! — Márpedig sírni fogsz! Nem úszód meg könnyek nélkül — jegyzi meg Lugossy László, a rendező. — Ha akarod, ha nem: sírnod kell! Kemények a szavak, kínos a perc, bántó a jelenet. Nézem az arcokat: mindenki zavartan pislog körülöttem. S mintha csendet parancsolt volna egy ismeretlen arc — állunk, s még csak sugdosni sem tudunk. Húsz ember várja, hogy mi lesz. Húsz ember mozdulatlanul néz maga elé a lysicei kastély rózsaszín szalonjában. Aztán valaki sarkon fordul, végigfut a ropogó padlón és megtörik a csend. Hagymáért szalad a sminkes. Hogy attól majd könnyezni fog a varsói színésznő! De nincs hagyma, sőt, torma se, jön az üzenet, annyi időt meg nem ad a rendező, hogy valaki elrohanjon a zöldségeshez. — Nincs mese, elő a glicerint — kéri Lugossy László. — Csak keveset csöpögtessetek a szemébe, nehogy túl vörös legyen! Grazyna szikrázva, összeszoritott fogakkal hajtja hátra a fejét. Szőke haja vállára omlik, bordó köntöse szétnyílik a térdén. — Na, csöpögtesd már! — csattan fel a rendező. — Nem merem, csípni fogja a szemét — reszket a sminkeslány keze. — Azt mondtam, csöpögtesd! Rövid, vékony ujjak szorítják a parányi üveget; hosszú, erős karok fogják a magas színésznőt. S abban a pillanatban, amikor a sminkes ujjai között csöpögni kezd a csípős glicerin, éles sikoly tölti be a szobát. Összerezzenünk. Grazyna kitépi magát a rendező karjaiból, s úgy sír, úgy zokog, hogy mindenkit felkavar maga körül. Úgy állunk a szalonban, mint valami viaszbábuk a panoptikumban. Állunk és bámulunk. Aztán néhány kedves szó, üres simogatás és ismét a sminkes. Egy kis púder a Grazyna Szapolowska Cserhalmi György és Boguslaw Linda kisírt szem alá, s már kezdődik is a felvétel. Grazyna Szapolowska és Malcsiner Péter jelenete a Szirmok, virágok, koszorúk című új magyar filmben. A jó megjelenésű fekete fiú könnyedén hozza a figurát: — Tudod, mit csináltál? A nagybácsid kezére játszottál! Grazyna csillogó szemmel, mereven néz a fiúra. Aztán lehajtja fejét és sírni kezd. Csak úgy folyik a könnye ... De már nem a saját, hanem a filmbeli életét éli. Majláth Mária szenved most előttünk, aki családjával együtt a Bachkorszak áldozata. Férjét, aki nem tudott belenyugodni az 1848-as forradalom bukásába, bolonddá nyilvánították, a kamasz Miklóst pedig, akivel most társalog, lehet, hogy utoljára látja. — Mária mélyen érző, aggódó asszony, akit nemcsak a családja, hanem a haza sorsa is érdekel — mondja a szünetben Grazyna. — Önfeláldozó, magas hőfokon égő nő, aki mindent megtesz azért, akit szeret. — Két évvel ezelőtt Makk Károllyal forgatott; Lívia szerepét játszotta az Egymásra nézve című filmben. Lugossy Lászlótól is jól megírt szerepet kapott? — Mária sokkal egyszerűbb lélek, mint Lívia, s bevallom: színész'Heg sem annyira megerőltető. Miklóst a színművészeti főiskola elsőéves hallgatója, Malcsiner Péter kelti 'életre. — Miklós tele van szenvedéllyel, elfojtott indulatokkal, közben magába zárkózott, örökké töprengő fiú, aki nem nagyon veszi észre, hogy mi történik körülötte. Ott él Majláthék közelében; egyformán rajong Máriáért és Ferencért, de valahogy mégsem bír kibontakozni. Új kép forgatására készül a stáb. Letakarják a megvetett ágyat, behúzzák a nehéz, piros függönyöket, s gyertyát gyújtanak a sarokban. Még egy bók Grazynának: — Nézd csak meg magad, te kisírt szemmel is gyönyörű vagy! — s már folytatódik is a játék. SZABÓ G. LÁSZLÓ (Bartók István felvételei) Innen-onnan A Moszkva területi Puskinszkij prémesállat-tenyésztő szovhoz, az ágazat egyik legjobb gazdasága 55 éves. A nemzetközi szőrmeaukciókon mindig sikert arat az itt tenyésztett cobolyok, vidrák prémje, sok gazdaság ebben a szovhozban szerzi be a fiatal tenyészállatokat. A Puskinszkijban nemrég görényeket is kezdtek tenyészteni. Ezt a munkát elsőként Ljudmila Gormakova sajátította el, aki a képen is látható. Kellemes meglepetés érte a zoológusokat: a 114 év óta működő moszkvai állatkertben az egyik Przsevalszkij-lónak csikója született. Ugyanabban az évben újabb ilyen csikóval gyarapodott az állatkert. Ezt a vadlovat, amely már csaknem kiveszett a világon, száz évvel ezelőtt fedezte föl Közép-Ázsiában N. Przsevalszkij, a híres orosz utazó. 8
