A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-11-02 / 45. szám
A Gsemadok életéből A magyarországi vendégtáncosok verbunkja száz ember örült a Szőttes, a diószegi (Sládkovičovo) Uj Hajtás és a diószegiek vendégként fellépő tapolcai Badacsony táncegyüttesek műsorának. Rajtuk kívül a peredi (Tešedíkovo) és a diószegi citerások, az alsószeli (Dolné Saliby) férfi és női éneklőcsoport, a kosúti menyecskekórus, a peredi, diószegi, deáki (Diakovce) hangszerszólisták és népdalénekesek mutatkoztak be. Az aránytalanság több okban keresendő és többféleképpen értelmezhető. A belépőjegyek többsége már elővételben elkelt, hiszen a járás valamennyi ipari és mezőgazdasági üzemének, szolgáltatóvállalatának szakszervezeti bizottsága igényelt elegendőt. Sajnálatos, hogy a kosútiakat is foglalkoztató nagyszövetkezet, a hidaskürti (Mostová) Vörös Csillag — ahogy tavaly — egyetlenegyet sem. Szeptemberi rendezvénynél már az érdeklődőket kedvetleníti és riasztja az időjárás. A rendezőknek rugalmasan kell reagálni az érdeklődök korosztály szerinti megoszlására is. A délutáni ünnepélyt követően sok fiatalt vonzott a táncmulatság, amelyen a vágsellyei (Šaľa) Spektrum tánczenekar és egy jihlavai beat együttes zenéjére táncolhatott Tornócon a résztvevő. Bebizonyosodott, hogy a két helyi rendezvény jó szervezés, erő és időbeosztás esetén előny, hatása sokszorozott, hiszen két vidék, környék lakosságát' mozgatja meg. Ebben az esetben megkockáztatható, hogy távolabbi, nem központi fekvésű falvakban is — természetesen az alapvető követelmények mellett — rendezhessenek ilyen jellegű, nagyméretű rendezvényt, amely frissebbé, hangulatosabbá, célszerűbbé válna. SZABÓ FRIGYES Fényképezte: Takács András HARMADIZBEN Az asztalokon mintegy 164 fajtájú szépen elrendezett szőlőfürt, tizenhárom gyönyörűen elkészített ikebanacsokor, a teremben rengeteg látogató. Ez a kép jellemezte a CSEMADOK fűri (Rúbaň) és a helyi Vörös Csillag EFSZ közösen megrendezett szőlőkiállítását, amelyet szeptember utolsó hetének végén 600 ember tekintett meg. Voltak, akik számára csupán szemgyönyörködtető látvány volt a hatalmas szőlőfürtök sora, ám eljöttek szakemberek, szaktanintézetek, középiskolák növendékei is, akik tudásgyarapodás végett tanulmányozták a kiállítást. — Az érsekújvári (Nové Zámky) járásban egyedi rendezvény ez a szölőkiállítás. Hogyan született a kiállítás ötlete? — kérdezem szervezőjétől. Korpás András mérnöktől, a CSEMADOK helyi szervezetének titkárától. — Egy kis kitérővel válaszolok. Az idén rendezünk harmadszor ilyen kiállítást. Először talán a — minőségileg és mennyiségileg is — kitűnő szőlőtermés ösztönzött a megrendezésre. Nagy érdeklődés kísérte a rendezvényt, így másodszor már egy kicsit módosítottunk rajta. Ezt úgy értem, hogy az eddigi hagyományos szőlőfajták mellett olyan fajtákat is kiállítottunk, amelyek még viszonylag ismeretlenek voltak a nagyközönség előtt. Ebben az évben a változatosság kedvéért tizenhárom különböző módon elkészített ikebanacsokrot is raktunk a szőlőfürtök mellé. — Mennyi időt vesz igénybe egy ilyen kiállítás előkészítése? — Tíz nappal ezelőtt már kezdjük gyűjtögetni a szölöfürtöket. Aztán egy, esetleg két nappal a kiállítás megnyitása előtt elrendezzük. Az ikebanacsokrok nem hervadnak el gyorsan, tehát azokat előbb elkészítjük, de a szőlővel más a helyzet. Azért is tart a kiállítás mindössze hat napig, mert azután a szőlő fokozatosan esik össze. — A CSEMADOK fűri helyi szervezete az egyik legjobban működő szervezetek közé tartozik a járásban ... — Igyekszünk olyan előadásokat, rendezvényeket szervezni, amelyekről feltételezzük, hogy érdekelni fogja a tagokat és a falu lakosságát is. Pár hónappal ezelőtt megnyitottuk az Aerobic-klubot, vezetője Benyák Mária tanárnő, a CSEMADOK helyi szervezetének az elnöknője. Egyébként ô szokta összeállítani az ünnepi műsorokat nőnapra, a februári győzelem tiszteletére és az egyes alkalmi rendezvényekre. Most szerveztünk egy tánccsoportot az iskolások és egyet a felnőttek részére. Mivel a falu lakosságának közel kilencven százaléka a mezőgazdaságban dolgozik, évente öt-hat előadást is tartunk a mezőgazdasági munkákról. Legutóbb „Aktuális tennivalók a kertben a vegetációs időszak előtt" címen tartottam egy előadást, több mint kétszáz embernek. Rendszeresen rendezünk kézimunka-kiállítást. A rendezvények időpontját főleg a téli hónapokra tesszük, mert ilyenkor van a legkevesebb tennivaló a kertben és a háztájiban. Egyébként a CSEMADOK szervezetének keretén belül nemrégen még működött a faluban egy crterazenekar és egy kitűnő néptánccsoport, sajnos különböző okok miatt mind a kettő megszűnt. Azt tervezzük, hogy a jövőben újból létrehozunk egy néptánccsoportot és egy népi zenekart. KAMONCZA MÁRTA Képzeljünk el egy ilyen abszurd helyzetet: tizenkét jobbára mérges ember a hét minden napján egymás fülét rágja — képletesen persze. Ak ok: mi kerüljön ebbe a lapba, mi legyen az, ami az olvasót érdekli, szórakoztatja, netán még esztétikai örömöt is okoz neki, ezenkívül: mit válogassunk ki a ránk zúduló információáradatból, hogy az még valamelyest friss tájékoztatás legyen, miközben tudjuk, hogy a legfrissebb hírt is legföljebb három hét múlva tehetjük az Olvasó asztalára. Érvelünk, veszekszünk, egészen illedelmes hangon, máskor viszont, ha oldalról meglesne valaki, azt hihetné, holmi erdei haramiákkal van dolga ... Valamiképpen mégis elkészült a lap, a posta elénk teríti a mintapéldányt, s mi csüggedt fővel állapíthatjuk meg, hogy majdnem olyan, amilyennek egyáltalán nem akartuk, hogy legyen. A verseket, amelyeket mi szerkesztettünk belé, immár magunk sem értjük, „lekéstünk" egy sereg nemzetközi eseményről, a folytatásos regényt unalmasnak, a karcolatokat felületeseknek, a fényképeket szürkéknek, a keresztrejtvényt megfejthetetlennek találjuk, úgy látjuk, a riportokban kevés az érdekesség, recenzióink sekélyesek, az ajánlott ételeket nem tudjuk megfőzni. Néhány napig nagy ívben igyekszünk elkerülni az Olvasót. S azután: kezdődik minden elölről. Néha az Olvasó meghív bennünket amolyan bensőséges beszélgetésre, amit mi kissé patetikusan Hét-ankétnak nevezünk, de jó szívvel fogadjuk, s ha csak egy mód van rá, elmegyünk, hiszen nagy szükségünk van arra, hogy a legilletékesebb, tehát az Olvasó aki többé-kevésbé rendszeresen vásárolja lapunkat, mondja meg, milyen végül is ez a lap, s főleg, hogy milyennek szeretné látni, mit szeretne benne olvasni. S kipirosodott füllel hallgatjuk: az általunk közölt versek jobbára érthetetlenek, a folytatásos regény többnyire unalmas, karcolataink igénytelenek, könyvismertetéseink sekélyesek, a képek szürkék. Másutt megtudjuk: sokszor egészen jó folytatásos regényeket közlünk, kár, hogy elég ritkán, és hogy a verseink egészen élvezhetőek. Néhány riportunk párját ritkítja. Arcunk ilyenkor az örömtől piroslik ... Legutóbb Štúrovóba invitáltak meg bennünket szeretettel, a Balassa Bálint Klubba. Az ankétot a CSEMADOK járási bizottsága és a klub vezetősége szervezte és rendezte. A művelődési otthon terme megtelt érdeklődő, vitatkozó kedvű olvasókkal. Nem mondom, itt is megkaptuk a magunkét, sajnálom, hogy a fölszólalók nevét nem jegyeztem meg. Okos és jóravaló tanácsokat kaptunk — lesz min hajbakapnunk a szerkesztőségi gyűléseken. A folytatásos regények közlését itt is sokan kifogásolták. Többen gyermekrovat megindítását várják a laptól. Mások véleménye: fogjuk rövidebbre riportjainkat, ne nyújtsuk el, mint a rétestésztát, s főleg írjunk fontosabb dolgokról és bátrabban. Egy rokonszenvesen talpraesett gimnazista szeretné, ha lapunk úgymond nyitottabb lenne, ő is mélyebb, alaposabb, nagyobb felkészültséggel megírt, merészebb írásokat szeretne olvasni a Hétben. Igen sokan érdekes rövid novellákra, tárcákra, karcolatokra tartanak igényt. Amelyik kérdésre tudtunk, arra válaszoltunk. Az igazsághoz tartozik, hogy sokra bizony nem tudtunk érdemben válaszolni, hiszen felelőtlen, nehezen megvalósítható ígéreteket nem akartunk tenni. S végül még azt is elmondhatom: Štúrovóban és környékén sok jó, rendszeres levelezőnk lakik, akik figyelemmel kísérik, ügyes, friss tájékoztatásaikkal támogatják munkánkat. Mi mást kívánhatnánk, mint hogy táboruk gyarapodjék. Az ankét végén Himmler Gyuri barátom, a klub vezetője egy vendégkönyvet tett elénk, imánk bele valamit. E sorok írójának akkor semmi okos dolog nem jutott eszébe, viszont szerfölött örült annak, hogy a vendégkönyv egyik lapján hajdani kedvenc focistája Buzánszky aláírásával találkozott. Nemrégen járt ö is a Balassa Bálint Klubban s a hajdani világhírű játékos jól érezte itt magát. Ha megkésve is, ha mindössze csak egy vendégkönyvbéli összeállítás révén, így került be az egykori aranycsapatba e sorok írója: ZS. NAGY LAJOS 7 A i szőlőkiállítás — előtérben Korpás András mérnök Fényképezte Vess Gyula
